Zac Efron – Rossz szomszédság

Mr. Lányok Kedvence, aki néha már annyira izomból jóképű, hogy legszívesebben arcon tolnánk egy taknyos langusztával, ebben a filmben vérbeli komikusként mutatkozott be. Igazi vihogós lealjasodás, nyálfaktor nélkül. Szerettük.

Adam Sandler – Kótyagos szerelem

Adam Sandler producerként és színészként is ugyanolyan csapnivaló, a filmjei pedig megbízhatóan hozzák az egyenszart. Ez a romantikus vígjáték furcsa módon a ritka kivételek közé tartozik, amivel anno okozott is egy kisebb zavart az erőben. De nézd csak meg a rendező nevét! (Paul Thomas Anderson) Ja, így már értjük.

Tara Reid – A nagy Lebowski

Tara Reid a szegény ember Lindsay Lohanje. Ugyanolyan tehetségtelen, de azért annyira nem extravagáns és az önpusztításban is csendesebb. Hogy hogyan került a Cohen-tesók mesterművébe, azt szerintünk még ő sem tudja, de – minő meglepetés – két belőtt adag között még éppen sikerült neki valami értékelhetőt kitolnia magából Bunny Lebowski szerepében.

Jennifer Lopez – Mint a kámfor

J.Lo színésznőből lett énekesnő, aztán vice versa, és ha fegyvert fognának a fejünkhöz, akkor sem tudnánk megmondani, hogy melyik iparágban okozott több kárt. Most pedig ki is osztunk magunknak egy tockost, hiszen a hölgy tényleg nagyon jól állt a Mint a kámfor-nak. Clooney-val közös jeleneteikben szinte vibrált a levegő. Egyszerűen csak jó volt nézni.

Kristen Stewart – Kalandpark

A színésznő, aki egyetlen arckifejezéssel képes eljátszani bármilyen filmet. Az Alkonyat-szériában legalábbis képtelenség róla megmondani, hogy mikor szenved és mikor örül. Tuti, hogy a csaj a reggeli trónolás közben is ugyanazzal a vizenyős tekintettel bámul maga elé, mint a vámpíros szenvedés 99%-ában. A Kalandpark-ban viszont – hihetetlen, de – tényleg mutat valamit.

Sylvester Stallone – Copland

Stallone ugyanabban az iskolában tanulta a színészetet, mint Schwarzenegger, csak neki nem volt olyan szerencséje, hogy a legnagyobb sikerében egy robotot játszhasson. Így mindig is tudtuk róla, hogy finom játék helyett tőle inkább (a) karizmát fogunk látni. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor James Mangold filmjében előadta ezt a megfáradt rendőr-figurát. Bravo!

Jean-Claude Van Damme – JCVD

Van Damme pedig majdnem annyira rossz színész, mint Stallone, de neki is megadatott, hogy szépítsen, mégpedig amikor ebben a kellemesen önironikus darabban saját magát játszhatta el. Beleadott apait-anyait és végeredményben elviszi a hátán az egész filmet, ami így egy roppant szerethető darabbá vált.

Hugh Jackman – Fogságban

No, azt nem mondanánk, hogy Jackman különösebben rossz színész lenne, hiszen Farkasként minden X-men mozit becsülettel végigvicsorított. Viszont amit ebben a filmben művel – különösen első közös jelentében Jake Gyllenhaallal – az rendesen leveri az ékszíjat. Ja, hogy ilyet is tudsz? Bocs, nem tudtuk.

Marlon Wayans – Rekviem egy álomért

Wayans-tesók… Nem éppen minőségjelző, ugye? Ha viszont láttad Aronofsky kíméletlen drogmoziját, akkor legalább az egyik tesó előtt kénytelen vagy fejet hajtani. Ebben a brutálisan erős filmben még Marlon is képes volt megugrani a lécet.

Mike Myers – Becstelen brigantyk

Az ember, aki egy folyton kanos, ízléstelen szóviccekkel dobálózó hülye ripaccsal (ő lenne Austin Powers) tette le a névjegyét, lehetőséget kapott arra, hogy egy Tarantino-filmmel válhasson az egyetemes mozitörténelem részévé. A Tarantino-filmekben pedig még maga, a legendásan szar színész Quentin is képes maradandót alkotni és ez szerencsére Mike-nak is sikerült.