A Street Fighter-széria 30 éves. Elképesztő, hogyan megy az idő. A most kijött pakk viszont úgy foglalja össze a klasszikusokat, hogy el sem gondolkodsz, hogyan röppent el az a három évtized.
Még gyerekkoromban híre ment, hogy a mellettünk lévő település egyik kocsmájába valamilyen úton-módon hoztak egy Street Fighter 2-gépet. Azonnal fogtuk a bringát, és megnéztük. Tényleg ott volt. Húszassal működött, és arra is emlékszem, hogy ez volt életem első olyan játéktermi játéka, amit sikerült végigvinnem viszonylag kevés pénzből. Az is megvan még, hogy Chun-Livel. Csodálatos élmény volt. Utána ittunk egy málna Márkát, és isten bizony, hogy nem mást, aztán mindenki ment a dolgára.
A Street Fighter 2 mindenki szívéhez közel áll, és hiába adták ki konzolokra, valahogy mindig hiányoltam azt a jó öreg játéktermi feelinget. Később, amikor Japánban volt szerencsém belefutni a Street Fighter IV arcade-verziójába, amivel 200 Ft-nak megfelelő jen volt két játék, valami visszajött ebből az érzésből. És lehet, hogy furcsa, de egészen mostanáig kellett várni arra, hogy otthon is megkapjak valamit belőle. Mióta kijött a Street Fighter 30th Anniversary Collection, már nem jár a szám, hogy legyen mindenhol legalább egy Alpha 2-gép.
Ez a pakk ugyanis nem kevesebbet ad, mint 12 klasszikus Street Fighter-játékot, méghozzá azok játéktermi változatát, plusz néhány olyan extrát, amitől a rajongók azonnal magukhoz nyúlnak. A játékok persze nem tartalmazzák az utóbbi epizódokat, a Street Fighter Alpha III-ig megyünk el időben, úgyhogy csak a klasszikusok érkeznek bőrkötésben, de micsoda bőrkötés is az!
Kezdjük ott, hogy aki eddig nem tette még meg, kipróbálhatja a Street Fighter első részét. Tegye fel a kezét az, aki játszott a legeslegelső epizóddal! Na? Senki? Sejtettem. Nem is nagy baj, mert a kezdés nem volt éppen dicsőséges, a Street Fighter ugyanis egy közepeske verekedős játék volt, amelyben Ryu volt az egyedüli játszható karakter, és legalább olyan jó volt vele játszani, mint egy darab téglával focizni. Nem lehetetlen, de nincs különösebb élvezeti értéke.
Azért kell mégis megnézni, mert hihetetlen, hogy az első rész után hogyan sikerült összehozni a kultikus másodikat, amit mindannyian ismerünk és szeretünk, mert ahogy Jules mondta a Ponyvaregényben, „nem ugyanaz a műfaj, nem ugyanaz a játék, nem ugyanaz a sportág”, és ha nem baj, az utolsó szót most nem írnám le. Mindenki tudja, hogy folytatódik a szöveg.
Biztos sokaknál kimaradt a Street Fighter III is, ami hiba, hiszen nagyon jó epizód volt az is, de mivel csak Dreamcasten volt elérhető az arcade verzió mellett, úgy kimaradt, mint a szívverésünk, amikor először láttuk meg a Kardhalban Halle Berryt melltartó nélkül.
A játék maga egyébként nagyon ügyesen foglalja össze a régi epizódokat, még online multira is lehetőségünk van négy cím esetében, a Super Street Fighter II Turbo, a Street Fighter II Hyper Fighting, a Street Fighter III Third Strike és az Alpha 3 kapott ilyen funkciót, de igazából mindegy is, mert még mindig az a legszebb, amikor összeülsz egy haveroddal és ott helyben tudjátok egymás arcába üvölteni, hogy „hadouken”.
A kollekció persze mindenféle nyalánkságot is kapott extra funkcióként, mert E. Honda kézsebességével paskolgattuk volna meg a készítőket, ha nem így lett volna. A Museum menüpontban a rajongók hájjal kenegetése érdekében olyan csodák érhetőek el, mint egy elég masszív karakterlexikon, az összes létező zene meghallgatható formában, plusz egy elég szép történeti áttekintés, amiből például az is kiderül, hogy a Final Fight címe Street Fighter ’89 lett volna, de megváltoztatták a nevét a megjelenés előtt, és milyen jól is tették! Láthatsz itt nagyon ritka fotókat és tényleg sosem hallott infókat is, de ez még mindig lófütty ahhoz képest, ami a Making of SF menüpont alatt található, ott ugyanis négy rész kincsesládája nyílik ki eredeti koncepciórajzok formájában, ami annyira jó, hogy máris bontanék megint egy meggy Márkát.
Magyarul igen, ezt a csomagot meg kell venni, nincs mese, mert ez áll a legközelebb a klasszikus arcade-fílinghez, főleg, ha arcade-szűrőt pakolsz a játékra, és úgy nyomod, ráadásul mindig jó rácsodálkozni arra, hogy mennyire jó címek is ezek, főleg a sokkal rajzfilmesebb Alphák, amik esküszöm megelőzték a korukat, és még ma is lenyűgözően szépek. Vedd meg. Öt Ryuból öt ezt ajánlja.