Ha létezik nyári film, hát a Red 2 az. Az öregfiúk és az öreglányok a régi energiával térnek vissza, és még az sem zavarja meg őket a szórakoztatásban, hogy elfelejtettek normális sztorit írni nekik.
Öregember nem gyorsvonat, de néha azért mégis felpörög, pláne, ha egykori szuperügynökökről van szó. A Red első részéből megismert csapat most is a világ megmentéséért tér vissza. A DC Comics képregényfolyamából készült filmadaptációjánál popcornmozibb popcornmozi nem sok létezik, ami azért nagy szó, mert a történet tulajdonképpen annyira buta, mint egy ötvenes IQ alatti Ki mit tud.
A történet szerint Frank Moses (Bruce Willis) roppant unalmas életet él újdonsült barátnőjével, Sarah-val (Mary-Louise Parker), amikor betoppan a még mindig nem százas Marvin (John Malkovich), és közli, hogy akció van. Frank nem akar már egy búgócsiga fordulatszámával pörögni, Sarah viszont igen, így kapóra jön nekik egy furcsa küldetés, amely a rejtélyes Nadragulya körül forog. Közben azonban hogy-hogy nem, a legjobb bérgyilkost küldik Frank nyomába, természetesen nem azért, hogy barátilag megölelgesse, ha már rátalált. De az öregek kiirthatatlanok, kőkemények és mindig jut nekik egy-egy jó beszólás. Szóval a helyzet semmit sem változott.
A Red 2 tulajdonképpen egy veszettül bután megírt, de roppant szórakoztató film, amit szimplán a karakterek visznek el a hátukon, de ők olyan könnyedén teszik mindezt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy hanyagul megírt szkriptet teljesen szerethetővé tenni a nézők számára. Szinte záporoznak a jobbnál jobb dumák, nagyon jó a humora és képes röhögni magán is, ezáltal egyetlen pillanatra sem vehető komolyan, és pontosan ezért nem lehet lemondóan legyinteni a látottakon a stáblista érkezésekor.
Dean Parisot rendező, aki korábban a Galaxy Quest – Galaktitkos küldetés című remeket és a Dick és Jane trükkjei című erősen középszagú ámokfutást dirigálta, és valahol a kettő között teljesít, talán éppen ezért a Red a második részével sem tud átlépni a kellemesen átlagos kategórián. Még akkor sem, ha idézhető beszólásokkal pakolták tele a közel kétórás játékidőt, ha Anthony Hopkins már megint lejátszik mindenkit a vászonról, és ha Bruce Willis mostani vállalhatatlan önmagához képest meglepően közepesen játszik. A félreértések elkerülése végett: ez egy bók volt. Aki az elsőt bírta, ezt is bírni fogja. Aki menekülni szeretne a moziba a hőség elől, és valami agyzsibbasztóra vágyik, nincs jobb választás.