Azonnal szeretnénk tisztázni, hogy az alábbi előadókat egytől egyig kedveljük (néha még a The Rasmust is), mélypontjuk alatt pedig nem koncertjük minőségét, hanem a legkisebb befogadóképességű helyet értjük, ahol felléptek, vagy hamarosan fellépnek Magyarországon.

Kosheen

Csúcspont: Sziget Fesztivál 2002, Nagyszínpad

Mélypont: ELTE Gólyabál 2007

Meglehetősen elterjedt az a vélekedés, miszerint a Kosheen teljes legénysége egy XIII. kerületi garzonban él, ezért történhet meg az, hogy bármikor csak kell, ők itt vannak, koncerteznek, és láss csodát, meg is töltenek minden helyet, ahová csak beteszik a lábukat itthon. Na igen, ezzel az előző mondattal csak egy aprócska probléma akad: egyre kisebb helyekre fészkelik be magukat.

Míg megjárták a magyar fesztiválok nagyszínpadjainak szinte teljes skáláját a fénykorban, 2007-ben már az ELTE Gólyabálján adtak egyébként szokás szerint megbízható minőségű koncertet. Útjukat később telt házas Zöld Pardon-bulik szegélyezték. Nem mintha 2012-es Independence című lemezük indokolná az elitligába való visszakapaszkodást. Kár értük, pedig azelőtt a bizonyos 2002-es koncert előtt a hírek szerint még Iggy Pop bandájával is összeverekedtek a backstage-ben. Hol jutnak ők most a közelébe?!

Morcheeba

Csúcspont: Sziget Fesztivál 2001, Nagyszínpad

Mélypont: Petőfi Csarnok 2013

A Morcheeba szépen lassan kezd újra visszatérni, persze nem a csúcsra, de a nagyobb színpadokra mindenképpen. Nem baj ez, mivel ha egyetlen üzembiztos fellépőt kellene kiragadnunk az elmúlt évtized magyar fesztiválszezonjai közül, hát a Morcheeba lenne az. Imádta őket a magyar nép, gyűltek a koncertekre, futott a szekér szépen, egészen addig, amíg a legkisebb királylány, Skye Edwards nem döntött úgy, hogy szólóban folytatja tovább. Ezzel két karriert tett tönkre: sajátját és zenekaráét.

Skye szólólemezei nem voltak túl izgalmasak, a Godfrey-tesók viszont remek lemezeket készítettek nélküle, csak hát ugye semmi sem volt már ugyanaz. A tékozló hölgy visszatért zenekarához, de a régi nagyszínpados lelkesedés nem, december 10-én eredetileg a Dürer Kertben láthattuk volna őket viszont, a nagy érdeklődésre való tekintettel a banda koncertje azonban a Petőfi Csarnokba került. Mentségükre legyen mondva, rossz koncertet semmilyen körülmények között sem adtak még, így a megjelenés erősen ajánlott.

Freestylers

Csúcspont: Sziget Fesztivál 2001, Nagyszínpad

Mélypont: Zöld Pardon / Akvárium (dj-szet)

A bigbeat-korszak egyik legpartiképesebb bandája még az operettkedvelő sakkszövetség éves pogácsapartiját is képes lett volna felpörgetni a Ruffneck-kel, mindig is jók voltak élőben, ázsiójuk ennek és partihimnuszaiknak köszönhetően elég sokáig magas maradt, egészen addig, amíg szépen lassan el nem ment a józan eszük. Lemezeiken egyre kevesebb nemzedéki sláger szerepelt, aztán egy jópofa hétéves szünet után idén kiadták a The Coming Storm című albumot, ami egy nettó lakossági diszkó-dubsteplemez, olcsó hangszerelési megoldásokkal, a rosszabb fajtából. Azért egy-két szimpatikus pillanatot találni rajta, de nem csoda, ha a nagyszínpad előtti tér helyett már a Zöld Pardont töltik meg, vagy ha az Akváriumba jönnek dj-zni.

Guano Apes

Csúcspont: Sziget Fesztivál 1999

Mélypont: Club 202 2011

’99-ben egy ereje teljében lévő banda még lazán megtöltötte a Nagyszínpad előtti teret, jóhogy, hiszen kérlelhetetlenül pörgött a Lords of the Boards, még mindig mindenki az Open Your Eyes-ra lötyögtette ki a boros kóláját az egyetemi bulikon. Aztán lassan elkezdtek jönni a színtelen-szagtalan lemezek. A nagy visszatérés, a 2011-es Bel Air is hagyott némi kívánnivalót maga után a rajongók szerint, de igazából csak annyiról volt szó, hogy a banda bizony megöregedett, és nem akart már deszkára pattanni kis zöld lényekkel. Az eredmény: félházas buli az ex-Wigwamban, ahol a pletykák szerint még némi playback is elcsusszant, hátha nem látta senki. Hát látta.

Stereo Mcs

Csúcspont: Sziget Fesztivál 2002, Nagyszínpad

Mélypont: Ötkert (dj-szet) 2013

Furcsa, de a Stereo Mcs úgy kényszerül egyre kisebb helyekre, hogy egyre jobb koncerteket ad. Míg korai fesztiválbulijaikat nem volt nagy vétek otthagyni egy-egy fröccsözés miatt félúton, 2011-es Balaton Sound-bulijuk már mindent bele üzemmódban folyt le, amit egyszerűen nem tudtál nem végignézni, odaszögeztek a színpad elé, még ha a ToiToi is lett volna abban a pillanatban a legjobb barátod.

Valahogy azért meglehetősen furcsa, hogy Magyarországon 2013-ban ezzel a lendülettel mégis az Ötkertben sikerült fellépniük egy dj szettel, ami ugyan nem egy gólyabál, de mégiscsak egy olyan pici hely, ahová egy egykoron nagyobb színpadokhoz szokott banda még dídzsézni sem nagyon jár.

The Rasmus

Csúscspont: Sziget Fesztivál 2004

Mélypont: Club 202 2012

Amikor elindult az In the Shadows, vagy csak előkerült a hollóhajú Lauri, a tinilányok bugyijai tízezresével foszlottak hirtelen semmivé, és pontosan ebben a szellemben is zajlott a csapat első magyarországi nagykoncertje a Szigeten. Jöttek a tömegek, és velük a dobhártyaszaggató hangerővel visító tinilányhad, aminek megszólalásától a Marson élő őslakosok is ijedten nyelték félre a helyi müzlit. De a Rasmus évről évre gyengébb lemezeket gyártott, míg legutóbb nem készített hirtelen felindulásból egy Snow Patrol-albumot.

Ami nem lenne feltétlenül baj, csak nem nagyon állt jól nekik. A banda így már csak a Club 202-be fért be, három évvel korábban is már csak félig töltötték meg a Dürert. Cserébe viszont nagyjából azt csinálnak, amit akarnak, azon a bizonyos 2009-es bulin például büntetlenül dolgozhattak fel Radioheadet. És az a bizonyos sikítás még akkor sem szűnt meg.