Azért jött létre, hogy felturbózza egy újság eladási számait

Azt gondolhatnánk, hogy a világ leghíresebb kerékpárversenyének ötlete azért született meg, hogy kiderüljön, ki a világ legjobb, legkeményebb versenyzője. Az igazság viszont az, hogy a Tour de France azért jött létre, hogy egy francia újság több példányszámban keljen el.

Az ötlet Géo Lefévre-től jött, a francia újságíró a L’Auto sportlapnál dolgozott, de az eladási számok közel sem voltak jó. Lefévre azt gondolta, hogy egy kerékpárverseny szervezésével megugranak az újság eladásai is. Az ötletével megkereste az egyik szerkesztőt, a korábbi versenyzőt, Henri Desgrange-t, együtt vágtak bele a szervezésbe. Az első Tour eredetileg öthetes lett volna, de túlságosan keménynek és hosszúnak ígérkezett, így nem volt elég jelentkező. Ezért végül 19 napra rövidítették a versenyt, de így is piszok nehéz volt az első Tour de France.

A szakasz, amely után a mezőny harmada feladta

Az 1903-as Tour 2,428 km hosszú volt, ezt hat szakaszba sűrítették be, ami egészen elképesztő megterhelést jelentett a versenyzőknek. Ehhez még hozzájött, hogy az akkori biciklik kezdetlegesek voltak, majdnem 20 kilót nyomtak, és váltani sem lehetett. Ilyen körülmények között, sáros, rázós utakon, sisak nélkül kezdődött a verseny egy Párizs és Lyon közötti 467 kilométeres etappal. Nem csoda, hogy Párizsból 60 versenyző indult el, Lyonba azonban a mezőny nagyjából harmad ért célba. Az első szakaszt 17 óra és 45 perc után Maurice Garin nyerte, a szakaszon tizedik helyen végző Beaugendre pedig már két óra és nyolc perc hátránnyal ért célba.

A mérgezett limonádé

Legendás csalások jellemezték a Tourt az évtizedek során, de már jóval a különböző doppingszerek előtt csaltak a versenyzők. Az 1903-as Touron Hippolyte Aucouturier volt az egyik favorit, de már az első szakaszon befejezte a versenyt. Éveken át folyt a vita, hogy pontosan mi történt, sokan azt gondolták, hogy a versenyző nem evett eleget. Aucouturier borzasztó hasfájással tekerte a kilométereket, de egy adott ponton már nem bírta tovább, feladta a versenyt. Később kiderült, hogy egy mérgezett limonádét kapott az egyik nézőtől, nem elképzelhetetlen, hogy a nézőt Aucouturier egyik ellenfele bérelte fel.

Pisztolylövéssel kergették el a megvadult tömeget

Az első években többször előfordult, hogy a versenyzőket nem csak a hosszú szakaszok, a nehéz körülmények, a 16-17 órás etapok hátráltatták, de még a nézőktől is kellett tartaniuk. 1904-ben Saint-Étienne-ben a hazaiak a kedvencüket, Antoine Faurét akarták segíteni, ezért a többi versenyzőt a tömeg egyszerűen elkezdte ütni, kövekkel dobálni. A bunyózó nézők csak azt követően hagyták abba a versenyzők gyepálását, hogy Géo Lefévre megjelent, és egy pisztolylövéssel szétoszlatta a tömeget.

A leghosszabb szakasz

A hőskorban 300, de akár a 400 kilométer feletti szakaszok sem voltak ritkák. A Tour történetének leghosszabb szakasza az 1919-es versenyen volt, a Les Sables-d’olonne–Bayonne etap 482 kilométer bringázást jelentetett. A győztes Jean Alavavoine volt, 18 óra és 54 perc alatt teljesítette a versenyt.

„Mind gyilkosok vagytok”

Az első néhány évben a Tour de France elkerülte az igazán nagy hegyeket, de 1910-től ez megváltozott, a szervezők úgy gondolták, még embert próbálóbbnak kell lennie az addig is kőkemény versenynek. Az egyik szakaszon hét hegyre kellett feltekernie a mezőnynek, a legmagasabb az azóta már legendás csúcsnak számító Tourmalet volt. A legenda szerint a későbbi győztes, Octave Lapize a szakasz során a következőt ordította a szervezőknek:

Lapize olyan nagyon nem túlzott, hiszen néhány hónappal a Tour előtt a versenyigazgató Alphonse Steinés autóval akarta felmérni a viszonyokat, de az erős havazás miatt megállt, majd nem túl okos módon úgy döntött, hogy gyalog megy tovább, végül eltévedt. Később egy mentőcsoport talált rá, és bár majdnem meghalt néhány nappal később azt táviratozta, hogy „tökéletesen járható az út”, alkalmas a versenyre.

Az alkohol volt a fájdalomcsillapító

Ma a sportolók étrendjét magánséfek állítják össze, minden apró részletre odafigyelnek, hogy a lehető legmegfelelőbb és legjobb minőségű táplálékot vigyék be a szervezetükbe a versenyzők. Bő száz évvel ezelőtt természetesen más volt a helyzet. A hőskorban óriásit küzdöttek a Tour versenyzői, de ha a helyzet úgy hozta, akkor megálltak egy-egy bárnál vagy akár verseny közben pezsgőt ittak. Ennek az egyik oka az volt, hogy akkoriban az alkoholt fájdalomcsillapítóként is használták.

1903-ban Maurice Gaurin bárokban pihent meg, a kaja mellett pedig nem csak víz csúszott le. Egy évvel később Henri Cornet szakasz közben pezsgőzött, és ugyancsak ő volt az, aki a legenda szerint egyes szakaszokon 11 liter forrócsokit is megivott.

Vonatozó győztes, akit kizártak

A csalások, a botrányok összefonódtak a Tour de France-szal, és egészen az első évekig visszavezethetők. Maurice Garin nyerte az 1903-as versenyt, közel 6200 frank volt a fődíj, ebből egy benzinkutat vásárolt. A következő évben is elindult, és ismét ő lett a győztes. Később azonban kizárták. Kiderült, hogy Garin vonattal teljesítette a verseny egy részét, ez pedig akkor és azóta is csalásnak számít. Garin természetesen tagadta a vonatos kalandot, de később kétség sem férhetett a csaláshoz. Néhány év múlva a szülővárosában egy sírásónak elárulta, hogy tényleg csalt, azt is elmondta, egyáltalán nem bánta meg, sokkal inkább szórakoztatta az eset.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Getty Images)