Állandó munkahelyed, a Music Television öt rész erejéig elengedett az online randizásról szóló reality-sorozatod, a Catfish forgatásáról. Nehéz volt elérned, hogy ennyire támogassák az első rendezésedet?

Az MTV tényleg jó fej volt, hogy elengedett befejezni a filmemet. Eleinte megpróbáltam párhuzamosan csinálni a filmet és a realityt is, és ebben az MTV és a Working Title is támogatott, de egy idő után be kellett látnom, hogy ez így együtt nem fog menni. A Catfish egyébként jó iskolát jelentett a filmhez. Ez olyannyira igaz, hogy a Miénk a világot a Catfishbeli munkatársammal írtam, és egy csomó közös élményt belepakoltunk a sztoriba, és sok olyan ember inspirált minket, akit a Catfish forgatása során ismertünk meg. Rengeteg fiatallal találkoztunk, akik elmesélték nekünk, mik az álmaik és a vágyaik, és ezek a történetek pont jól jöttek a filmünkhöz.

Ha ennyire jól ismered ezt a generációt, akkor mondd, szerinted milyen típusú filmekre vágynak? Van, amit nem kapnak meg Hollywoodtól?

Rengeteg olyan film van, ami azt próbálja bemutatni, milyen húszévesnek lenni, de úgy érzem mostanság egyetlen film sem kapta el ezt az érzést. Nagyon remélem, hogy nekünk sikerült, és ez a film együtt fog rezonálni a nézőkkel.

A legtöbb DJ-kről szóló film, mint a Berling Calling vagy az Eden Európában készült. Szerinted Hollywood miért nem kapott rá eddig a témára?

Azért a legtöbb DJ-s film Európában is csak az utóbbi években készült néhány olyan filmtől eltekintve, mint a Non-stop party arcok. Hollywood általában kissé lassan reagál a trendekre, és szerintem mostanában ért el akkora népszerűséget az elektronikus tánczene, hogy erre már ők is felfigyeltek. Nem hinném, hogy az én filmem lesz az egyetlen mostanában, ami ebben a közegben játszódik majd. A filmek elvileg részben azt a világot mutatják be, ami körbevesz bennünket, így ha az elektronikus tánczene még sokáig népszerű lesz, a filmek is foglalkoznak majd vele.

Te magad régóta rajongsz az EDM (electronic dance music) szcénáért?

Az EDM igazából egy gyűjtőfogalom. Vannak, akik az olyan régi klasszikusokat is ide sorolja, mint mondjuk a Kraftwerk, de olyanok is vannak, akik csak a mai legmainstreamebb előadókat sorolják ide, mint amilyen Calvin Harris vagy David Guetta. Szóval ez egy túl széles műfaj ahhoz, hogy az egészért rajongjak, de az biztos, hogy már a kilencvenes évek óta bírom az elektronikus zenéket. Kedvelem a detroiti techno kezdeti időszakát, a chicagoi house-t, szeretem a downtempo-t és még sok-sok hip-hop előadót. Szeretem ezeket a zenéket, de a filmem nem erről szól. A zene csak a közeget adja, ahol a történet játszódik. Én inkább egy felnövéstörténetként tekintek a Miénk a világra.

A filmbeli srácok egy igazán szar munkát vállalnak egy ingatlanos cégnél. Mi volt a legszarabb meló, amit valaha csináltál?

Azt hiszem az egyik rendezőasszisztensi munkám volt messze a legrosszabb élményem, de azt hiszem ezen mindenkinek át kell esnie. Sok olyan gimis barátom volt, akiket nem vettek fel az egyetemre, és néhányan közülük bekerültek az ingatlan bizniszbe, és a kialakuló ingatlanlufinak köszönhetően mindenféle végzettség nélkül piszkosul gyorsan kerestek iszonyatosan nagy pénzeket. Csodálkozva figyeltem ezt az időszakot, és eleinte azt hittem, hogy sikkasztanak, de aztán láttam, hogy a világ más részein is ez történik. Ők erre nem tekintettek szar melóként, mert rengeteget kerestek, de az biztos, hogy a sok pénz érzéketlenné tette őket az emberek problémái iránt. Ezt akartam a filmben bemutatni.

Azt olvastam, hogy semmit nem mondott neked Emily Ratajkowski neve, amikor elment hozzád a castingra. Ő most a világ egyik legszexibbnek tartott modellje. Hogy lehet, hogy nem ismerted?

Persze én is láttam az elhíresült Blurred Lines videót, de amikor Emily bejött a castingra fogalmam sem volt, hogy abban szerepelt. Semmit nem mondott a neve. Pont azért lepett meg annyira, hogy milyen jó volt, mert semmit nem hallottam róla korábban. Másodjára már Zac-kel együtt néztük meg, és azonnal látszott, hogy működik kettőjük között a kémia. Volt köztük egy olyan fajta feszültség, amire szükségünk volt a filmhez. Emily egy kicsit fiatalabb Zacnél, de kettejük közül mégis ő viselkedik inkább felnőttként, és ez érdekes dinamikát szült köztük. A szerepe szerint is egy olyan lányt játszik, aki próbál érettebben viselkedni annál, amit a kora diktálna, így Emily érettsége pont jól jött nekünk. A karaktere a film végére aztán elfogadja a korát, és azt, ahol épp tart az életben, és Emily ezt meglepően jól adta vissza. Szerintem a film után már színésznőként is komolyan fogják venni.

Az interjú a VOX mozimagazin szeptemberi számában folytatódik!

Interjú: Tóth Csaba