Nem vagyunk mi töketlenek, meg bírjuk mi a futást, de ez a 7 km így tényleg elég hosszú volt, és tényleg koszos lett a pólónk. Mondjuk ez most (a verseny nevéhez hűen) tényleg brutális volt, mert brutálisan megtervezett pályán, erdőben, meg egy kicsit szántóföldön is futhattunk. Igen, futhattunk Nyáregyházán az életünkért. Mondjuk nekünk ez így is bejött, sőt imádtuk ezt a durvulást. Köszi Budapest Sportiroda.

Szóval volt minden, mocsarassá sárosított emelkedő és lejtő, álcaháló alatt átkúszás, szalmabálákon átmászás, vizesárkon átkelés, autógumikon átfutás és még több sár és még több mocsár, és tényleg minden, amit egy katonai kiképzőpálya és egy akadálypálya durva keverékén el tudsz képzelni. Extrém, durva, brutális.

Persze, minden éppen annyira volt extrém, durva és brutális, hogy a 7 éves Borsos Szabolcs a mezőny legfiatalabbjaként, a 66 éves Gábris József pedig a legidősebbjeként teljesítette a távot az 1500 indulóból, ezt a távot:

A saját időnket nem merjük elárulni, mert hiába dolgozott bennünk az adrenalin a rajttól a célig, a férfiaknál címvédő Szabó Sándor 18:46-os idejétől, de még Boros Nikolett 24:57-es legjobb női időtől is jócskán elmaradtunk. De végigcsináltuk.

Nyáregyháza, mi így szerettünk téged, és hiába szívattál meg, mi jövőre is megyünk.