A Zoolander 2001-ben kisebb-nagyobb bukás volt, de mégis kultfilmmé nőtte ki magát az évek alatt, ami nem nagy csoda, mivel olyan masszív, idézhető poénhalmazról van szó, amin még ennyi idő elteltével is simán lehet sírva röhögni. Napi szinten nyomjuk a Kék Acélt, a Magnumot is nyomnánk, de hát arról még csak beszélni sem szabad, néha beugrik egy Tigra, de azt is csak cipőkhöz hordjuk. Imádnivaló volt a divatvilág paródiája, annak minden egyes pillanata, és minden egyes vendégszereplője. És igen, az is imádnivaló volt, hogy David Bowie is beszállt a buliba.

15 év nagy idő, a divat más, de a butaság örök, Zoolander is sokat változott, egy komoly tragédia folytán Derek felesége eltávozott az élők sorából, majd elvesztette fiát is, és úgy döntött, elvonul az életből. Hansel a balesetben megsérült, a divatvilág innentől kezdve már nem az ő világa, inkább egy komoly gruppenben él, annak minden tagja (beleértve a férfiakat is, például Keifer Sutherlandet magát), terhes lesz, így aranytálcán érkezik egy komoly önismereti válság. Aki azt hiszi, hogy a Zoolander 2 komoly mélydráma lett ezek után, az téved, ezek a film legjobb pillanatai ugyanis, kár, hogy egyből az első percekben véget is érnek.

Mindig azt mondom, hogy ha egy forgatókönyvíró előveszi a főhős fiát, illetve kémes szálat illeszt be egy folytatásba, akkor a helyzet menthetetlen, ott bizony nem volt túl sok ötlet. Hát az a baj, hogy itt bizony mindkettő megvan, és egyik sem jó. Zoolander fiával ugyan elsütnek egy-két komolyabb, abszolúte nem PC-poént, a kémes szál pedig pont annyira jó, hogy néha meg lehet vizslatni Penélope Cruz dekoltázsát, ami önmagában már megér egy mozijegyet.

Cameókból most sincs hiány, elég komoly szerepet vállal magára Sting, aki kapásból hülyét is csinál magából, méghozzá a létező legkedvelhetőbb módon, Benedict Cumberbatch androgün modellje is telitalálat, Justin Bieber brutális kinyírása pedig minden Bieber-ellenes álma. Persze akadnak még szép számmal beugrók, de maradjanak meglepetések, már ha egyáltalán észrevesszük őket.

A filmnek három óriási hibája van: az egyik, hogy bár bőven lehet rajta röhögni, sokkal kevesebb poén jutott a második részre, és azok sem annyira bevállalósak sokszor, mint az első epizódban. A második az, hogy a Zoolander 2 zseniális marketing kampánya ezerszer viccesebb és kreatívabb volt, mint maga a film. Az az energia, amit a promócióba öltek, alig jelenik meg a produktumban, és ez bizony nem kis baj. A harmadik az, hogy az előzetesek jóformán a film összes poénját lelőtték, és már annyiszor láttuk őket, hogy maximum csak egy-egy közepes mosolyra futja, ha élesben is előkerülnek.

Mindettől függetlenül érdemes adni egy esélyt a Zoolander 2-nek, mert akadnak sírva röhögős pillanatai, és bár közel sem hozza az első rész őrületét, azért igyekszik megidézni azt. Ja, és Will Ferrell Mugatuja még mindig a legnagyobb király ezen a sárgolyón.