Lara Croft megélt már ezt-azt. Volt ünnepelt kalandozó, és gyűlölt pixelcica, járt már gyakorlatilag kenyérpirítón is, a telefonjainkon legalábbis már simán elérhetőek a korai TR-epizódok, amiket most végigjátszva azért elgondolkodik az ember fia, hogy miket műveltünk mi régebben, hiszen ilyen szintű irányítási és kamerakezelési anomáliát manapság már szolid kontrollertöréssel jutalmaznánk, de mindegy is, az idő mindent megszépít. Larának úgyis nagy mellei voltak, még ha háromszög alakúak is.

Hála istennek teljesen jó érzékkel rebootolta a szériát még 2013-ban a Crystal Dynamics, a kalandok sokkal sötétebbek, realisztikusabbak lettek (már ha realisztikusnak lehet nevezni egy erősen a természetfelettivel kokettáló sztorit), Lara Croft válogatott kínzásokat élt át, vadászott, sérült, túlélt, de ha nem élt túl, akkor nagyon véresen halálozott el. És ez baromi jól állt a szériának. A Tomb Raider igazán menő párja lett az Uncharted-sorozatnak, ami azért talán néhány fokkal filmszerűbb élményt nyújt, vagy legalábbis nyújtott egészen eddig.

Biztos, hogy az Uncharted 4 egészen epikus magasságokba emeli majd a stílust, de ha addig nem vetted valamiért elő a Rise of the Tomb Raidert, pedig lehetőséged lett volna rá, hatalmas hibát követtél el. A Crystal Dynamics második mocskos Lara-kalandja ugyanis sok tekintetben felülmúlja egyébként is erős elődjét, úgy, hogy csak nagyon minimális változásokat eszközölnek a játékmenetben, vagy ha nagyon szemét szeretnék lenni, azt mondanám, hogy jóformán semmit, de a megvalósítás és a történet egyszerűen valami csodálatos.

Grafikailag konkrétan kifogástalan a játék, erősebb vason, minden beállítást a maximumra tekerve kifolyik az ember szeme a gyönyörűségtől, de az agarakat egy kicsit visszább fogva sem kell szégyenkeznie, a ROTTR simán a valaha volt legszebb PC-s játékok között van, amire szükség is van, hiszen minden, ami a monitoron történik, az lazán lehetne egy film is. Lehet, hogy lesz is, hiszen a történet és a megvalósítás is olyan, mint egy sosem volt, igazán jó Tomb Raider-mozi, és nem lenne nagy meglepetés, ha kiderülne, hogy a teljesen érthetetlen módon Alicia Vikander főszereplésével készülő új Tomb Raider-film valamelyik újabb játék történetét helyezné át a vásznakra.

A sztori nem nagy szám, de kellemes, megint akad egy relikvia, amely ezúttal Lara apjának kutatásaiból kerül elő, azaz hogy az istennek sem kerül elő, de Lara útra kél, hogy kézbe foghassa, Szibéria felé veszi az irányt, ahol meg kell küzdenie egy főgonosszal és az elemekkel is, ha túl akarja élni. Vadászni és gyűjtögetni kell, jégfalakra mászni, quicktime eventekkel megküzdeni, táborokat verni, fejlődni, és ami a legfontosabb, túlélni.

Hála istennek megmaradt az első rész hangulata és brutalitása, Lara Croft még mindig pofátlanul fiatal, de nem kis nebáncsvirág, aki megijed egy kis kosztól és a sebződéstől, és persze még mindig nagyon szexi, mert ha nem lenne szexi, vége lenne a világnak. Akcióban még mindig nagyon erős, tulajdonképpen pont annyira, ahogy az előző, erősen akcióorientált részben is volt, és bizony külön öröm, hogy a Rise of the Tomb Raider is brutálisan akciódús, az akciójelenetei akár egy hollywoodi filmből is jöhettek volna, mint ahogy az átvezető filmjei is, és tökmindegy, hogy íj vagy lőfegyver, Larával harcolni még mindig élvezet.

Az akció szuper minőségéhez persze jó küldetések is kellenek, és vannak is, ráadásul a mellékküldetéseket sem érdemes hanyagolni, hiszen akad belőlük bőven, és ezekkel együtt akár 30 órát is el lehet tölteni a játékkal, ami már barátok között is bőven elég egy akció-kalandcsodától, bár Lara Croft formáit nagyjából bármeddig el lehet bámulni. Szerencsére többször eldönthetjük, hogy milyen módszerrel kívánjuk kiiktatni az ellent, lopakodhatunk, de akár rambózhatunk is, ez utóbbi sokszor jár majd kíméletlen elhalálozásunkkal, de nyilván mindez személyes beállítottság kérdése.

Xbox One-on és Xbox 360-on a játék már tavaly novembertől elérhető, PC-n január végén jött ki, Playstation 4-re viszont valamilyen botrányos oknál fogva csak 2016 végén érkezik, szóval aki kibírja, és nincs otthon semmi más lehetősége, mint egy PS4-verzió végigtolása, várjon rá, de ha van rá mód, már most szedd elő ezt a játékot, mert minden fillért megér.

Összegzés:

A Rise of the Tomb Raider úgy jó, ahogy van. Az előző rész minden fantasztikus elemét megtartotta, talán kicsit kevés is az újdonság, de mindegy is, hiszen régebben is csak egy-két új mozdulatot és fegyvert kaptunk. Ilyen gyönyörű, ennyire filmszerű és ennyire tökéletesen összerakott akció-kalandjátékot ez a generáció még nem látott. Lara Croft sosem volt még ilyen jó.