Az egész meccs azzal kezdődött, hogy Király Gábor válogatottsági rekordot döntött, ugyanis 102. alkalommal viselhette a magyar mezt (most éppen a várva vért Eb-mezt), amivel az Aranycsapat legendás játékosának, Bozsik Józsefnek a csúcsát döntötte meg. Király!

Az első félidőben végre el lehetett felejteni a magyar válogatottról berögzült olyan jelzőket, mint védekező, gyáva, impotens, cserébe egy tökre bátor, harcos és viszonylag magabiztosnak tűnő csapat játszott,  és ebben nagy szerepe volt a középpályán Nagy Ádámnak és elől pedig Kleinheisler Lászlónak. Még akár gólt is lőhettünk volna, de Gyurcsó elszúrta Nagytól kapott zseniális labdát.

A második félidőben aztán Nagy és Kleinheislert is lecserélte Storck, vissza is esett a magyar csapat teljesítménye, inkább Elefántcsontpart dominált, és inkább a mi térfelünkön zajlott a játék. Dzsudzsákék elfáradtak, visszafogottabban játszottak,  a támadásaink meg egyszerűen elfogytak. Mondjuk Storck jelezte is korábban, hogy elég húzós volt az edzőtárbor, és végül is ez nem is akkora baj, csak az Eb-re legyen meg a formaidőzítés.

Ez egy felkészülési meccsnek éppen jó volt.

A csapat amúgy összességében egy stabil társulat képét mutatta, hátul meg főleg, vagyis annyira nem kell félni Ausztriától, Izlandtól és Portugáliától, aztán még ki tudja, hogy kitől nem.

Persze az lenne a legjobb, ha tudnánk hozni az Elefántcsontpart elleni első, és a horvátok elleni második félidőt, akkor egész nagy reményekkel vághatnánk neki az Európa-bajnokságnak.

Ja, és Király rekordja mellett, két újoncot is avattak: a 19 éves Sallai Roland és 20 éves Vida Máté is először lépett pályára a magyar válogatottban.

Magyarország–Elefántcsontpart 0–0 (0–0)
Gólszerző: az nem volt

És akkor most jöhetnek a németek:

Az Eb-re úgy készülhetünk, hogy megverhetjük a világbajnokot

És az Eb-t várod már?  A magyarok győzelméért 250-szeres pénzt fizetnek, egy százast megér, nem?

(Fotó: MTI)