Bernd Storck amilyen csendben érkezett, olyan csendben távozott, azóta nemigen mondta el érzéseit. Most is csak a felületet kapargatta, sok újat nem mesélt.
A Westdeutsche Allgemeine Zeitungban jelent meg vele egy interjú, ott mondta el, hogy tulajdonképpen igazságtalannak érzi a menesztését, mert:
„Sajnos a várakozások nem egyeztek a valósággal.
Harmadikok lettünk a világbajnoki selejtezőcsoportunkban, az Európa-bajnok Portugália és Svájc mögött. Ezzel teljesítettük a célkitűzést. Ennek ellenére azzal vádoltak minket, hogy egy helyben állunk. Végül már mindenkin túl nagy volt a nyomás, ezért a váltás mellett döntöttünk.”
Arról mélyen hallgatott, hogy kikaptunk Andorrán, ami önmagában megbocsáthatatlan, és azonnal fel kellett volna állnia. És emellett Feröernek két meccsen egy gólt lőttünk, Svájcban ötöt kaptunk.
Az emberek elfelejtették, hogy 44 év után jutottunk ki az Európa-bajnokságra. Magyarország egy nagy név volt a labdarúgásban, de az már a múlt, ma már egészen más a helyzet.”
„Például összesen 5 olyan játékosom volt, aki a klubjában nemzetközi szinten is rendszeresen játszhatott, miközben a magyar klubok alig szerepeltek a Bajnokok Ligájában vagy az Európa-ligában, és nem is volt esélyük többre. Az Eb egy hatalmas élmény és tapasztalatszerzés volt, nekem, a stábomnak és az egész országnak. Meg kell, hogy jegyeznem, hogy az együttműködésünk Andy Möllerrel, valamint Holger Gehrkével remekül funkcionált.”
Egyébként a Bundesliga az álma, meg akarja mutatni Németországban, hogy hogyan tudja viselni a vezetőedzői felelősséget is. Hajrá.