Kölyökképű énekes? Laza szoft-rock? Ebből még baj is lehet. Azaz lehetett volna. Ehelyett az év eddigi egyik legjobb koncertje lett belőle.
Tudjátok, van az a finn banda, ami nem a HIM és nem is a Rasmus. Na ők a Sunrise Avenue. Ránézésre azt mondanánk, hogy valami szupergrupp, amiben benne van Morten Harket az A-Hából, meg Tom Chaplin a Keane-ből, de mintha Tom egy picit ráfeküdt volna mostanában a gyúrásra, tetováltatott volna magára egy bondzsovis Superman jelet, Morten pedig hirtelen megtanult volna embertelen jól gitározni.
A tavalyi Out of Style lemez első klipes dalával, a Hollywood Hills-szel igen nagyot gurító Sunrise nincs elszállva magától, miért is lenne, két perc alatt levágja az ember fia, hogy ezek bizony nem arccal a gázsi felé zenélnek, hanem élvezetből, képesek magukból is viccet csinálni, egy ilyen laza pop/rock formáció elég rosszul is nézne ki, ha komolyan venné magát. Slágerorientáltak, de nem mindenáron, ez valahogy olyan természetesen jön belőlük, mint a reggeli kábelfektetés.
Az új lemez Out of Tune-jával csapnak bele, akkor még biztonsági játékosoknak tűnnek, de az azt követő Sex and Cigarettes (ami az énekes, Samu Haber szerint a világ két legjobb dolga, de valószínűleg még nem kóstolta a Túró Rudit) közben már rendesen begyúlnak a rakéták. Egymásnak adják a kilincset a jobbnál jobb zenei poénok, a dalok végét egytől egyig mashupolják, még a Ghostbusters, és a Dallas főcímzenéjét is beépítik, ami rosszul hangzik, de ott és akkor jó ötletnek tűnt. Az is. Röhögünk, poén, de akkor már nem annyira, amikor egy konkrét, igen kimerítő hosszúságú medley-t kapunk reggae alapokra építve a legnagyobbakból, Bon Jovi, Alicia Keys, Bruno Mars, minden belefér, egymás után fűzve. A szett lezárásaként egy laza Bohemian Rapsody jön, melyet rövidesen eredeti formájában folytatnak tovább, közben kiderül, hogy a billentyűsnek van a legjobb hangja a zenekarban. Szólólemezt szorgalmazunk.
Ja, hogy van? Ja, hogy ő Osmo Ikonen? Oké, lehet, hogy ez a név nem mond semmit, de a zenésznek két lemeze is megjelent már, a Dürerben nyújtott teljesítménye után elkezdtük keresgélni a finn kapcsolatokat, illetve csomagküldő szolgálatokat. Na nem mintha a többieknek is sürgős leckéket kellene venniük hangképzésből, olyan korrekt minőségű vokálokat tolnak egymás alá, ami nagyon ritka egy ilyen stílusban mozgó zenekartól. Leesik az ember álla, a Sunrise-ban ugyanis mindenki tökéletesen énekel, tökéletesen játszik, hozzájuk lehetne igazítani a metronómot, tudnak kommunikálni a közönséggel, talán ezért is történhet meg az, hogy élőben sokkal jobban szólnak, mint a lemezen. Samu hangja erőteljesebb, a gitárok és a dob lebontják a falat. Amikor előkerül a Welcome to My Life és a Fairytale Gone Bad, már mindenkinek elmegy a hangja, pedig nekünk kellene énekelnünk.
Visszataps, Hollywood Hills. Mi más? Továbbra is teli torokból üvöltés. Aki egy félgőzzel lenyomott bulira számított, leesett állal távozik. Mindenki más is. A Sunrise Avenue még nem tart ott, ahol kellene, de ahogy elnézzük, hamarosan már nem a Dürerben lépnek fel. De nem is a Rocktogonban…
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
