Bódog Tamás igazi kuriózum volt az NB I-ben, több szempontból is. Nélküle unalmasabb lesz az amúgy is pocsék magyar foci.
Bódog 1994 óta Németországban focizott, majd ott tanulta meg az edzői szakmát is, a Bundesliga pedig egészen más közeg, mint a honi, és bizony az edzőn folyamatosan érződött is ez a kettősség. A Mainz pályaedzője volt három évig, később a Leipzignél is betöltött egy ilyen szerepet, majd Dániában is. Onnan jött Diósgyőrbe.
Nem volt ahhoz szokva, a focistái nem tudnak például beadni, és mivel nem az a típus, aki mismásol, ezeket ki is mondta. Képes volt nagyon cizelláltan, de egyértelműen szidni játékosait, azonban ő magában is meglátta a hibát, a Magyarországon szocializálódott magyar kollégáival szemben.
Annyira máshogy nyilatkozott, hogy egy alkalommal tönkre vágta az összes magyar edző sztenderd kifogását, a Videoton például nem örülhetett:
„...igenis olyan állapotban kell lennie egy labdarúgónak, hogy le tudjon játszani két-három mérkőzést egy héten.”
Azonban ennél is tovább ment, ami már akkor, novemberben megpecsételhette a sorsát:
„Magyarországon nemcsak játékosválságról lehet beszélni, hanem lehet beszélni edzői válságról, lehet beszélni vezetői válságról is.”
De úgy általánosságban véve a magyar focistákról is lesújtó volt a véleménye, és Bódog nem csak személy szerint kritizált, átfogó képet adott.
„Amikor 2017 márciusában hazajöttem Dániából, akkor szemet szúrt nekem, hogy a játékosok zöme túlságosan is, hogy is mondjam… dagi volt.”
Csatárába, Bacsa Patrikba név szerint beleállt, azóta sincs sehol a tehetségesnek mondott játékos.
„Bacsa Patrik az előző bajnokságban nem volt itt a csapatnál, NB II-ben volt, ahol semmilyen szerepet nem játszott, kiegészítő ember volt. Valószínűleg nem véletlenül. Ha valaki visszamegy az NB III-as csapatba játszani, és ott heteken át azt hallom az edzőktől, hogy a leggyengébb ember, akkor azzal mit csináljak? Rakjam be?”
De a mindig kritikus, azonban őszinte, nyílt, kemény kezű, és szakmailag tényleg felkészült edző a spanyol játékosát is úgy kivágta, mint macskát szarni, nem tűri a fegyelmezetlenséget és
„Álprofiságra vall, amikor egy labdarúgó népmesei hőst akar csinálni magából. 9 kilogramm plusszal futballozik, közben azt írja, hogy mindent megtesz a klubért. Szó nélkül felveszi a pénzét, de a kifejezés, hogy teljesítmény, távol áll tőle. [...] Bár Nono számára valószínűleg az a normális, hogy azt csinál, amit akar, mindez az én szótáram szerint fegyelmezetlenség, mivel ez a munkahelye!”
A legkomolyabb kirohanása tavasszal volt, amikor konkrétan megalázta saját játékosait, ott már lehetett érezni, hogy sokáig nem lesz már a DVTK edzője.
„...mivel semmi baljós előjelet nem láttam, a szünetben megdicsértem a játékosokat. Talán ez volt a baj, mert néhány elhitték, hogy tényleg tudnak futballozni.”
A játékvezetőket sem hagyta ki, megszólította Erdős Józsefet is:
„Ha valakinek tíz kiló súlyfeleslege van, akkor ne vezessen NB I-ben! Ha nem ér oda és nem tud odafutni, nem tudja követni a játékot és amellett... Á, hagyjuk, mindegy, bennmaradtunk...”
Kétség kívül az egyik legmókásabb nyilatkozatát a Paks elleni vereség után adta, futballtörténeti, ahogy tőmondatokkal döngöli a földbe csapatát, nem először, de eközben a saját felelősségét sem hárította el. Gerinces.
A Pintér Attilákhoz szokott fülünknek és szemünknek nagyon fog hiányozni egy ilyen karakter a magyar fociból, reméljük, lesz még csapat, amely meglátja benne a lehetőséget.
(Fotó: Laszlo Szirtesi/Getty Images)