Életemben először voltam a velencei építészeti biennálén, méghozzá a sajtóbejáráson – és mit mondjak, mikor a negyedik embernek is az az első kérdése feléd, hogy „Ön szintén építész?”, akkor azért lehet érezni, mennyire szakmai kiállításról van szó (ami persze óriási területet ölel fel). A tervrajzok, vázlatok, struktúrák, anyaghasználati elemzések és hasonló, nem építészek számára mondhatni nem annyira térdremegtető kiállítások mellett viszont akadt nem egy olyan is, ami elgondolkoztat az amúgy egyik legfontosabb dologról, az életterünkről és annak legnagyobb alakítói trendjeiről. Ebből válogattuk ki a legfontosabbakat.

Fenntartható és élhető vidék

Több ország pavilonjánál is előjött a vidék fejlesztésének fontos témája. A fenntarthatóságot például a lerombolt házak anyagainak újrahasznosításában és a környezetbarát megoldásokban mutatta meg a kínai pavilon, akik egy lerombolt házat hoztak a biennáléra, hogy itt egy kilátót építsenek belőle.

Környezetre változó építészet

Az északi pavilonban (vannak külön-külön pavilonok is a finneknek, dánoknak stb., de van egy „északi” pavilon is) négy hatalmas buborék köszöntötte a látogatót; a vízzel és levegővel teli, furcsa ufók felfújódnak és leeresztenek a környezeti változásokra reflektálva úgy, ahogy az ember is adaptálódik a különböző természeti viszonyokhoz, mellyel új, dinamikus építészeti lehetőségekre hívják fel a figyelmet.

Építészet és szabad terek

Az idei biennálé hívószava a „Freespace” volt, melyet nem minden kiállításon találtunk meg, de nem egyen igen. Például a magyarokén, akik a Szabadság-hidat „hozták el” a magyar pavilonba, méghozzá azzal, ahogy a felújítása alatt birtokba vették az emberek a teljes hidat és több száz fős jógaeseményt meg mindenfélét rendeztek rajta.

A luxemburgiak pedig arra a tényre reflektálva, hogy egy városban a föld 92%-a privát kézben van, hogyan lehet nem privát, közösségi tereket létrehozni, felépítettek egy szürreális, lebegő épületekből álló kompozíciót, ami „alatt” valósulna meg a szabad tér.

Városformáló szex

Az olyan randiapplikációk megszületésével, melyek megmutatják a hozzád legközelebb lévő potenciális szexpartnert (pl.: Grindr), a nyilvános helyek funkciója megváltozhat. Erre fókuszál a Cruising pavilon (itt a cruising a szexuális „szörfölést, krúzolást” jelenti) azzal, hogy ezeknek az ismeretlenek közt szexre is használt helyekre (mint parkok, nyilvános vécék stb.) kínál alternatív megoldásokat.

Válaszfalak és hullócsillagok

Borzasztó kemény és aktuális kérdést feszeget a német pavilon Unbuilding Walls című projektje. Az elmúlt években ugyebár nem egy határfal épült: az amerikai-mexikói közülük a leghíresebb, míg Berlin idén ünnepli, hogy lerombolása óta 2018-ban először van a város több ideje fal nélkül, mint ameddig ott állt a berlini fal. Ennek nyomán a német pavilon a határfalak szabad terekre tett hatására és az egymástól való elválasztás kérdésére reflektál.

A britek pedig az európai unió és az általában vett unió kérdését feszegetik az „Island” című kiállításon (mely egy kívül festett fal és belül teljesen üres tér), de a belgák is nagyon hasonló téma körül járnak az Eurotopie című munkával.

A vallás modern terei

Végül több helyen előkerült a Freespace hívószó ernyője alatt a szabad vallásgyakorlás tereinek építészeti és filozófiai kérdése. Az izraeli pavilon például a palesztinok és izraeliek által is magukénak igényelt öt szent város vallási épületeiről folytat dialógust, míg Vatikán tíz modern kápolnát hozott, hogy a modern szent helyek funkcióját, identitását vizsgálja.

Szóval érdekes témák merültek fel, főleg azért, mert nem szabad elvitatni, mennyire befolyásolja mindennapi életünket az építészet.