Akkor most már legyünk ott az Eb-n, oké?

Miután pótselejtezőre kényszerültünk, és mellénk húzták Norvégiát, sokat nem adtunk, hogy két meccsen kiverjük őket. Most viszont, hogy győzni tudtunk Oslóban, mi lettünk az esélyesek: csináljátok meg, fiúk!

Nem valószínű, hogy különösen motiválni kellene a válogatott játékosait, de azért abból baj nem lehet, ha két inspiráló mondattal üzenünk nekik:

Tudtuk előre, hogy milyen lesz a magyarok támadójátéka ebben a párharcban. Gusztustalan az egy-nullás előnyt védeni.

Ezt Per-Mathias Högmo nyilatkozta az első meccs után, ő annak a Norvégiának a kapitánya, amely nemzeti ünnepet tartott, amikor minket kaptak a sorsoláson. És ez kedves arcú, sportos alakú szakember meg a vezetők az asztalt csapkodták örömükben.

Per, kíváncsiak lennénk, hogyan játszanátok egy budapesti 0–2-es állásnál, amikor már nálatok lenne az előny! De az a szomorú hírünk van számodra, hogy ez nem fog kiderülni. Nem fogtok két gólt rúgni, mert még nálunk is gyengébbek vagytok, amire azért nem lennénk büszkék, és ez mindenkinek kritika.

A másik üzenetünk a fiúknak sportstatisztikákkal foglalkozó Infostrada Sporttól jön:

Annak az esélye, hogy Magyarország jut tovább: 88,6%.

Ezek után nem tehetik meg Dzsudzsákék, hogy nem verik ki a norvégokat, akik egyébként alapból egy roppant szimpatikus nép, de ahogy ezt a pótselejtezőt kezelik, az bicskanyitogató. Szóval szeretnénk látni, ahogy Högmo úr átbattyog a magyar kispadhoz és szemlesütve, de méltósággal gratulál Bernd Storcknak. Aztán eltűnik a Groupama folyosóin.

Az odavágó első tíz perce meredek volt, valljuk be, Király parádés védése, mert a norvégok töketlensége kellett, hogy ne dőljön el a párharc nagyon hamar. Aztán összekaptunk magunkat, támadtunk, akadtak helyzeteink, majd Kleinheisler és a norvég kapus közös erővel vezetéshez juttatta a magyar válogatottat.

A Videotonban nem játszó, de a télen, vagy legkésőbb nyáron eligazoló középpályás sanszos, hogy a visszavágón nem lesz kezdő, miután fél éve nem focizik meccseken, elég volt neki az a 70 perc. Gera Zoltán pedig egészen biztosan nem lesz ott, mert ő sajnos besárgult, pedig ennek a csapatnak ő a legfontosabb eleme. Valószínűleg Nagy Ádám és Elek Ákos lesz a két szűrőnk. Vagyis csak az egyik, mert a 4–1–4–1 maradhat, bejött.

Storck szerint támadni fogunk, de az még valószínűbb, hogy az elején a norvégok fognak nekünk ugrani, így az előny tudatában egy kontrázóbb csapatra készülünk most is. Plusz tudjuk, hogy három nap nálunk nem elég regenerálódásra, így lesznek cserék. Juhász például visszaállhat a védelembe. De azon sem lepődnénk már meg, ha Kleinheiser helyén Pekár kezdene, és mondjuk rúgna egy baromi nagy gólt.

Ez a tippünk:

Király Gábor – Fiola Attila, Guzmics Richárd, Juhász Roland, Kádár Tamás – Elek Ákos, Nagy Ádám – Lovrencsics Gergő, Stieber Zoltán, Dzsudzsák Balázs – Nikolics Nemanja.

Böde akkor jöhet, ha esetleg baj van és nyomni kell, mert a kapitány szerint ő a tizenhatoson belül él, márpedig biztosan nem olyan lesz a forgatókönyv az elején, melyben ő főszerepet kaphat. Nikolics gyorsasága és lyukra futásai veszélyesek lehetnének, mi most is őt játszatnánk.

A védelmünk rendben van, fejjel álltuk a sarat, a Lang-Juhász csere még jobbá teheti, így biztosak vagyunk benne, hogy kettőt nem fogunk kapni. Talán egyet sem. Gusztustalanul kibrusztolt, unalmas ikszet várunk. Vagy inkább szeretnénk. Aztán azt mondd Högmo, amit akar, mi csak mosolygunk.

MEG KELL CSINÁLNI, SRÁCOK!