Az egész negyedik évad olyan volt, mint valami ámokfutás. A Game of Thrones-viszonylatban pörgős, tavalyi cselekményhalmazt nehéz volt überelni, úgyhogy nagyok voltak az egyébként is rettenetesen magas elvárások az évadkezdéssel kapcsolatban, de a Benioff-Weiss páros visszafogta a tempót, ami egyáltalán nem ment a minőség rovására. A fékezett habzású epizód csak képbe helyez, irányba fordít, megmutatja, miről is lesz itt szó, teremt némi feszkót, hogy a végére már megint a teljes kilátástalanságba taszítsa a szereplőket annak rendje és módja szerint.

Innentől jönnek a spoilerek, aki nem bírja, az most hagyja abba az olvasást!

Ott hagytuk abba, hogy Tyrion átküldi a másvilágra saját apját Tywin Lannistert, Cersei a tettért Jaime-t hibáztatja, aki nem ölette meg testvérét az első adandó alkalommal, pedig megmondta neki, hogy részéről igény lenne rá. Nagy legény ez a Jaime, hogy egyszerre dugja Sarah Connort, és még ellent is mer mondani neki! Eközben Havas John Tom Cruise nyomdokaiba lép, átlagosan pocsék napja szerelme elvesztése után ugyanis egy rögtönzött Mission Impossible-epizóddá változik, amikor meg kell győznie a Vadakat, hogy ugyan álljanak már be Stannis Baratheon mögé. Erre van is ideje, úgy nagyjából néhány órája. Oldja meg, ahogy azt a nem túl kreatív főnökök mondani szokták.

Nem túl érdekfeszítő, de Brienne nagyon egyedül szeretne maradni, hát maradjon, ha akar, az viszont érdekes, hogy már a felütésben megismerkedünk a fiatalkori Cersei-vel, akinek egy helyi jósasszony megmondja a frankót, ami számára nem frankó, és ez a „nem frankó” jóslat végig is kíséri majd az évadot, baljós árnyat vet a cselekményre, csak Jar Jar meg ne jelenjen, mert akkor jaj a világnak. Az alkesszé váló Tyrion és megmentője, Varys szála egyelőre nem biztosan tudni, hova visz, de legalább kapnak néhány megmosolyogtató beszólást, ezúttal nem zavaróak a szarós poénok, a Trónok harcának még ez is jól áll.

Ha minden igaz, három igazán erős szál várható ebben az évadban. Az első Tyrion és Varys sztorija, akik úgy tűnik, megpróbálnak eljutni Daeneryshez, hátha sikerül kiokoskodniuk valamit közösen. A második Daenerys és a Makulátlanok vonala, akiket tizedelni kezdenek a bordélyban, igen, lesznek csöcsök, mindenki nyugodjon le a ’csába. A harmadik Michael Stannis Baratheon és a vörös dög egyre komolyabb hatalomvágya, amihez láthatóan Havas Jon nem lesz képes asszisztálni, pedig kénytelen lesz, ha túl akarja élni, de jó kérdés, hogy George R. R. Martin is szeretné-e, hogy túlélje.

Közben persze közeleg a tél, minden idők leglassabba közelgő tele, ennél még egy sérült csiga is gyorsabban hozná el azt a nyamvadt telet, de sebaj, mert ha eljön a tél, már nem lehet villantani, hideg lesz, kurvanagy, ahogy Bill Murray mondta az Idétlen időkig-ben, de bármi is lesz, a Trónok harca mindig jó marad. Az ötödik évad első része is jó, hozza a szokásos minőséget, szóval nézze meg szépen mindenki április 12-én az HBO-n, mert ezzel a szériával bizony nem lehet tévedni.