Három mérkőzés, kettő pont. Ennyi a mérlege annak az FC Barcelonának, amely idén úgy vágott neki a szezonnak, hogy a bajnokság mellett a Bajnokok Ligáját is megszerzi. Bár a szezont jól indította a katalán szupercsapat, már szeptember végére krízisbe került.
A problémák a Girona ellen kezdődtek szeptember 23-án, amikor a Barcelona „nem tudta legyőzni saját repterét” – ahogy azt egy jó humorú kollégánk megjegyezte. A Barcelona akkor jobban játszott, vezettek is, de az első félidőben kiállították az új hátvédet, Lenglet-t, és utána éppen, hogy sikerült egyenlíteni a kiscsapat ellen.
Ezt követte egy roppant kínos vereség a teljesen utolsó Leganés ellen, ahol a Barcelona már szégyenteljes teljesítményt mutatott. Széteső játék, amin nem látszott, mit szeretne a csapat és az edző, motiválatlan játékosok, tragikus védekezés, és a legsokkolóbb pedig az volt, hogy a hátrányba kerülő Barcelona mennyire képtelen felpörgetni saját játékát.
Ezek után nem volt meglepő, hogy az ismét otthon játszó Barcelona újfent hátrányba került a Gironánál és a Leganésnél sokkal jobb Athletic Bilbao ellen. Valverde rotált, Busquets és Messi a padon kezdett, és ugyan a kezdeti rohamok után optimisták lehettek a drukkerek, a Bilbao idővel stabilizálta magát, gólt szereztek, a bénult katalánok pedig hátrányban ismét teljesen tanácstalanok voltak. Végül Messi beállása hozott változást, az argentin helyzeteket alakított ki, kapufát rúgott, és gólpasszt adott a szintén csere Munirnak, aki ki is tudott egyenlíteni. Az összkép így sem volt rózsás: a bajnok éppen hogy pontot tudott menteni saját stadionjában.
Három mérkőzés, kettő pont, ráadásul elvesztették az egyetlen megbízható formát hozó középhátvédjüket, Umtitit. Hat meccsen hét gólt kaptak, ehhez az előző szezonban 18 mérkőzés kellett.
Így vág bele az elmúlt évek egyik legkeményebb októberébe a Barca, amely találkozni fog az Interrel (4. az olasz bajnokságban), a Tottenhammel (4. az angol bajnokságban), illetve a spanyol bajnokságban a Valenciával (12.), a Realt verő Sevillával (3.) és magával a Real Madriddal (holtversenyben a 2.).
Ha a csapat az elmúlt három meccsen hozott formáját mutatja, akkor a Bl-ben roppant nehéz kerülhet, a bajnokságban pedig több pontra lesz a hátránya első helyezett mögött. Ha hozták volna az előző, gyenge illetve közepes csapatok elleni meccseket, most masszív pontelőnnyel állnának a bajnokságban, és joggal lenne önbizalma a csapatnak.
És hogy mik lehetnek az okok?
A sajtó nagy élvezettel elemzi, mi állhat a szétesés mögött, sokan a játékosok egyéni formahanyatlását (Piqué, Suárez, Rakitic) emlegetik, mások egyértelműen az edző, Ernesto Valverde nyakába akasztják a felelősséget. Noha az első állításnak is van igazsága, de mi inkább az utóbbi felvetést látjuk jogosabbnak.
Aki a Pep Guardiola–Vilanova-féle kombinatív, élvezetes, látványos, szórakoztató focit keresi a mai (és akár a tavalyi) Barcelonán, az finoman szólva is csalódott lehet, és amíg tavaly a bajnokságban eredményesek voltak, idén ezt nem lehet elmondani – igaz, messze még a szezon vége, és természetesen a triplázás sem kizárt.
A Barcelona javarészt unalmas, egysíkú futballt játszik, Valverde pedig vagy nem rotál, vagy ha rotált, azt is rosszul, rosszkor.
A tegnapi mérkőzés utáni sajtótájékoztatón így nyilatkozott:
„Teljes mértékben az én felelősségem, hogy Messi és Busquets a padon kezdett. Tíz nap alatt négy meccset játszunk, és gondolnom kellett a Bajnokok Ligájára is. Kockázatos döntés volt, de úgy gondoltam, hogy elbírja a csapatunk a hiányukat.”
Nem bírta el, ennek pedig az az oka, hogy még mindig nem sikerült alternatívát találni Messire, az argentin nélkül nincs Barcelona, és amíg évekkel ezelőtt az argentin egy fantasztikus gépezetben működött, ahol a Xavi–Iniesta-páros által mozgatott csapat csodafegyvere volt, körülötte Thiagókkal, Pedrókkal, addig
mára egyszemélyes hadsereggé vált, és kezdik azt várni tőle, amit az argentin válogatottban: a csodát, minden meccsen, hogy majd elindul, halomba dönti a teljes védelmet, és gólokat lő – mindegy, mennyire rossz csapat játszik körülötte.
A Barcelona nemcsak gyenge futballt játszik, hanem közben az identitását is elveszíti. A klubelnök, Bartomeu és Valverde által hangoztatott szezon eleji szólamokról – miszerint idén fiatalok is beépülnek a keretbe (Alena és Cucurella neve merült fel) – kiderült, hogy csak a bérleteseknek szánt jól hangzó szlogenek, vagy másképpen: nyílt hazugságok.
A sokat emlegetett Barca DNS-t pedig hiába is keresnénk olyan friss igazolásokban, mint Lenglet vagy éppen Arturo Vidal. A Barcelona sikerkorszakában saját nevelésű játékosaira támaszkodott, most inkább hasonlít a Manchester Cityre vagy a Chelsea-re.
A játékosvásárlások körül vannak egyéb ellentmondások is: a Barcelona két brazilja, Arthur és Malcom játszik a válogatottban, a Barcelonában alig kapnak játékpercet – utóbbit állítólag Valverde egyáltalán nem akarta. Gyengén teljesítő játékosok szerepelnek indokolatlanul hétről hétre a csapatban, mert nincs alternatívájuk, vagy érinthetetlenek.
Hogy fel tud-e épülni ebből az elmúlt tíz napból a Barcelona, és valóban rendszerszintű gondok vannak, vagy csak egy rövid hullámvölgyről van szó, az október végére valószínűleg kiderül, de az is lehet, hogy csak májusban dől össze végérvényesen a vár. És ha így lesz, akkor nemcsak Valverdének kellene mennie, hanem újra kellene gondolniuk a teljes koncepciót is.