Mielőtt magára a filmre térnénk, néhány pontban fussuk át a Williams csapat történetének mérföldköveit, amiből rögtön lejön, hogy filmes szempontból milyen hálás témáról van szó. Spoiler persze, aki ismeri a sztorit, vagy nem akarja előre tudni, az görgessen bátran, de - eskü - ennek ismeretében sem lesz rosszabb élmény a film. 

Frank Williams a saját autóját bütyköli 1969-ben.

• Az eleinte versenyzőként próbálkozó Frank Williams 1969-ben indítja el csapatát a Forma-1-ben. Egy szem versenyzője, a szépreményű Piers Courage az első szezonjában rögtön két ezüstöt szerez, majd a következő szezonban benn ég az autójában.

• Sok küzdelmes év után Walter Wolf kanadai olajmilliárdos megveszi a csapat 60%-át, és kigolyózza Frank Williamset, aki otthonról nézhette, ahogy az általa alapított csapatnak megszerzi az első győzelmet Jody Scheckter az argentin idénynyitón.
• Ugyanebben az évben Frank Williams Patrick Headdel megalapítja az új csapatát, ami második teljes évében már a konstruktőri második helyet szerzi meg a Ferrari mögött. Az ezt követő két évtizedben 9 konstruktőri és 7 egyéni bajnoki címet szerez a Williams, ami a McLaren előtt kicsivel a korszak legdominánsabb csapata lesz.

• Közben tragédiák árnyalják a sikersztorit. 1986-ban egy közúti baleset következtében Frank Williams tolószékbe kerül. 1994-ben pedig az ő autójában veszti életét Ayrton Senna három pole és három kiesés után.

• Jacques Villeneuve 1997-es bajnoki címe után a Williamsből középcsapat lesz, utolsó győzelmüket az a Pastor Maldonado szerezte 2012-ben, aki ugyanúgy a kocsizúzásairól volt ismert, miként a főnök is versenyző korában.

• A csapatot éppen 2012-től Frank Williams lánya, Claire vezeti, ezzel ő a Forma-1 történetének legbefolyásosabb női szereplője.

Hát igen, Frank Williamsnél talán egy ember van, akivel átfogóbb F1-mesét lehetne elmondani: az pedig nem más, mint maga Bernie Ecclestone, aki 1958-ban már versenyzőkét próbálkozott nagydíj-kvalikon, majd csapatvezető lett,  később pedig egészen 2016-ig a sportág abszolút ura volt.

A Morgan Matthews Williams-filmjének fő érdekessége, hogy el mer szakadni Frank Williams személyétől, és vele azonos kaliberű szereplőkké engedi emelkedni Williams néhány éve rákban elhunyt feleségét, Virginiát, és a fiútesók ellenére örökösévé váló lányát, Claire-t.

Ez a mondat a filmben is felbukkanó Jackie Stewarttól származik, és ennek megfelelően a történet elsősorban Virginia Williamsnek a Pamela Cockerill közreműködésével írt könyvéből, az A Different Kind Of Life visszaemlékezéseiből táplálkozik.

Azonban nem ez, hanem két másik dolog az, amitől a Williams-film a Senna-doku és a Rush fölé tud nőni. Az évtized másik kettő forma-1-es slágerfilmje, amolyan kisdiákosan felmondják a sportágat ismerők által már kanonizált két történetet, szépen sorbavéve az eseményeket. Matthews ezzel szemben a linearitás helyett össze-vissza ugrál a történetben, ha a dramaturgia úgy kívánja.

Rögtön zseniális az indítás, ahogy a boxutca motorzajában kezdi Frank Williams faggatását, majd hátra jönnek, jelezve, hogy itt komolyabb beszélgetésekről van szó. A Senna-tragédiát sem lovagolja meg túlságosan, rögtön Courage halála után mutatja be, ezzel a párhuzammal rögtön kiemelve Frank Williams egyik fő jellemvonását: bármilyen katasztrófa után, bármilyen megtörten is, de csak és csakis előre nézni.

A másik fontos erénye a filmnek az, hogy abszolút nem törekszik a téma mitizálására. Van nő, aki kilép az eljegyzéséből, hogy esetleg legyen esélye egy versenyzésmániás, megnyerő tekintető zöldszemű férfinál, aki elveszi őt, családot alapít vele, de annyira másodikként kezeli őket, hogy még a közös nyaralásokra se jár el. Ezzel szemben a nő akkor is kitart mellette, amikor a tolószék még attól is elválasztja őket, hogy egy ágyban aludjanak.

Mindaközben ez a hálátlan, önző férfi az, akinek ez a végtelenül szexista sportág a legfontosabb női figuráját köszönheti a lánya személyében. Matthews tehát csak fogja a pőre, kőkemény tényeket, és a végére olyan családi drámát épít, ami ennek az okos rendezésnek köszönhetően még durvábban arcul csap, mint az események ismeretében azért kiszámítható Hajsza a győzelemért és Senna.

Persze a Williamsnek is megvannak a maga gyengeségei. Az archív anyagok hiányában eljátszott régi jelenetek kicsit esetlenek, és közel sem hoznak olyan állat hangulatot, mint a Rush. És egy sebességről szóló film esetében talán megterhelő lehet Matthews lassan építkező, melankolikus narrációja. De nagyon megéri ezeken túllépni.