Ez a szélhámos tette világhírűvé a magyar leleményességet

Hoffner Ferenc a múlt század első évtizedeiben valóságos világsztár volt. Nem csak az európai, de az amerikai sajtó is az agyafúrt szélhámos mutatványaitól volt hangos. Imádta a pénzt, a fényűzést, a nőket, és vakmerő fogásainak köszönhetően soha nem kellett ezekről lemondania. Legnagyobb dobása a mai napig visszaköszön a filmvásznakon.

Az ember 1890-ben született Kolozsváron egy kisiparos família szépreményű tagjaként. A középiskola legnagyobb hozománya az volt számára, hogy ott ismerte meg állandó tettestársát, Sugár Vilmost, aki pedig azzal tett felbecsülhetetlen szolgálatot az emberiségnek, hogy emlékirataiban részletesen konzerválta az utókor számára ennek a rafinált embernek a történetét.

Már kettejük első közös balhéja sem volt kispályás mutatvány: Budapest közvilágítását modernizáló köztisztviselőknek adták ki magukat. A fővárosban több száz gázlámpaoszlopot szereltek le és adtak el néhány nap alatt Nagyvárad önkormányzatának több mint száz bérmunkás segítségével – miközben a kerületi hivatalok tapsikoltak örömükben, hiszen azt hitték, éppen a közvilágítás korszerűsítése zajlik.

Gáz van a lámpákkal

Hoffner egészen hihetetlen sztorikkal gazdagította a múlt század történelmét. A gázlámpás mutatvány után szerzett egy huszáregyenruhát, és ellátó tisztként kereskedőket kezdett kifosztani. Egy alkalommal magát a katonaságot vette le tíz tonna benzinnel, és az egészet egy gyanútlan ezredparancsnokkal boltolta le. Nem volt szívbajos.

Miután degeszre tömte a zsebeit, egy dekoratív színésznőcskével a nyakába vette Európát, és egy kisebb ázsiai állam egész éves költségvetését sikerült elmulatnia különböző kaszinókban és elit bordélyházakban. Ekkor már csak úgy ismerték, mint báró beőházi Horváth Menyhért urat, és később ilyen néven száguldott körbe a világon az ellene kibocsátott elfogatóparancs is.

Csendőrök a múlt század elején

Mire a parancs tiszteletét tette az öreg kontinens összes rendőrségén, addigra Hoffner már régen Brazíliában héderelt. A pénznek persze van az a rossz szokása, hogy hajlamos elfogyni, és ezt a Báró Úr is kénytelen volt a saját bőrén megtapasztalni. Nem esett kétségbe, hanem alapított egy bankot, aztán bedobta a köztudatba, hogy a saját bankja befektetőjeként hatalmas olajmezőkre bukkant a brazil hegyekben, amelyről néhány helyi hamisító hajlandó is volt hiteles szakvéleményt kiállítani.

A bank részvényeinek árfolyama az eget verte, Horváthból pedig nemzeti hős lett, aki hatalmas energiakészletekkel ajándékozza meg Brazíliát, melyért rengeteg pénzt és koncessziós jogokat kapott cserébe, hovatovább katonai attasét csináltak belőle. Végül kiszedte az összes pénzt a bankból, majd otthagyta az egész hóbelevancot.

Akkoriban még így nézett ki a Copacabana

De az még mind semmi a legdurvább mutatványához képest, melyet a mai napig esettanulmányként emlegetik néhány rendvédelemmel foglalkozó nyugati akadémián. Még Bécsben történt, hogy meglátogatott egy nagyobb bankot, ahol szépen bemutatkozott az igazgatónak az érdekeltségeit kiterjeszteni szándékozó nemesként, aztán elővett egy hamis igazolást arról, hogy az egyik legnagyobb hírű amerikai pénzintézményben, a First National Bankban rengeteg pénze van elhelyezve. Jelezte, hogy kellemes jutalék fejében szeretne százezer dollárt felvenni, melyre az igazgató válasza az volt, hogy ennek semmi akadálya, ám az igazolás eredetiségét ellenőriznie kell, mégpedig egy Amerikába küldött kábeltávirat formájában.

Aztán úgy esett, hogy Menyhért és bűntársa Bécs területén kívül ástak egy-egy gödröt, melynek alján – micsoda meglepetés! – megtalálták a nyugatra tartó távírókábelek elosztó dobozait. Két napig ücsörögtek ott, elfogták a Bécsből küldött táviratokat, aztán rákapcsoltak egy saját távírót a rendszerre, és a First National Bank nevében értesítették a bécsi bankot, hogy az igazolás hiteles, és a kért összeg kifizethető. Három pénzintézetet vertek át ezzel a korszakalkotó módszerrel. A zsákmány szinte hihetetlen összeg volt akkoriban.

Na de térjünk vissza a jól sikerült brazil stikli utáni időkbe! Amikor emberünk visszatért Európába, a rendőrség azonnal elfogta, de mivel ekkor még katonai attaséként diplomáciai védettséget élvezett, szabadon kellet engedni. Igen.

Végül persze összecsaptak a feje felett a hullámok, és Berlinben kézre kerítették. Kreativitását azonban nem lehetett börtönbe zárni, így aztán Menyhértnek sikerült az is, ami csak keveseknek; az őrizetbe vétele alatt rendőri kísérettel lőtt el néhány hamis csekket a német fővárosban, aztán képes volt a börtönből levezényelni egy több milliós mutatványt szabadlábon tevékenykedő bűntársa segítségével. A harmincas években még egyszer megismételte a brazil olajmezős stiklit Svédországban, ahol hogy hogy nem, mesés aranybányákat sikerült felfedeznie.

A hihetetlen Horváth Menyhért pályafutásának végül a náci Németországban hivatalba lépő Gestapo vetett véget. Mint a legtöbb köztörvényes bűnözőt, őt is koncentrációs táborba zárták. Utoljára Dachauban látta egy szemtanú, aztán örökre nyoma veszett.

(Képek: Fortepan; a főkép csak illusztráció)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon