Szabó Erika – Az utolsó tangó Budapesten

A találkozás előtti napokban rá kellett jönnöm, hogy Szabó Erikából felkészülni cseppet sem egyszerű feladat. Egyrészt relatíve kevés a használható forrásanyagok száma, a nagy részének olyasmi címe van, hogy „Szabó Erika levetkőzött”, „Szabó Erika tökéletes teste” – és a kedvencem – „Szabó Erika teste tényleg valódi”. Másrészt a képi információkból 1. több van, 2. ezek tökéletesen alkalmasak figyelemelterelésre és a lelki nyugalom megzavarására. Summa summarum, bárki bármit is gondol, nincs irigylésre méltó helyzetben az újságíró, ha le kell ülnie beszélgetni Erikával.

Élet rózsaszín zokniban

Az interjú meglehetősen nehézkesen jött össze, több lelkes, rettenthetetlen közvetítő munkájára volt szükség, hogy találkozhassunk a Pastramiban. Fekete topot visel és egy sima farmert, – semmi flancolás, nagyon zen outfit -, és a mozdulataiból is valamiféle derűs higgadtság árad. Mosolyok, alkalmanként gesztusok, beletúrás a hajba, utóbbi kifejezetten jól áll neki. Nem szórakozott, nem kalandozik el a tekintete, figyel, koncentrált, rendszerint egyenesen a szemembe néz. Erika két éve a Színművészetire jár, pont vizsgaidőszakban kezdtünk el egyeztetni vele, és a legutóbbi filmje óta nem lehetett találkozni vele a sajtóban. – Nem kell, hogy a csapból is te folyj! Te is biztosan észrevetted már, hogy ha valaki túl sokat szerepel, akkor egy idő után már nem vagy kíváncsi rájuk. Kell, hogy elfelejtsenek, hogy elmenj, aztán egy olyan dologgal térj vissza, ami valóban érdekes. Ha már arról is írnak, hogy rózsaszín zoknit vettem fel, az nem jó.

A bulvár bugyraiban

Limonádét rendelünk, neki egy garnélás papfojtót, nekem egy créme brulée-t. Az egyik első dolog, ami elhangzik a részéről, hogy ha nem a nemi életéről kérdezem, akkor szép kerek válaszokat fogok kapni, ez a megjegyzés pedig rádöbbent arra, hogy ennek a lánynak nagyon fiatalon kellett találkoznia a „sötétség birodalmának médiaerőivel”- nevesül a bulvárral -, és teljesen érthető, hogy megtartja a két lépés távolságot a zsurnalisztákkal szemben, egészen addig, amíg be nem bizonyosodik róluk, hogy nem a gonosz szolgálatában állnak. – 17 évesen kerültem bele a sorozatba. Akkoriban bontogattam a szárnyaimat, mint nő és ekkoriban ismerkedtem meg emberekkel, és ugyan nem faltam a férfiakat – ez sosem volt jellemző -, de valamiért téma lett, hogy én kivel vagyok együtt. Erről nyilván én is tehettem, mert ha egyszer elkezdesz erről beszélni, akkor folyton ezt várják tőled. A húszas éveid közepén a kapcsolataidhoz már máshogyan viszonyulsz. Akkoriban ráadásul a magyar bulvármédia nagyon extrém volt, és egy csomó olyasmit is megírtak, ami meg sem történt. Például hogy összeverekedtem egy kolléganőmmel egy bikinin, pedig azzal a kollégámmal sosem voltam együtt vásárolni. Háromszor álltam nagyon közel ahhoz, hogy perelek, de végül letettem róla, mert arra jutottam, hogy csak életben tartottam volna az ügyet. Hagyni kell és elfelejtik. Utólag visszagondolva, azt hiszem, jól döntöttem.

Erika, a Tudjukmi meg az Üvegtigris

Két határozott célom volt az interjú előtt. 1. nem írom le annak az RTL-en futó szappanoperának a nevét, amiben évekig szerepelt, de ha mégis beszélni kell róla, akkor úgy fogok hivatkozni rá, mint Harry Potterék Voldemort nagyúrra: Tudjukmi. A másik az volt, hogy ne engedjem, hogy túl diplomatikus válaszokat adjon (nem, a nemi életéről nem akartam kérdezni, becsszó.) Reális veszély volt, hogy Erika elhatárolódik a múltjától, a szappanoperától, a szexi jelenetektől, és a Színművészeti hallgatójaként úgymond felhúzza az orrát, ha egyáltalán szóba kerül az ilyesmi, de szerencsére ez nem történik meg. Az már eddig is többször kiderült, hogy Erika nem pusztán egy formás test, és egyébről is lehet vele beszélgetni, mint hogy minden eredeti-e rajta, ugyanakkor a kollégákat sem lehet hibáztatni, ha folyton a fizikai adottságain pörögnek. Az RTL-en 14 éve futó Tudjukmi kétségtelenül legemlékezetesebb pillanata az ő nevéhez fűződik, ráadásul a tavalyi Üvegtigrisben történt alakításával szó szerint ellopta a showt, a filmhez készült fotósorozat konkrétan letarolta a netet, az Üvegtigris meg innentől kezdve mintha teljesen háttérbe szorult volna. A kedvencem ez a fenti youtube videó, ami Erika Üvegtigrisbeli alakítását foglalja össze. A készítő nyilván hardcore fanatikus, ugyanis rudolfpéterestül mindent kivágott, ami nem Erika. Kicsit Godard-os lett így, de nem rossz. A helyzet az, hogyha ez a lány úgy dönt, hogy megmutatja magát, akkor abból nagybetűs esemény lesz. (Nem ördögtől való dolog ez egy színésznő esetében, mindenféle konkrétabb párhuzam nélkül: annak idején Udvaros Dorottya is megvillantotta fedetlen bájait, egészen pontosan nyolc különböző filmben, és nem tangában, hanem anélkül. Kevésbé lett ettől kiváló színésznő? Na ugye.) A kérdés csak az, hogy nem borzalmasan unalmas-e, hogy minden interjún szóba kerülnek az idomai. – Figyelj, én azt gondolom, hogy alapvetően egy nő vagyok. És egy nőnek jól esik, hogy ha azt hallja, hogy csinos, vagy hogy jó ránézni. Ha valakinek belőlem ez tetszik, akkor azt gondolom, hogy butaság lenne kikérni magamnak. Hál’ Istennek jó genetikával áldott meg az ég, mert én sokat nem tettem ezért. Le szokták ennek írni az ellenkezőjét is, van, aki szerint borzalmasan nézek ki.

Szenzációs fotók Erika (tényleg valódi) testéről!

A fejezetcímmel a korábban rommá alázott bulvárstílus előtt tisztelgünk – és hogy miért? Erika fotói között szemezgetve feltűnt, hogy eddig nem készültek róla fekete-fehér fotók, szóval az a roppant eredeti ötletem támadt, hogy rámozdulunk erre a piaci résre. Benne van a dologban, én egy kissé közhelyes, cigarettázós femme fatale szerepet vetek fel – Eva Green-nél működött –, de neki más elképzelései vannak. Felpattan, a fotóssal elviharzik és birtokba veszi az éttermet. Íme, a végeredmény. Tudjuk, sehol egy bikinis kép, de nekünk azért tetszik.

A mások élete

Erika már megbarátkozott vele, hogy felismerik, és néha megbámulják, de azt kevesen tudják, hogy mint a színészek általában, úgy ő is nyitott szemmel jár az utcán. Meryl Streep mondta egy alkalommal, hogy a színjátéka alapja az, hogy kíváncsi másokra, tudni akarja, hogy milyen lehet egy másik ember bőrében. – Persze, hogy figyelem az embereket, a környezetemet, de általában az a baj, hogy akiket elkezdesz figyelni, hogy hú, de jó!, azokat nem lehet megcsinálni, mert senki sem hinné el, hogy valódiak! Nyilván azt kezded el nézni, aki nagyon furcsa. Ha megcsinálnék egy-két számomra érdekes figurát, akkor valószínűleg nem hinnéd el, azt mondanád, hogy ilyen biztosan nincs! Pedig van! Egyébként mi találjuk ki a jelmezeinket és ebből a szempontból a suli remek helyen van. A Blaha környékén nagyon színes közönség fordul meg, az ember lemegy az aluljáróba, ott szemlélődik, és tuti talál valami érdekeset. Vannak más típusú feladatok is, idén például volt, hogy egy kutyát kellett megformálnom. Kitaláltam, hogy egy pudlit fogok előadni. Nézelődtem a neten és megpróbáltam pár gesztust levenni, hogy jó pudli legyek! – nevet.

