Sigur Rós: Valtari – Képeslapok a nyugalom szigetéről

Az izlandi csodabogarak ismét belső utazásra invitálnak és 54 percnyi harmóniával ajándékoznak meg.

Utoljára 5 éve fogadhattunk új Sigur Rós nagylemezt a könnyedén megjegyezhető Með suð í eyrum við spilum endalaust személyében. Azért az eltelt idő során is belefuthattunk az izlandiakba: a 127 óra film katartikus fináléját például Festival számuk tette igazán emlékezetessé, Jónsi összehozott egy szólólemezt 2010-ben (Go) és szentimentális soundtracket írt Az igazi kaland című családi mozihoz, továbbá kijött egy koncertfilm is Inni címmel, amely láttán mindenki elmorzsolhat egy könnycseppet, aminek nem jutott jegy a szeptemberi bécsi koncertre.

A Valtari az együttes hatodik nagylemeze és semmi meglepő nincs rajta, de a Rós a legtöbb rajongó számára az a zenekar, amely akkor kerülne le a kedvencek listájáról, ha elfordulna attól a zenétől, amely miatt a fél világ beleszeretett. A borító szokás szerint gyönyörű, ha valaki bakeliten birtokolja, a szobája egy szemrevaló berendezési tárggyal gazdagodott. A kvartett most is pár másodperc alatt varázsol olyan meghitt hangulatot, hogy igazából a fotelből sincs kedvünk felállni és ha becsukjuk a szemünket, egy barátságos réten érezhetjük magunkat, tökéletes összhangban a természettel, környezetünkkel, önmagunkkal.

Ha fokozni akarjuk az élményt, mindenképpen fülhallgatóval essünk neki a kiadványnak, ugyanis lenyűgöző a hangzás, a háttérben vízcsobogás, nyikorgás, morajlás, sercegés hallható, szinte érezzük, ahogy lélegeznek a húrok, míg az izlandi nyelv ismét elbűvöl minket. Nyilván nem lenne nehéz kideríteni, miről szólnak a számok, de így még varázslatosabb a trip, ahogy egy Kaurismaki filmet is csak finnül érdemes megnézni, ráadásul ugye minden titok mögött kiábrándító tények lapulnak, ettől a felismerőstől pedig talán jobb megkímélni magunkat és élvezni ezt a különleges nyelvet, melyen Jónsi ”sír a szám” Birgisson énekli jellegzetes falzett dallamait.

Ha tetszett, nézd…

  • Mogwai: Hardcore Will Never Die, But You Will
  • Sigur Rós: Með suð í eyrum við spilum endalaust
  • Jónsi: Go


Persze nincs új a nap alatt, most sem futunk bele bariton vokálokba, nem durran be egy Mesa Boogie erősítő fal és a duplázóra sem tapos rá a dobos, viszont a csapat ígérete, miszerint elektronikusabb lesz a lemez: na ez is csak minimálisan teljesült. Hál’ istennek. A Rembihnútur dalon ugyan érezni ezt a hatást, de a legtöbb számot a jól ismert hangszerelés és dallamépítkezés jellemzi, valamint az a túlvilági folk-ambient lebegés, amit a remek ( ) és Takk albumokon ismerhettünk meg. A friss számokat felesleges is lenne külön-külön elemezni, mind egy külön utazás, a kórussal megtámogatott Dauðalogn például olyan nyugtató, hogy hallgatása közben szinte érezzük az angyalszagot a levegőben.

A Sigur Rós-ról pont az imént felsorolt okok miatt nehéz kritikát írni, mert nem egyszerű fogásokat találni ezen a zenén, ami semmihez sem hasonlítható, kizárólag a zenekar korábbi dolgaihoz. Azért nem szentségtörés azt mondani, hogy volt már erősebb lemezük is, de igazából ezzel sincs semmi gond, csak azért azt is meg kell állapítani, hogy a csapat időről időre ugyanazt a számot írja meg, nyilván aki szereti ezt a dalt, pontosan ezért szereti a kvartettet, akit pedig bosszant a hangszerelési variációk hiánya és a nyávogás, az nyilván nem is kísérletezik vele. Az izlandiak zenéjét azonban nem tanácsos ilyen füllel hallgatni, mert ez az élmény inkább a benyomásokról szól, teljesen máshogy kell megközelíteni, mint egy hagyományos popterméket: hagyni kell, hogy átjárjanak minket a hangok és hangulatok. A Sigur Róst nem hallgatni, hanem megélni kell, és ha így teszünk, ismét varázslatos percek várnak ránk.

[stamp_4] Még nem elég? Akkor olvass több lemezkritikát a CD Player sorozatban!

Player Autószalon

Minden éven egyszer eljön a sóbiznisz ünnepe, ami köré spontán módon összeverődik egy amerikai focidöntö is. A költségvetés nem éppen egy bivalytárogatói  koncertével vetekszik, a közreműködők is hihetetlenek, ahogyan a showkészítés nagykönyvében az meg van írva. A Player most bemutat néhányat a legsúlyosabb esetekből. Janet Jackson mellét kivéve...

Madonna

Na ki a legnagyobb megalomán a világon? Madonna sosem viccel el semmit, a 2012-es Halftime Show nagyobb, hosszabb, vágatlanabb volt minden eddiginél. A több mint 12 perces szett alatt parádézik a Cirque de Soleil, vendégmuzsikusként benéz az LMFAO két idiótája, M.I.A., Nicki Minaj és Cee Lo Green is. A playback partit, és a megbotlást lazán megbocsátjuk Madonnának, hiszen akkora látványt kanyarintott, amibe beleremegett a föld. Ugyan ki más fedné le a teljes pályát egy hatalmas kivetítővel?

1. Vogue
2. Music (+Party Rock Anthem + Sexy And I Know It)
3. Give Me All Your Luvin'
4. Open Your Heart / Express Yourself
5. Like a Prayer

New Kids On The Block

Nem mehetünk el szó nélkül az 1991-es Disney/Benetton reklámnak is beillő show mellett, ahol az ereje teljében lévő New Kids sikítást előidéző csípőmozgással hódít a gyereksereg között, a Disney palota háttér előtt. A Step by Stepet persze senki sem úszta meg.

Setlist:

1. Step by Step
2. This One’s for the Children
3. It’s a Small World After All

Black Eyed Peas & Usher & Slash

Minden idők második legdurvább show-ja, az LCD és a LED kijelzők minden vállfajának felvonultatásával (naná, hiszen a Tron 2.0 az alaptéma), egy teljes pályányi táncossal, akik ijesztően egyszerre mozognak, és még világítanak is, hogy a buli ki is nézzen valahogy. Slash is felnéz a LOVE felirat alakú színpadra, de mintha nem lenne formában. Mennyből az angyalként érkezik Usher helikopterről. Semmi extra, csak egy átlagos 2011-es Halftime show.

Setlist:

1. I Gotta Feeling
2. Boom Boom Pow
3. Sweet Child O’ Mine
4. Pump It
5. Let’s Get It Started
6. OMG
7. Where Is The Love?
8. The Time (Dirty Bit)

Michael Jackson

Most visszanézve annyira nem is extra Jacko 1993-as fellépése (mármint a közönséget megtévesztő bevonuláson kívül), táncosok vannak dögivel, a Művész top formában, de akkor még nem az volt a lényeg, hogy akkora kijelzőket hozzanak be a pályára, ami röhejessé teszi még a 260 cm átmérőjű, 40 milliós tévéket is. A fellépés mindenesetre egy a legjobb formájában lévő szupersztárt mutat.

Setlist:

1. Jam
2. Billie Jean
3. Black or White
4. Heal the World

U2

Ha úgy nézzük, a 2002-es U2 Super Bowl műsor semmivel sem több, mint egy átlagos koncertjük. Viszont nem is kevesebb. És mivel tudjuk, hogy Bonoék akkora színpadképeket álmodnak meg maguknak, amik a Puskás Stadionba sem férnek be, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a show nagyon rendben volt.

Setlist:

1. Beautiful Day
2. MLK
3. Where the Streets Have No Name

Prince

Öreg herceg nem vén herceg, ezt már a Sziget óta tudjuk. Prince 2007-ben Foo Fighterst játszik, ami már eleve jófejség, és ha azt is hozzá tesszük, hogy ez a dal a Best of You, ráadásul teljesen átgyúrva, egyből kihagyhatatlanná teszi a felsorolásból a zseni Super Bowl-fellépését.

Setlist:

1. We Will Rock You
2. Let’s Go Crazy
3. Baby I’m a Star
4. Proud Mary
5. All Along the Watchtower
6. Best of You
7. Purple Rain

The Who

CSI összes pár percben, 2010-ben. De mindezt egy olyan színpadképpel megtámogatva, ami beleég a retinánkba, picit öregesen, de becsülettel, olyan közönségénekeltetéssel, ami hangszálakat szakít. Igazi stadionrock, minden, ami egy ilyen estére kell.

Setlist:

1. Pinball Wizard
2. Baba O’Riley
3. Who Are You
4. See Me, Feel Me
5. Won’t Get Fooled Again

Aerosmith & Britney & ’N Sync & Nelly & Mary J. Blidge

A legfurcsább összeállítás evör. De ilyen a showbiznisz. Elég természetellenesen váltja Justin Timberlake egykori fiúcsapatának nyáldalát egy még nyálasabb Aerosmith sláger, hogy aztán a végén összefussanak a szálak, és az ’N Sync, Britney, valamint az Aerosmith együtt adják elő a Walk This Way-t. Apokalipszis a fanyalgóknak, elég jó vicc a röhögni vágyóknak, show mindenkinek, aki szereti.

Setlist:

1. Bye Bye Bye
2. I Don’t Want to Miss a Thing
3. It’s Gonna Be Me
4. Jaded
5. Walk This Way

Bruno Mars & Red Hot Chili Peppers

A funk és a hazafiasság került a főszerepbe, előbbit különösebben nem, utóbbit már egy picit erősebben bánjuk. Bruno Mars olyan lazán adja a fiatal James Brownt, hogy attól még a sánták is táncolni kezdenek, de amikor megjön a Red Hot Chili Peppers, akkor aztán tényleg elszabadulnak az indulatok. Ügyes show, ahol inkább a zene dominál, de persze a színpadkép sem éppen egy haknikirály mucsajröcsögei fellépését idézi.

Setlist:


1. Billionaire
2. Locked Out of Heaven
3. Treasure
4. Runaway Baby
5. Give it Away
6. Just The Way You Are

Katy Perry & Lenny Kravitz

Katy jön, és bő 12 percben lenyom egy akkora show-t, hogy azt sokan másfél órában sem tudják összehozni. Lenny Kravitz megjelenése mondjuk nem ad hozzá semmit a műsorhoz, de kedves kis adalék. Tőle valahogy nem hangzik annyira extrán az I Kissed a Girl. Megvolt. Értjük. Szerette. Énekelhette volna kicsit durvább szöveggel is. Na de nem is ez a kemény, hanem az előre be nem jelentett Missy Elliott blokkja, aki 2010 óta csak egyszer volt hajlandó előjönni a barlangjából egy brazil fellépés erejéig. A teljes felületén kivetítős színpad és annak használata bárkit leborulásra késztet. A végén persze tűzijáték. És maga Katy. Csodás.

Setlist:

1. Roar
2. Dark Horse
3. I Kissed a Girl (feat. Lenny Kravitz)
4. Teenage Dream
5. California Gurls
6. Get Ur Freak On (Missy Elliott-blokk)
7. Work It (Missy Elliott-blokk)
8. Lose Control (Missy Elliott-blokk)
9. Firework

Coldplay & Bruno Mars & Beyoncé

Hatalmas összeborulás a látszólag össze nem illő előadók között bő 13 percben, ahol Beyoncé és Bruno Mars már rutinus Halftime Show-fellépőként térnek vissza, és tulajdonképpen semmi meglepő nem történik, de olyan kellemes az egész. Az Uptown Funk pedig élőben a legállatabb.

Setlist:

1. Viva La Vida
2. Paradise
3. Adventure of a Lifetime
4. Uptown Funk (Bruno Mars)
5. Formation (Beyoncé)
6. Fix You
7. Up&Up

Fotó: AFP

Íme néhány dal, ami remek választás lehet a hét utolsó napjainak beindításához.

Hard-Fi – Living for the Weekend

Mert tényleg csak a hétvégének élünk, ezzel a számmal pedig azonnal beindíthatjuk a jókedvű péntek estét.

Suede – Saturday Night

Egy fáradt szombat este lezárásához, amikor bejártad a várost a lánnyal. Diszkó, kaszinó, peep show… a Suede így képzeli el a tökéletes hétvégét.

MGMT – Weekend Wars

Minimális progrockos lazulás az MGMT-vel. Csak semmi háború, most szeretet, béke van!

The Cure – Friday I’m In Love

Pénteken már nyugodtan lehetsz szerelmes a szombatodba és a vasárnapodba is. A többi napot meg ki nem tojja le?

Elton John – Saturday Night’s Alright For Fighting

Harcolni akarsz a hétvégén? Akkor pörgesd fel magad Elton Johnnal. Igen, ez így nagyon rosszul hangzik, de a Saturday… még abból a korszakból származik, amikor Elton nagyon is rock’n’roll volt, és nem egy fura ízlésvilágú zseniális zenebohóc.

Punnany Massif – Hétvégre

Valakinek ez kell, valakinek az. Akárhogyan is alakul a hét utolsó pár napja, a Punnany remek választás egy kis aláfestő zenének.

The Dandy Warhols – Everyday Shoud Be a Holiday

A Dandy Warhols tudja a frankót. Minden nap lazulás, minden nap ünnepnap, minden nap hétvége.

Queen – Lazing on a Sunday Afternoon

Akik a kis kuplékra vannak ráizgulva, vagy csak úgy simán mezei Queen rajongók, azok biztosan szívesen lazítanak vasárnap egy ilyen dalra. De bárki megpróbálhatja, nem rossz választás!

Freestylers – Weekend Song

Egy jó kis táncolós Freestylers, és még a hétvégéről is szól? Remek! Táncolj, vagy bólogass nyugodtan!

Michael Gray – The Weekend

Ha megnézed a klipet, egyből elmegy a kedved a munkától, és várod a megváltó hétvégét. Nézd a megőrült titkárnőket, és kapcsolj pihenő/bulizó/csajozó üzemmódba!