Az teljesen biztos, hogy még hosszú hónapokig beszélni fogunk róla, még akkor is, ha a lezárás nem mindenkit elégített ki. Kérdések tömkelege maradt nyitva, nem véletlenül.

Korábban nem átallottam a tévétörténelem szót használni, és annak ellenére is fenntartom az állításomat, hogy azok közé tartozom, akik nem teljesen elégedettek az utolsó epizód történéseivel. Nem azért maradt bennem üresség, mert rengeteg kérdést hagyott Rust és Marty megválaszolatlanul, egyszerűen csak el vagyok szokva az ilyesmitől. Mert van is vége, meg nincs is. De ami a legfurcsább az egészben: az előbb elmondottak ellenére sem szeretnék második, mindent megmagyarázó évadot. Nem is lesz, hiszen már tudjuk, hogy a második eresztés teljesen más szálon, más szereplőkkel érkezik majd egyszer. Ennek a történetnek itt vége van, akkor is, ha tulajdonképpen nincs. És ez így jó, mert erre csak a legnagyobb sorozatok képesek.

Nic Pizzolato azt mondta, amikor leült megírni A törvény nevében első ámokfutását, csak az első és az utolsó jelenet volt meg a fejében, és az a legnagyobb baj, hogy ezt mondatot meg kellett volna tartania magának. Mert mire gondol ilyenkor a néző? Hogy az utolsó jelenet valami akkora mindfuck lesz, amire nagyon régen nem volt példa, és még akkor is valami erős lezárás jár a fejében, amikor a sorozat kreátora régen nyilatkozta már, hogy nem fogja átverni a nézőt, nem lesz nagy csavar, nem egy hatalmas óbazzeghátezeddigmiértnemjutotteszembe-szintű homlokra csapás lesz a vége, csak egy kemény nyomozás, vélhetően kemény vége. Bossharc, stáblista, csókok reptetése a főszereplők felé.

És ez is történt. Bossharc, egy tízperces kiegészítés, majd csókok reptetése a főszereplők felé, de arról sokáig meg fognak oszlani a vélemények, hogy jó-e ez így. A True Detective nyolc részen keresztül épített fel valamit, egy sötét sztorit, amiről egészen az utolsó pillanatig nyíltan tudni lehetett, hogy valahol a legfelsőbb körökben végződik, de csak a mocsárban, a mocsokban fejeződött be, valahogy úgy, ahogy a mozis thrillerek, vagy inkább akciófilmek szoktak. Ha nem vártál mindent megváltó jelenetre, akkor boldogan hajthattad álomra a fejed, de ha tudni akartad, mi is történt valójában, akkor idegesebb lehetsz, mint egy felajzott Usztics Mátyás a kaszárnyában. Pedig ennél szebben nem lehetett volna lezárni és fenntartani egyben egy tökéletes sorozatot.

A tovább gomb után spoilerekkel folytatjuk!

Hogy ki a Yellow King? Azt már sosem tudod meg. Valószínűleg valami fejes, talán egy rendőrfőnök, vagy maga az amerikai elnök. Bárki lehet. A lényeg, hogy Rust és Marty megtalálták a sebhelyesarcút, megküzdöttek vele, köszöntek a kis barátjának, majdnem meghaltak, oszt csókolom. Biztos, hogy erre vártunk? Meglengették előttünk a nagy összeesküvés leleplezését, de csak annyit tudtunk meg, hogy valakik lányokat aláznak és gyilkolnak, maszkokat viselnek, és hogy a legrosszabb mind közül egy égett arcú fazon, aki ennyi erővel lehetne a Freddy Krueger is, de ő nem karmokat visel az ujjai helyén, hanem festőpemzlit, amit néha késre cserél.

Az is jó kérdés, mennyire volt érthető Errol leleplezése. Hogy jutottunk el egyáltalán a zöld fülektől a zöldre festett házig? Mintha átugrottunk volna egy szintet! Ahogy a South Park-ban a gatyalopó manók: első lépés, gatyák összegyűjtése, harmadik lépés, profit. De mi a második lépés? Miért lett ideges az öreg nő a Carcosa említésétől? És pont ez a lényeg, pont ezért volt zseniális a True Detective. Annyi és olyan minőségű kérdést hagyott benned, hogy nem tudsz nem beszélni róla.

Mindenkinek van valami elmélete arról, hogy ki lehetett a Yellow King (az enyém az, hogy nem is szerepelt a sorozatban), sejteni lehet, hogy a rendőrségen belül kik vannak benne a kis titkos társaságban, de semmi sincs a szánkba rágva. Mert mi történt volna, ha az utolsó részben minden szálat elvarrnak a készítők? Beszélnénk róla egyáltalán? Igen, de nagyjából egy napig. Konstatálnánk, hogy ez is egy remek sorozat volt, másnap viszont már nem is gondolkodnánk a történteken.

Évadot, vagy jelen esetben sorozatot befejezni így érdemes. Lehet, hogy nem ad akkora katarzist, mint egy erősebb csavar, de amit Nic Pizzolato véghezvitt, az így is hőstett. Pont annyi feloldozást ad, amennyi kell, és bár nem ölte meg a főszereplőit, mégis elvitte őket egy olyan pontig, amíg már magukra lehet hagyni őket, amikor már tudod, annyira egymásra vannak utalva, hogy innentől kezdve Rusty többször is megdughatná Marty feleségét, akkor sem válnának külön.

Rusty meglátta a fényt (vagy hogy pontosan mit látott meg a Carcosában, az újabb hónapokig tartó vita eredménye lehet), Marty elvesztett mindent, a rejtőzködő gonosz halott, szóval mit akarunk még? A sorozat egyébként is a szánkba rágta, hogy nem minden gyilkost kapnak el, hát most sem, és bár lehetne folytatni a nyomozást, az utolsó, kórházi beszélgetésből mégis azt érzed, ez a két faszi lezárta magában az ügyet. Tizenhét évük ment rá, és gyakorlatilag a teljes életük. Vége van. Az utolsó erejüket is beleölték. Majdnem belehaltak. Továbblépnek.

Matthew McConaughey és Woody Harrelson egy egész évadon keresztül tartottak gyorstalpalót a tökéletes színészi játékból, megidéződtek olyan kultsorozatok, mint a Twin Peaks, olyan filmek, mint a Hetedik, Pizzolato végig tudta a dolgát, és bár nem vagyok száz százalékig megelégedve az utolsó epizóddal, pontosan tudom, hogy ennek így kellett véget érnie, pontosan azért, amiért a Maffiózók-nak is úgy kellett befejeződnie, ahogy. Beszélnünk kell róla, életben tartani még nagyon hosszú ideig. Teljesen biztos, hogy az év sorozatai között lesz a helye, a készülő második évadot új szereplőkkel és új történettel pedig tárt karokkal várjuk. Az biztos, hogy amíg nem érkezik meg, és nem indít el egy teljesen új történetet, egy rakás tanulmány, összeesküvés-elmélet és fórum alakul majd a látottak megbeszélésére. Mint valami jó könyv, olyan. Nehéz lesz megugrani, de egyáltalán nem lehetetlen.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés