Isten bizony nagyon ritkán van kedvem kisétálni egy-egy vetítésről, de a Verdák 2-nél majdnem megtörtént. Imádtam az első részét, és a rettenetesen erőltetett titkosügynökös másodikat egyszerűen nem tudtam hova tenni. Matuka nem vitte el a hátán a filmet, hiányzott az egészből a szív és a lélek, úgyhogy bátran lehetett utána temetni szerencsétlen Villám McQueenéket, mert házhoz mentek a pofonért, és mosolyogva vették magukhoz.

És most itt a Verdák 3. Valószínűleg mindenkinek megremegett picit a gyomra, mert ebből akár komoly katasztrófa is lehetett volna, de nem lett, a Pixar kijavította a hibát egy szívünkhöz sokkal közelebb álló harmadik epizóddal, csak egyetlen apró hibát vétett a marketingosztály. Az előzeteseket. A Cars 3-at ugyanis nem átallottak valami egészen komoly, akár sötétebb filmként is bemutatni a trailerekben, amiből annyi igaz volt, hogy SEMMI SEM VOLT IGAZ. Ez bizony egy többnyire gyerekeknek szóló film, ami szépen hasznosítja újra az első rész elemeit, de aztán végül mégis kissé máshol lyukad ki, nagyon helyesen és nagyon ügyesen.

A Verdák 3. Villám McQueen kvázi szenvedéstörténete, van miért szenvednie, megjelenik ugyanis a fiatalabb korosztály, akik gyorsabbak, ügyesebbek, jobb technikával edzenek, így Villámnak nincs túl sok esélye már velük szemben. Mikor régi csapattársai sorra vonulnak vissza, vagy cserélik le őket a fiatalabb autókra, Villámnak el kell gondolkodnia a jövőjéről, de ő nem nagyon akar visszavonulni, egészen addig, amíg komoly baleset nem éri, és nem kell újra a nulláról felépítenie magát. Akad segítsége is ebben, de Villám nem nagyon képes a megújulásra, így pedig új edzője, Cruz olajat izzad minden másodpercben. Aztán szépen lassan rá kell jönnie, hogy mi az igazán fontos az életben, és hogy merre vezet az útja.

Meglepően ügyesen futtatják ki a történetet Pixarék, de maga az út azért tele van döccenőkkel. A film első fele borzasztóan gyerekes, ráadásul a humora sem működik, az első rész nagyon jó autós szóviccei egytől egyig lepattannak az emberről, a dumák egyszerűen nem jók, a párbeszédek néha kifejezetten kínosan idegesítőek. Talán ha az előzetesek nem lettek volna olyan vészjóslóak, sokkal jobban fogadtuk volna ezt a nagyjából 45 percet. Mert oké, van itt dráma, de mégis valahogy arra emlékszik az ember, hogy Matukának már megint nincs egy szerethető poénja, és hogy néhány viccesnek szánt részt addig erőltetnek, amíg nem válnak borzasztóan zavarba ejtővé.

Aztán egyszer csak a film új utakra tér, és onnantól meg vagy véve kilóra. A sztori összekapja magát, és bár a humora akkor sem működik igazán, a szíve gőzerővel dobog, és még könnyeket is csal a szemedbe. Igazán ambiciózus ötlet volt ez a film a Pixartól, nagyjából a lehetetlenre vállalkoztak vele, de volt értelme, mert végre egy igazán tartalmas történetet meséltek el Villám McQueenről és barátairól, amiből le lehet vonni fontos tanulságokat, és el lehet rajta érzékenyülni, itt-ott pedig talán még mosolyogni is lehet rajta. A Pixar vizuálisan egészen hihetetlen munkát végzett, és bár a forgatókönyv hagy némi kívánnivalót maga után, a Verdák 3. teljesíti a küldetését. El tudjuk miatta felejteni a rettenetes második részt, de azért a szívünk csücske örökké az első marad.