Erika, a kolléga

Erikát látni ugyan nem lehet mostanában, de hallani igen, ugyanis saját műsora van a Rádió Dabas Online-nál. A Hangosportrét már négy éve vezeti, és olyan személyiségek a vendégei, „akiket érdekesnek talál”. A meghívottak között volt már színész, rendező, orvos, alkotmányjogász, képzőművész, sportoló, de még táltos is – olvashatjuk a műsor honlapján. A beszélgetések vasárnaponként 11 és dél között hallhatók, a műsor ismétlésére pedig következő hét szombaton 15 és 16 óra között kerül sor. És hogy mi lesz azokkal, akik élőben szeretnék látni őt? Lehet, hogy ősszel lesz egy nyilvános előadásuk az évfolyamtársaival. – Zenészmesterségből a Diótörőt csináltuk, és lehet hogy szeptemberben bemutatjuk. Zenés darab, és fantasztikusan jó a zene! Pici népzene, aztán beat, meg a nyolcvanas évek menő zenei irányzatai, plusz opera. Imádtuk csinálni!

Színház az egész világ

Túl vagyok a créme brulée-n, két kávén, Erika pedig eltüntette a garnélás papfojtót, béke van. Most még az egyetemi feladatok foglalják le minden idejét és gondolatát, de pár év múlva már egy társulatba kell(ene) beverekednie magát, jön a nagybetűs élet, és az nem egyszerű feladat. Bizonyos szempontból egy színház is ugyanolyan munkahely, mint bármelyik másik, de sokkal kevesebb a hely, amelyekért még a tapasztalt, befutott színészeknek is meg kell küzdeniük, nem is beszélve a pályakezdőkről. Egy neves színházi szakember szerint a színészeknek keresniük kell a konfliktusokat. Minél több konfliktust talál egy színész, annál érdekesebb az előadása. – Ez egy nehéz kérdés – bólint Erika, majd egy kis csend következik. – Nem vagyok erős az érdekérvényesítésben. Én nem vagyok kemény, domináns ember. Ebből a szempontból abszolút olyan nő vagyok, akinek fontos, hogy legyen egy férfi mellette, aki képviseli az érdekeit bizonyos helyzetekben, persze most nem a színházra gondolok. Van, hogy összeszedem magam és veszek egy nagy levegőt, beleállok, és hajrá! Ráadásul azt gondolom magamról, hogy megosztó típus vagyok. Nekem idő kell, amíg lelazulok, megnyílok. És akik így elfogadnak, megszeretnek, azokkal tudok hosszú távon számolni. De összességében szerencsére ritka a személyem elleni támadás, a direkt gáncsoskodás.

Az utolsó tangó Budapesten

Ha azt hinnénk, hogy az Üvegtigris óta nem próbálták meg filmekben levetkőztetni Erikát, akkor tévednénk. Próbálják, és miért ne tennék, amikor garantált lenne a közönség, a kereskedelmi tévék, az online és a nyomtatott sajtó figyelme – Erika kevés ruhában 570.000 kattintás! – mindenki jól jár, elégedett a néző, a producer, a főszerkesztő, jönnek a szponzorok, nőnek a hirdetői bevételek, fellendül a nemzetgazdaság. – Volt olyan megkeresésem, hogy a felkínált szerep annyiról szólt, hogy megmutatom magam meztelenül, először egy kicsit elölről, aztán egy kicsit hátulról. Mondván teljesen meztelenül még nem láttak, és aki esetleg erre kíváncsi, az ezt az igényét így kielégítheti. Elutasítottam, arra hivatkozva, hogy nekem nem ez a szakmám és nem is szeretném, ha ez lenne. De vannak filmek, amiknek szerves része a szexualitás, ott van például Bertoluccitól Az utolsó tangó Párizsban, amit nem lehetett volna úgy megcsinálni, hogy a színésznő nemet mond bizonyos kérésekre. Nyilván ha egy ilyen szerepajánlatot kap az ember, akkor nem utasítaná el, én legalábbis biztos nem mondanék nemet.

A magyar film jelenleg egy vesztett meccs, szóval pár fekete tangás Szabó Erika biztosan dobna a nézőszámokon (ahhoz persze előbb filmek kellenek), de a huszonnyolc éves színésznő hosszú távon valószínűleg jobban dönt, ha nem vállal be akármit. Pudliba néha le kell menni, kutyába már nem feltétlenül. A magunk részéről inkább megvárnánk, hogy megtalálja egy jó szerepajánlat – mondjuk valaki megcsinálja Az utolsó tangó remake-jét (csak poén, de még annak is rossz) –, addig meg hallgatjuk a Dabas Online-t, nézzük az Üvegtigris Godard-os verzióját vagy megpróbáljuk elcsípni a Színművészeti Egyetem valamelyik nyilvános előadásán. Az is valami.

Még több csodálatos nő az Asztal egy személyre rovatban!

A helyszínért köszönet a mindig remek Pastrami Étterem és Kávéháznak!

(Fotók: Tóth István, Dobos Tamás (Üvegtigris fotók), FHM)