Alper Yesiltas megszállottan fényképezte ugyanazt az ablakot, több mint tíz éven át. Ne kérdezd, miért. Mi sem jöttünk rá, de a története és a fotói megfogtak minket.
„24 éve élek Isztambulban. Ügyvéd vagyok és fotós. Ez az az ablak, amit a szobámból minden nap láttam. 12 éven át minden nap láttam, sok arcát megismertük egymásnak. Az évek során sok képet posztoltam az internetre, két kiadó is felhasználta könyvborítókhoz és az egyik egy kiállításon is szerepelt. Egy nap az épület tulajdonosa úgy döntött, hogy lerombolja a házat, hogy egy másikat építsenek a helyére. Én pedig készítettem róla egy utolsó képet, miközben az épület a darabjaira hullott.”
És hogy miről szól ez a történet? Talán csak arról, hogy rá lehet gyógyulni egy témára, annyira, hogy 12 évig kitarts mellette. Talán azokról a történetekről szól, amik a libbenő függönyök mögött történnek, meg lent az utcán. Talán egy fotósról szól, aki egy ablakban látta meg az életét. Talán az állandóságról, illetve annak hiányáról. Mindenkinek másról. A legjobb történetek ugyanis ilyenek.
(Forrás: Bored Panda)