Annyira hiányoznak a jó zsarufilmek, azok az akcióvígjátékok, mint amilyen a 48 óra, vagy a Halálos fegyver voltak, ahol két teljesen különböző fazon bútorozott össze egy ügy megoldásának érdekében, hogy aztán a sok vitából a végén parádés megoldással, na meg egy viszonylag hatalmas akciójelenettel lezárhassák az ügyet. Az egyiküket általában meglőtték közben. Ez így megy, ne vitatkozzon senki, ügyetlen a filmes rendőr, de mindig túléli, még ha nehezen is dobog már a szíve a stáblista kezdetekor.

De az utóbbi évek rendőrség-közeli buddy movie-jait inkább a nézők nem élték túl. Hagyján, hogy volt nekünk egy remek 21 Jump Street – A kopasz osztag-unk és egy teljességgel pazar Pancser Police-unk, de azok is inkább a vígjátékok halmazát erősítették jelenlétükkel. Most sorolhatnánk az olyan borzadályokat, mint a Két kopper, vagy a sci-fi köntösbe bújtatott R.I.P.D., nem került elő olyan zsarupáros, aki eleget szolgált és védett volna az üdvösséghez. Talán még Mark Wahlberg és Denzel Washington tett a legtöbbet a halhatatlanná válás érdekében a 2 kaliber-ben, nem volt rossz, de most őszintén, ki emlékszik már arra a filmre?

Most Ice Cube és Kevin Hart indult neki a lehetetlen küldetésnek, és még úgy sem sikerült nyerniük, hogy tulajdonképpen anyagilag sikeres volt a produkció, és már bejelentették a folytatást 2016-ra. Pedig nem lenne rossz film a Pofázunk és végünk, akadnak jó pillanatai, képes szórakoztatni is, csak bizonyos pontjain érthetetlenné válik a koncepciója. Már ha volt neki olyan.

Mert vígjátéknak nem elég vicces. Ha kétszer elmosolyodik az ember a közel százperces játékidő alatt, akkor sokat mondok. Mintha elfelejtették volna, hogy a beszólások akkor ütnek igazán, ha nincsenek túlspilázva, nincsenek megmagyarázva, csak a jó helyen, a jó időben érkeznek. Ehhez képest a Ride Along szinte összes jónak szánt egysorosát Kevin Hart kapta, aki nem csak hogy kimondja őket, de képes még két mondattal meg is magyarázni, hogy mire gondolt, ettől pedig biza egyáltalán nem ülnek a poénok, amik egyébként sem túlságosan vaskosak.

Cube és Hart egyébként remekül működnek együtt, a szokásos kemény zsaru-béna újonc duó minden szinte kötelező kliséje elsül, de ezzel még ebben a filmben nincs is semmi gond, hiszen nem vártunk sokat tőle. Azzal már igen, hogy láthatóan Hart hátán akarták elvinni a filmet. Ez a faszi egyébként általában képes valóban humorossá is válni, de sajnos vagy a szájába adott sorok nem elég erősek, vagy a rendező nem tudott mit kezdeni a színésszel, ezért egy lájtosabb Tracy Morganné változtatta, akit gyakorlatilag a fél filmen keresztül szívatnak indokolatlanul.

A sztori szerint James Payton (Ice Cube) kőkemény zsaru, akinek drága testvérkéjét, a csodálatos Angelát (Tika Sumpter, akinek brutálisan szexi fotósorozatát épp nemrég mutattuk be) egy játékmániás, kontrollerfüggő reménybeli rendőrjelölt, Ben szerezte meg magának. Természetesen a két pasi egyáltalán nem jön ki egymással. Amikor Ben meg akarja kérni Angela kezét, James áldását kéri, aki egyezséget ajánl: ha bebizonyítja egy együtt végigjárőrözött nap alatt, hogy valódi férfi, akkor feleségül veheti a szépséget. Hogy létezik-e egy velejéig genya főgonosz, aki után James éppen akkor kajtat, és előkerül-e aznap? Láttál-e már fűben nyuszit? Jártál-e már török börtönben?

A Pofázunk és végünk azért nem működik, mert túlontúl sokat pofázik. Hart egy akciójelenet közben például annyit beszél, hogy mindent elront, el akarja lopni a show-t, de nem tudja, miközben Ice Cube annyira jól hozza az érzelemmentes, kemény rendőrt, hogy legszívesebben végignéznél vele egy buta akciófilmet is, az sem baj, ha Kevin Hart is jön, csak fogja be a száját. Nem sikerül belőle egy modernkori Martin Lawrence-t csinálni, de nem is kellene. Mindettől függetlenül, akinek nincsenek nagy igényei egy buddy cop movie-val kapcsolatban, nyugodtan fizessen be a Pofázunk és végünk-re, de továbbra is nagyon hiányozni fognak utána a műfaj legjobb darabjai. Talán majd egyszer sikerült visszatérni a színvonalukhoz.

5/10