Úristen, mennyire megosztó lesz ez a film! A keményvonalas katolikusok felháborodnak, az Aronofsky-fanatikusok elégedetlenek, pedig fontos moziról van szó.

Fontos filmről, mert a hányattatott sorsú Noé bevállal valami olyat, amire igenis nagy szükség volt. Köt kompromisszumokat, hiszen nagy költségvetésű stúdiófilmről van szó, akad benne giccs, és több ponton eltér az eredeti történettől a szórakoztatás érdekében, de megfogalmaz valamit, amiért jár neki a vastaps. Mert ha valaki kimondja egy bibliai filmben, hogy a túlzottan elvakult vallásosság pontosan annyira káros, mint bármilyen népbetegség a világban, akkor azért bizony illik köszönetet mondani.

Mit lehet még elmondani egy olyan történetről, mint amilyen Noé bárkájának építése, majd az azt követő, gyorsan érkező világvége? Darren Aronofsky (Fekete hattyú, Pankrátor, Rekviem egy álomért) úgy gondolta, elég sokat. Az első blikkre elrettentő, 138 perces játékidő nagy részét úgyis a hajó építése teszi majd ki, aztán jöhet a CGI-víz, majd a stáblista, gondoltam, de csalódnom kellett, ugyanis a filmből mintegy kb. húsz perc foglalkozik a gigantikus építőmunkával, a többi része viszont még a Bibliához képest is merő fikció. Noé gyermekeinek ugyanis az eredeti sztori szerint volt feleségük, nem úgy, mint a friss verzióban, ahol mindössze Emma Watson kerül elő asszonykaként, de hát, ahogy mondják, Isten úgyis megadja majd, ami kell.

Az sem feltétlenül segít majd sokat, hogy a mozi kap egy olyan fantasy-gellert, amitől egyből előkerülnek majd a gyűrűkurázó nézők, az Őrzők olyanok, mintha valahol a Lord of the Rings-filmek castingjának utolsó fordulóján estek volna csak ki, akkor is érdemtelenül. És mire a 3D? Aronofsky-film térhatásban, Imaxben? Én érzem magam furcsán, amikor kezemben a kólával, popcornnal ülök az ország legnagyobb vászna előtt, és várom az új Aronofsky-művet? És rá kell jönnöm, hogy ez minden zavaró körülménytől eltekintve bizony egy mondhatni szokásosan embert próbáló, érzelmileg nagyon megviselő Aronofsky-film, ami ha nem is mindig, de azért többnyire nagyon is tudja, mit akar.

A Noé sokkal inkább egy újraértelmezés, mint a klasszikus történet egyszerű újra felmondása. Egy pillanatig nem jut eszedbe, hogy milyen ősi sztori ez, úgy fest, mintha egy poszt-apokaliptikus, jövőben játszódó mozit néznél, és ebben rejlik a legnagyobb ereje. Az az érzésed, hogy a régi történet újra megtörténik valamikor, mondjuk négyszáz–ötszáz év múlva, de az emberek nem tanultak semmit. Persze nem erről van szó, hiszen folyamatosan belénk van sulykolva, hogy nemrég történt a kiűzetés a Paradicsomból, Káin és Ábel rövid lefolyású testvérharca is viszonylag friss még.

Felemás film a Noé ebből a szemszögből nézve, de ha megvan hozzá a hangulatod, akkor nagyon be fog találni. Russell Crowe-t ezért biztosan jelölik szinte minden díjra, de tulajdonképpen az utolsó gyerekszínész is becsülettel teszi a dolgát. Nem ez Aronofsky legjobb filmje, és igen, a végén több a giccs, mint egy csillámpónis animgifen, de a Biblia sem beszél a záró eseményekről túlzott giccs nélkül. A Noé nem könnyű film, az egyetemes emberi természet, a gonoszság és az elvakultság története némi természetvédelmi felhanggal, sok szájba rágással. Az biztos, hogy ilyen megosztó címmel még nem találkoztál Imaxben, de talán máshol sem idén.

8/10

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés