Semmi sem stimmelt ezzel a filmmel. Eredetileg Henry Cavill lett volna a főhőse, de ő 2015-ben a forgatókönyv körüli kreatív nézeteltérésekre hivatkozva lelépett a projektből, nem egészen öt nappal a forgatások kezdete előtt. Aztán jött Dominic Cooper. A film elkészült. De hogy nem volt senki az alkotók közül, aki azt mondta volna Simon West rendezőnek, hogy nézd, ez az egész úgy néz ki, mintha pár brit akciófilmrajongó összedobott volna egy nagyobb összeget, és forgatott volna valamit nagy lelkesedésből, de nem úgy tűnik, mintha egy profi rendező munkája lenne?

Pedig tényleg olyan, mintha ezek a britek annyira imádnák a hollywoodi akciófilmeket, hogy úgy döntöttek, leforgatnak ők is egyet. Pénz nincs rá túl sok, és igazából a stáb többi tagja sem az elit ligából jön, de majd csak lesz valahogy. Néhány ismert színészt sikerült megszerezni, akik ellézengenek a másfélórás játékidő alatt a kamerák előtt, de szinte látod az arcukon, hogy szégyellik ezt az egészet. Dominic Cooper érzelemmentesen lézeng, Gemma Chan folyamatosan csodálkozó fejjel lézeng, Tom Felton feszülten lézeng, Connie Nielsen pedig mintha a rettenetes sorokat, amiket a szájába adnak, úgy kompenzálná, hogy iszonyúan túljátssza a szerepét, magyarul túllézeng. De senki sincs itt igazán száz százalékig jelen, ami azért lehet, mert senkinek sincs igazán jól megírt karaktere és szövegei sem.

Főgonosznak itt van Thomas Kretschmann, aki kegyetlen és elpusztíthatatlan, főleg azért, mert a főhőseinknek legalább annyi esze van, mint egy marék molylepkének, a film több pontján kiiktathatnák, és olyan könnyedén bukkannak rá az elméletileg profin bujkáló terroristára, mintha a bújócskázás fogalmával legalább annyira lenne tisztában, mint a fizikával.

A fizika nem a Stratton jó barátja, az akciójelenetek közben néha olyan események történnek hirtelen, amik a földi létben nehezen megmagyarázhatóak, ennek viszont néha a vágás az oka, amit nagy valószínűséggel a hatéves Kovács Pistike csinált meg költséghatékonysági okokból, Pistike pedig úgy tudja, hogy az akciójelenetek közben három másodpercnél tovább egyetlen képsort sem érdemes mutatni, ezért vág, vág és vág, ha kell, ha nem. Az ember csak kapkodja a fejét, néha bele is szédül a látottakba, néha hangosan felröhög, és ez nagyon rossz hír. Azért rossz hír, mert ez egy könyvadaptáció, egy regényfolyam filmes franchise-zá duzzasztásának kísérlete, de ebből a moziból nem derül ki, hogy miért volt szükséges Duncan Falconer műveit mozis formába önteni.

A Stratton alapjában véve egy közepes akciófilm lenne biológiai fegyverrel, elit alakulattal, terroristákkal, árulással és többnyire semmi olyannal, amit ne láttál volna már egy ilyen jellegű moziban, de a rendezés és a vágás még egy közepesen szórakoztató sztorit is képes volt agyoncsapni, így a Stratton valóban olyan, mint egy amatőr film, amibe valahogy belezsaroltak néhány ismertebb nevet, bár igazából néha pont ez adja a báját, már ha lehet ilyet mondani egyáltalán. Simon West rendező újabban amúgy sem míves akciófilmjeiről híres, de azért egy erős középszert mindig tudott hozni. Ezt a filmet tényleg maximum DVD-n kellett volna kihozni, vagy még ott sem. Henry Cavill tudott valamit.