Ennél egyszerűbben nem utazhatod körbe Észak-Amerikát törhetetlen autókkal és repülőkkel

Teszteltük a The Crew 2-t, ami olyan, mintha egy arcade-autóversenyhez adtak volna sok felesleges körítést, de így nyárra nem is igazán akarunk többet egy autós játéktól.

Ha valaki, hát én tényleg nagyon szeretem az arcade autóversenyeket. Olyanok, mint egy jó jégkrém a kánikulában, vagy mint egy közepesen jó jégkrém, a lényeg, hogy egy rövid időre kellemesebbé teszik a napodat, és ha úgy van, akkor nem csak egy tölcséres Cornetto csúszik le, hanem egy egész doboz Carte D’or, aztán utána rosszul is leszel, de ez most nem is lényeges. A The Crew 2 olyan, mint egy XXL-es doboz citromfagyi a 40 fokos hőségben, amiben még néha gyümölcsdarabok is vannak. És igen, a citrom nem túl kellemes, ha az ember egy nagy darabot kap a szájába.

Ez a játék ugyanis nagyon sokat akar, de olyan köntösben akarja azt a sokat, ami nem feltétlenül indokolt. Arról van ugyanis szó, hogy ez bizony egy buta autós játék, de a legjobb fajtából, ami ezúttal már nem csak autókkal, hanem motorokkal, hajókkal és repülőkkel is megfuttat a lekicsinyített Észak-Amerikában, méghozzá irdatlan sebességgel, gyönyörű kinézettel, és ha valaminek, hát ennek nagyon lehet örülni.

A The Crew 2 olyan, mintha fogták volna a Forza Horizon-játékokat, és huss, eltűntették volna belőlük a fizika törvényeit. Kicsit olyan, mintha a Forza Horizont keverték volna az Outrunnal. Ez elsőre elég pocsékul hangozhat, de nem az. A megvalósítás egészen elképesztően gyönyörű, legszívesebben beleveszne az ember az amerikai tájba, annyira élőnek hat, aztán jön a meglepetés, amikor tényleg így tesz: hogy hát hoppá, elveszni a játék világában meglehetősen nevetséges.

Tegyük fel, kezdésként megvásárolt Mustangunkkal úgy döntünk, hogy inkább levezetünk a következő verseny helyszínére, és nem ugrunk oda teleporttal, mert az milyen már, van autónk, hát vezessük, amúgy is ingyen van bele a benzin. De egyszer csak letérünk az útról, és láss csodát, kiderül, hogy a Mustang remekül elvan terepen is, sőt, még a kisebb fák sem állják útját, és tulajdonképpen széttörhetetlen, felboríthatatlan és elnyűhetetlen kis járgány ez, amivel úgy mehetsz a vadonban, mintha csak négyéves lennél, és egy Matchboxot vettél volna a kezedbe.

Hát igen, a The Crew 2 már annyira sem akar reális lenni, mint az Álom.net. Az még oké, hogy maga a táj és az autók megvalósítása teljesen élethű, de maga a vezetési élmény olyan „csőárkád”, hogy az embernek eléggé fura érzése támad. Olyan ez, mintha egy 3D-s filmet néznél fekete-fehérben, vagy mintha Dobó Kata férfihangon kérte volna anno azt a Pepsit. Arra, hogy egy játék ennyire valósághű és a valóságtól teljesen elrugaszkodott is legyen egyszerre, nem is volt talán még példa.

Úgyhogy jobb lesz már az elején észben tartani, hogy ez bizony egy olyan játék, amiben nem a tökéletes vezetési élmény a lényeg, hanem a sebesség. Hogy az ember a féket egy kicsit se akarja megnyomni, közben pedig simán tudjon kanyarodni, maximum néha behúzza majd a kéziféket, és már taposhatja is a gázt tövig. A The Crew 2 pont ettől nagyon jó, már ha szereted a versenyzés teljesen gondolkodásmentes válfaját, és megfordultál régebben néhány játékteremben is.

