Hogyan építsd be a Föld legelszigeteltebb helyét, ahol mellesleg a legextrémebb időjárás is dúl, amit földi ember el tud képzelni? Az Antarktiszon évtizedeken keresztül csak egyszerűbb – bár iszonyú strapabíró – menedékhelyeken húzták meg magukat fajtársaink. Ez mondjuk nem meglepő: az Antarktika a bolygó egyetlen olyan kontinense, ahol nem voltunk őslakosok, azonban az elmúlt időszakban az antarktiszi építészet is egyre erőteljesebb, fejlettebb és markánsabb lett.
A régi masszív viskók helyére szépen lassan szemet gyönyörködtető, futurisztikus bázisok kerültek – valahogy ez az előtörténete a Comandante Ferraz Antarctic kutatóállomásnak és multifunkcionális rezidenciának is. A sötét, karcsú épület kisiklott vonatként nyúlik el az antarktiszi jégtakaró felett – mintha csak a jövőből érkezett volna vissza.
Az állomás Antarktika partjainál fekszik az egyik szigeten, mintegy ezer kilométerre Dél-Amerikától. Nincsenek menetrend szerinti légi járatok, és messze esik a hajózási sávoktól is. Az épület hatalmas, de irtó funkcionális:
elsősorban megújuló energiával működik, a nap- és szélenergiát is hasznosítani tudja – előbbiből félévig nincs semmi, szélből viszont nagyon is akad az év minden szakaszában –, de etanolon is elvan vészhelyzet esetén.
Úgy tervezték, hogy az átlag 55-60 Celsius-fokokkal is elboldoguljon, és összességében kevés karbantartást igényel. Ez lényegében nemcsak egy kutatóállomás, hanem a szakemberek ideiglenes otthona, ahol a tudományos részleg mellett van közösségi tér, étkezde és hálószobarészleg is. Az alapterülete 3200 négyzetméter, és egyszerre 65 embert lehet benne egyszerre elszállásolni és kiszolgálni. Megnéznénk közelebbről is, kár, hogy a nyilvánosság előtt zárva van.
Ez is érdekelhet: