Oscar-díjat nyert a Saul fia!

Most már egészen biztos, hogy 2016 a magyarok éve: a foci válogatottunk harminc év után újra világversenyen szerepel, jégkorongozóink ismét az A-csoportban mérkőzhetnek meg a legjobbakkal, és 34 év után végre újra van magyar Oscar-díjas film is: Nemes Jeles László filmje, a Saul fia a legjobb idegen nyelvű filmnek járó kategóriában kapta meg a filmvilág legrangosabb elismerését.

A náci haláltáborokban a holttestek elégetését végző Sonderkommandó egyik tagjának történetét bemutató film az elmúlt fél évben szinte minden létező díjat megnyert a Cannes-i filmfesztivál nagydíjától a független Oscarig, de igazán toronymagas esélyessé akkor vált, amikor magyar filmek közül elsőként sikerült elhoznia a Golden Globe-ot is a januári díjátadón. Így a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díj bejelentésekor tulajdonképpen hátradőlve nézhettük, ahogy Nemes Jeles László és csapata letarolja a Los Angeles-i Dolby Színházat, de azért hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem növesztettünk még néhány ujjat, csak hogy azokról is lerághassuk a körmünket abban a néhány másodpercben, amíg Sofia Vergara felolvasta a győztes nevét.

"Az emberiség legsötétebb óráiban is van bennünk egy belső hang, ami lehetővé teszi, hogy emberek maradjunk. Erről szól ez a film." - mondta el a rendező köszönőbeszédében.

A Saul fia egyébként nem csak az Oscar-díj elhódításával írt történelmet, de a tengerentúlon eddig összehozott több mint egymillió dolláros mozis bevétellel már most ez minden idők legsikeresebb magyar filmje az USA-ban. Az Oscar-díj elnyerése után pedig nem is kérdés, hogy még tovább fog nőni az érdeklődés iránta.

Laci, köszönjük neked ezt a csodás élményt!

(Nyitókép: AFP)

Ázni senki sem szeret, maximum néhány tini, aki hangosan yolózik közben, és még nem volt tüdőgyulladása, illetve néhány Tarkovszkij-rajongó, aki a szarrá ázást transzcendens élménynek tekinti. És még nem volt tüdőgyulladása. Szóval megegyezhetünk abban, hogy egy zivatart a meleg nappaliból a legjobb szemlélni, akkor van hangulata, és ha a zene is jó, elég inspiratív lehet az élmény. Íme a Player eső-soundtrackje.

Alice In Chains – Rain When I Die

Azt nem tudjuk, esett-e azon a napon, amikor Layne Staley átlőtte magát a túlvilágra, de ha a sorsnak van stílusa, biztosan volt égi áldás. A grunge alapzenekar száma kiválóan fogja meg azt a hangulatot, amikor a drogoktól maga alatt lévő, súlyosan depressziós embernek még az égből hulló vízcseppek is fájdalmat okoznak.

B. J. Thomas – Raindrops Keep Falling On My Head

…ellentétben ez az életigenlő nóta épp a borús időt állítja kontrasztba azzal a jókedvvel, amit semmi sem tud elrontani. A dal a Singin’ In The Rain ikertestvére is lehetne, mivel hasonló pillanatot fog meg, továbbá mindkét számot egy-egy film tette igazán híressé: esetünkben a Butch Cassidy és a Sundance kölyök feledhetetlen jelenetéről van szó, amelynek köszönhetően mindenkinek a bringával marháskodó Paul Newman ugrik be először. A szerzeménnyel legközelebb a ”Számok, amiket mindenki ismer, de senki sem tudja, ki énekli őket” összeállításunkban találkozhattok.

Travis – Why Does It Always Rain On Me?

A kilencvenes évek vége felé berobbant skót zenekar kiváló The Man Who lemezéről származó dalát mindenki saját himnuszának érezheti, aki úgy gondolja: minden összeesküdött ellene. Mint a felhő a rajzfilmekben, amely mindig csak egy valakit követ, és csak rá zúdítja a H2O-t. A slágerbe egyszerűen képtelenség nem beleszeretni, annyira egyszerű, mégis varázslatos hangulatot von maga köré, és ugyanúgy követ minket jó darabig, mint az a bizonyos felhő.

The Doors – Riders On The Storm

Ha szeretnénk átkelni a Gyalog galopp-ból ismerős Halál hídján, cserébe arra a kérdésre kéne válaszolni (mielőtt az afrikai töketlen fecskékre terelődne a szó), hogy melyik minden idők leghangulatosabb esődala, akkor bizony nagy dilemmában lennénk, hogy a Zeppelin Rain Song-ját mondjuk, vagy Morrisonék Riders On The Storm-ját. Mindenesetre, ha szeretnénk magunkat teljesen más dimenzióba katapultálni hét percre, nem kell semmilyen hallucinogén anyagra költenünk, elég feltenni ezt a szerzeményt a Moonlight Drive és a The End között.

Creedence Clearwater Revival – Who’ll Stop The Rain

Az égben vihar van, a földön káosz. Minden idők egyik legamerikaibb zenekara így fogalmazta meg gondolatait a vietnami háborúról, a dal pedig a protestszámok egyik leghíresebbike lett, több Fogerty-szerzeménnyel egyetemben. Abban biztosak lehetünk, hogy amíg csinálnak Vietnam-filmeket, addig Creedence-számokra is számíthatunk a soundtrack CD-ken.

Omega – Ezüst eső

A The Rolling Stones-szal csaknem egyidős az Omega zenekar, amely néhány klasszikus lemezt és még több emlékezetes búcsúkoncertet, búcsúturnét tudhat maga mögött. Az Ezüst eső nem annyira az esős hangulatot fogja meg, sokkal inkább mutatja jól azt a space-vonzódást, ami a zenekar egyik meghatározó korszakára jellemző.

Peter Gabriel – Red Rain

Miután Peter Gabriel kilépett a Genesisből, az egyik legszínesebb szólókarrier vette kezdetét a popvilágban, melynek egyik legfontosabb és legsikeresebb megállója a So lemez, amely egyben a nyolcvanas évek egyik legjellegzetesebb alkotása. Bár a Sledgehammer az első, ami eszünkbe jut, ha erről az albumról van szó, a Red Rain is ott van a dobogón. Legyen vörös, ahogy Kiss Tibi mondaná.

Garbage – Only Happy When It Rains

„Csak akkor örülök, ha esik. Csak akkor örülök, ha bonyolódik.” Többek között az ilyen dögös sorokért érezzük azt, hogy a 2012-es Garbage-lemez elég fáradt lett, azt pedig nem is említjük, hogy a fiatal Shirley Manson úgy néz bele a kamerába, hogy villámgyorsan szalad át a tisztességes férfiember fejéből a vér a déli régiókba. Ez a szám semmit sem öregedett az elmúlt 17 évben.

Guns N’ Roses – November Rain

A szám, amelyben Axl-éknek sikerült a csúcsra járatni epikus próbálkozásaikat. A szám, amelyben az egyik legemlékezetesebb minimalista gitárszóló hallható. A szám, amelynek klipjét mindenki azonnal fel tudja idézni. A szám, amely még magát Pataky Attilát is arra sarkallta, hogy elkészítse a magyar verzióját. Azért maradjunk az eredetinél, hacsak nem a szánk véresre röhögése a cél.

Nick Cave & The Bad Seeds – Ain’t Gonna Rain Anymore

Egy esővel kapcsolatos összeállítást kézenfekvő dolog Nick Cave-szerzeménnyel zárni. Ez a dal a mester megannyi klasszikus lemeze közül a Let Love In-ről származik, és bár korántsem dob fel minket, mégis arról szól, hogy nem fog esni többé. Borúra derű, ugye, Cave pedig szomorkodjon szépen. Akár A holló Eric Draven-jének szavait is kölcsön vehetnénk: „Örökké nem eshet”. Hacsak nem Angliában él az ember.

Az Egészséges erotikában pont harmincegy éve foglalták össze tökéletesen ezt az egész 'gusztus huszadika életérzést.

Haumann, Rajhona, Koltai Tímár Péter filmjében 1985-ből.

„Evsk, evsnők!

Alkotmányunk fordulója. Új kenyér, új élet…, új csataló. Ünnepeljük birkával!

Új kenyér, új buza. Új buza, termékenység. Termékenység, sok lada. Sok lada, élüzem!

Tervünk, mint hósipkás csúcs! De feljutottunk! Azonban ne ájuljunk el! Cél: bojtra feljutni! „

Ezek után én már nem tudok mit hozzátenni, csak annyit: legyen szép napunk.

Player Autószalon