Persze ez az egész lecsupaszított, mégis nagyon soknak tűnő arcade-csomag a legtöbb embernek azért eléggé bajosan nőhet a szívéhez. Az autók maximum karcolódnak csak akkor is, ha frontálisan hajtasz egy háznak, és úgy pattannak le mindenről, mintha csak flippergolyók lennének, el is gondoltam, mennyire vicces lenne, ha mondjuk lenne egy olyan mod a játékhoz, ami az ütközéshangokat kicserélné Sonic flipperhangjaira. Én bírnám.

Bár táncol a fizika sírján a The Crew 2, mégis vagy pont ezért lehet szeretni. Bájosan buta, de hihetetlenül szép. Pont, mint Megan Fox. De sajnos a játékkal több gond is van. Az egyik az, hogy nem túl könnyű, ami önmagában nem lenne baj, de ezúttal a nehézség sajnos nem olyan módon érkezik, ahogy azt az ember elvárná. A pályák néha nem túlságosan könnyen beláthatóak. Nincsenek rendesen kitáblázva, hogy merre kellene fordulnunk, így pedig irdatlan sebességgel megyünk el a nem kívánt irányba, míg a többiek röhögve előznek meg minket, mi meg nyomhatjuk a "Luigi Death Stare"-t naphosszat. Nem lesz eredménye.

Főleg akkor borítja ez ki az embert, ha egy verseny rosszabb fényviszonyok között történik, ilyenkor simán előfordulhat, hogy be kell magolnunk a pályát, pontosan ismernünk kell a kanyarokat, mert esélyünk sem lesz nyerni, még normál nehézségi fokon sem. Az is felettébb gyanús, hogy a játék néha egy icipicit csal, valahogy mindig az utolsó pár másodpercben sikerül megelőznie egy autónak, de hát ő biztos sokkal jobb minőségű nitrót használ, vagy csak… na jó, ne mentegetőzzünk, csal.

Ez pedig egy idő után borzasztóan idegesítő tud lenni. Mint ahogy az is, hogy a pályákat nagy valószínűséggel úgy tervezték, hogy legtöbbször ne legyen gond, ha egy kicsit letérsz az útjairól néha, kivéve a cél előtt nem sokkal, ahová rendre beépítettek valami akadályt, ami persze hogy útban van, ha nem a kijelölt vonalat követed, és mivel a játék veszett tempót diktál, egy ilyen kis ütközés minden esetben azt jelentheti, hogy vesztettél. Ez először még poén lehet, de húszadszorra már olyan szinten anyázol, hogy a pályatervezők anyukái a csuklások erősségétől úgy pattognak, mint egy légkalapács.

Na de akkor miért mondom mégis, hogy ez a játék jó? Azért, mert olyan szégyentelenül hozza az arcade-feelinget, mint semmi más. Kellett ahhoz bátorság, hogy ilyen béna fizikával adják ki a The Crew 2-t, mert nem véletlenül ilyen béna, ez bizony tényleg olyan, mint egy játéktermi autóverseny, amit hazavihetsz, ami egy gyönyörű, és a valóságban is létező nyílt világban játszódik, amiben ugyanolyan jó autót, motort, repülőt, hajót, F1-es autót, raliautót és még monster truckot is vezetni, mert mindegyik olyan érzést kelt benned, hogy bedobtál egy százast az automatába, magyarul egyikük sem valósághű, hát hogy is lenne az, amikor egy repülővel például úgy lehet nekimenni egy fának, hogy nincsenek következményei az ütközésnek?

Ez egy ilyen következmények nélküli játék. Van némi sztorija, de minek, van benne fejlődési rendszer, de minek, lehet benne szabadon autókázni, de minek. A lényeg úgyis az, hogy brutális tempóban versenyezz vele. Rengeteg tartalom szorult belé, sok benne a vezethető jármű, de teljesen súlytalan az egész, és hogy te ezért szeretni fogod-e, az tényleg csak ízlés dolga. Nem egy igazi klasszikus a The Crew 2, de nagyon szórakoztató, egyszerre imádni való és rohadt idegesítő, ha szereted az arcade autóversenyeket, de valószínűleg még annyira sem maradandó, hogy az év végéig emlékezzünk rá. Elolvad majd, mint a citromfagyi, bár az télen amúgy sem annyira kellemes.

7
  • Gyönyörő
  • Rengeteg vezethető jármű
  • Nem belátható útszakaszok tömkelege, ráadásul sokszor csal

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon