Nicolas Cage-nek valahogy összejött egy teljesen szerethető film

Itthon is kijött DVD-n és Blu-rayen a Mom and Dad, azaz magyar címén Szörnyszülők, ami meglepő módon remekül sikerült, még akkor is, ha Nicolas Cage-et szabadjára engedik benne.

Azért nem gond, hogy néha Cage súlyos ripacskodásra vetemedik, mert a Mom and Dad sem veszi véresen komolyan magát, de ettől még komolyan véres, hiszen mégis csak egy horror, csak éppen nem a durva fajtából. Persze elég durva néha, kegyetlen, viszont olyan fekete humora van, ami csak nagyon kevés filmben működik ennyire jól, és még arra is képes, hogy olyan igazságokat fogalmazzon meg a gyerekneveléssel kapcsolatban, amikről általában nem szívesen beszélnek a szülők.

Az alaptörténet egyszerű, és necces, a szülők ugyanis egy nap egyszer csak világszerte bekattannak, és elkezdik megölni saját csemetéiket, méghozzá totálisan érzelemmentesen, kegyetlenül és gondolkodás nélkül. Hogy miért? A franc se tudja, de ez van, ezzel szembesül Carly (Anne Winters) és Josh (Zackary Arthur), amikor megjelennek a szülők a suli kapujában, és elindul a vérengzés. A fiú és a lány apja, Brend (Nicolas Cage) és anyja, Kendall (Selma Blair) viszonylag sokáig húzzák, de egyszer csak őket is eléri ez az isten tudja, mi, és innentől elkezdődik egy véres kergetőzés, de nem, ez az egész mégsem ennyire egyszerű.

A Szörnyszülők ugyanis a kergetőzés közben a megkergült szülőket olyan őszinte párbeszédekbe sodorja, amelyeket a legtöbb apa vagy anya már átélt, mert igenis, a szülői lét nem csak játék és mese, néha igen sötét gondolatok jelennek meg az ember fejében, amelyek nem, nem annyira sötétek, mint amilyenek a filmben pottyannak be a szereplők agyába, de sajnos néha tényleg a pokolba kívánja az ember az egészet egy igen rossz napján, akkor is, ha imádja a gyerekeit. Ezek azok a dolgok, amelyekről nem mesélnek a magazinok, de mesélnek a többgyerekes haverok, és jobb pillanataiban most Nic Cage és Selma Blair is.

Úgy formálja horror-vígjátékká ez a film a szülői élet nehézségeit, hogy közben minden tragikussága ellenére is vicces marad, azért, mert bár néhol kifejezetten kemény képsorokat mutat, egyszerűen nem hagyja, hogy egy pillanatra is komolyan vedd, és mindig teker annyit a cselekményen, hogy érdekes maradjon egészen a legvégéig. Nincs mondjuk nehéz dolga, mert össz-vissz 86 perces, ennyi időt elvileg nem nehéz feltölteni tartalommal, de láttunk már filmet ilyen rövid játékidővel, amiből fél óra is sok volt.

Nicolas Cage nem lett jobb színész, de ebben a szerepben valahogy most mégis rendben van, még akkor is, ha nagyon túljátssza, ha már-már paródiába torkollik a színészi játéka, hiszen az sincs kizárva, hogy egy ilyen őszintén B-kategóriás, mégis marha kellemes cuccban kifejezetten ezt kérte tőle a rendező. Itt belefér. A Szörnyszülők nem egy korszakos klasszikus, de annyira jó látni egy ilyen jól megírt, végletekig sötét humorú filmet, hogy az ember akkor is felüdül tőle, ha egyébként nagyon nem kellene a témája miatt felüdülni. De azért utána majd ölelgesd meg a gyerekeidet. Az a biztos.

6
  • Nicolas Cage elszabadul, de valamiért itt és most ez kifejezetten üdítő
  • Nagyon necces téma, brutálisan sötét humorral
  • Végig elég érdekes és őrült tud maradni

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon