Hallottál már az önsörfőző-szindrómáról? (Az angol neve nem hangzik ennyire murisan; auto-brewery syndrome.) Ez egy nagyon ritka rendellenesség, ami tulajdonképpen annyiból áll, hogy az érintettnek extrém mennyiségű élesztőgomba fészkel a gyomrában, ami a bevitt szénhidrátot azonnal elkezdi alkohollá alakítani. Tulajdonképpen pontosan az történik az önsörfőző-szindrómás ember testében, mint a cefrés hordóban. Bár szénhidrátszegény diétával lehet mérsékelni a tüneteket, a betegség az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan.

Ha most arra gondolsz, hogy hatalmas buli lehet egész nap szalonspiccben pörögni, akkor el kell, hogy keserítsünk. A Vice interjút készített egy ilyen két lábon járó szeszkazánnal, amiből kiderült, hogy ez a nyavaja minden, csak nem vicces.

Az Angliában élő Matthew Hogg már gyermekként érezte, hogy valami nem oké, mivel állandó gyomorpanaszokkal küszködött. Az orvosok jobb híján irritábilis bélszindrómát állapítottak meg nála, de csak azért, mert konkrétan fingjuk nem volt arról, mi történik szegény srác szervezetében. Az önsörfőző-szindrómát csak a kétezres évek elején kezdték komolyan venni, ezért amikor Matthew az étkezések után támadó borzalmas fejfájásra, verejtékezésre, szédülésre, hányingerre és zavartságra panaszkodott, letudták egy másik, szintén nem kellemes betegséggel a dolgot.

Amikor emberünk elérte a kamaszkort, már tudta, hogy nagyjából olyasmit érez egész nap, mint amit a kortársai éreznek, ha sutyiban belekortyolnak a fater szekrényéből elcsórt whiskybe. Vagyis pontosítunk; ő úgy érezte magát, mintha kiitta volna azt a bizonyos bárszekrényt. Végül egy londoni orvos diagnosztizálta a szindrómát, amikor egy rakás teszttel sikerült megállapítania, hogy Matthew gyomra elképesztő mennyiségű ethanollá alakítja a bevitt cukrokat.

Hogy mi történt ezután? Az történt, hogy szegény Matthewnak tönkrement az élete. 16 éves koráig kiváló tanuló, sportoló és közösségi ember volt, miután azonban turbóüzemre kapcsoltak a kis gombák a gyomrában, a tanulmányi eredménye leromlott, a kapcsolatai tönkrementek és negyven méter futás után már úgy pumpált a feje, mintha beindítottak volna odabent egy légkalapácsot.

Sikerült ugyan beszenvednie magát a Sheffieldi Egyetemre, de két félév után fel kellett adnia a tanulmányait, mert képtelen volt a tanulásra. Hazament a szülővárosába és munkát keresett, de sorra elküldték mindenhonnan, hiszen csak annyira volt képes a koncentrációra, mint egy a söre felett a távolba révedő kapatos kőműves a munkanap végén. Mivel a betegségnek akkoriban még alig volt szakirodalma és az angol egészségügy is csak hírből ismerte, ezért szakszerű ellátásra sem számíthatott, így végül depresszióba esett. (Bocsi, de szóltunk, hogy nem vidám sztori.)

Matthew-t végül a családja kitartó támogatása és egy Mandy nevű lány mentette meg, aki jelenleg már az élettársa, és aki rengeteget segített neki, hogy annak ellenére is normális életet tudjon élni, hogy 16 éves kora óta nem volt egy józan pillanata. Létrehozott egy ritka betegségekkel foglalkozó website-ot és egy rendkívül szigorú diéta segítségével sikerült neki elérni, hogy a szervezete ne játsszon non-stop pálinkafőzdét.

Az étrendje valami olyasmi lehet, mint amit az ősember tolt az arcába. Alig használ fűszereket, kerüli a gyümölcsöket - még jó, hiszen a benyelt cseresznye egy óra alatt cserkópálesszé válik odabent - és a szénhidrát bármilyen formáját. Most 35 éves, és a napjai nagy részét otthon tölti, mert minden erőfeszítése ellenére komoly nehézségeket okoznak neki olyan egyszerű dolgok, mint a reggeli felkelés, vagy a társasági élet.

Nos, valami ilyesmit tesz az állandó részegség egy emberrel, aki huszonévesen még tudós, atléta, mérnök vagy pilóta szeretett volna lenni.

Matthew egyébként azt is elmondta a Vice-nak, hogy ha korán felismerik ezt a betegséget, akkor jelentősen csökkenteni lehet a káros hatásokat. Neki nem volt szerencséje, hiszen amikor kialakult a baj, az orvosoknak halványlila gőzük sem volt arról, mi történik vele, és a rendszertelen étkezés, a fiatalok szénhidrátban gazdag étrendje visszafordíthatatlan károkat okozott a szervezetében.

Nem egy szívderítő történet, ugye?

(via)