Korán címkézték fel a Los Angeles Lakerst

Tudjuk, hogy Dream Team csak egy volt és pont. Sokan mégis szükségét érzik annak, hogy minduntalan ráragasszák ezt a mázsás jelzőt egy-egy csapatra. Az éppen aktuális amerikai válogatott általában megkapja ezt a kimondottan bénító billogot, és az NBA mostani idénye előtt a Los Angeles Lakers együttesére is rásütötték. Naná. Mégiscsak az USA-ról beszélünk, a nagy szavak, jelszavak és a hősök hazájáról, ahol mindent és mindenkit fel kell címkézni, fel kell nagyítani és el kell adni. Hát most korán ragasztották rá a Lakersre a Dream Team jelzőt. Álomcsapat helyett inkább rémálomról beszélhetünk.

12/14 az 12/14 – azaz nagyjából egy duplanulla

A 12/14-es mérlegen (december 20-i adat) nincs mit magyarázni vagy szépíteni. Arcpirító még akkor is, ha tudjuk, hogy a zseniális Steve Nash mindössze két meccset játszott a Lakersben, és Pau Gasol is kihagyott nyolc mérkőzést. Nélkülük pedig a Lakers szinte bármelyik csapattól képes volt kikapni, annak ellenére, hogy Kobe Bryant ponttermésére mostanában sem lehet panasz. Viszont hiába dob az extraklasszis közel harminc pontot meccsenként, ha eközben sokszor túlvállalja magát, és védekezésben sem az igazi. A Cleveland elleni meccs is kiváló példa, hiába jutott el Bryant 42 pontig, a csapat kikapott. A Lakers most még a jelennel sem tud megküzdeni, s akkor nem is beszéltünk a múlt, a történelem kihívásáról.

72 győzelem? Lassan már a rájátszás is siker

Visszanézve kimondottan szórakoztató olvasni a nyár végi, ősz eleji cikkeket, amelyben előre meghirdették a Lakers nagyságát. Volt, aki azt mondta, hogy ez az együttes már most képes lehet megdönteni a legendás Chicago Bulls rekordját, amely 72-szer győzött a ’95/96-os alapszakaszban. Aztán nemhogy a rekord elérhetetlen, de még a rájátszás is távolnak tűnik. Elhitte volna valaki, hogy december közepén csak tizenkettedik lesz a Lakers a Nyugati Főcsoportban? Aligha. Erre a lebőgésre senki sem számított, még akkor sem, ha a józanabbak sejtették, hogy idő kell egy igazi nagy csapat összerakásához.

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni

Sokak szerint a dudásokkal van a baj. Ha már a derék magyarok szerint kettő sem fér meg egymással, akkor mit kezdjen a felettébb tehetetlennek tűnő Mike D’Antoni öttel? A kezdőcsapat csillagai közül ráadásul Howard, Gasol és Bryant is nehéz, öntörvényű ember hírében áll, Bryant és Howard az edzőbuktatásból is adhatna órákat. Utóbbi idén már kirúgatta főnökét Orlandóból, míg előbbi egyenesen félisten Los Angelesben, és ezt az összes nyilatkozatában nyomatékosítja. „Megbeszéltük Mike-kal, mi legyen a taktika” vagy „Mike és én arra gondoltunk, hogy…” – Bryant ilyen és ehhez hasonló fordulatokkal kezdi éppen aktuális monológját, s ez csak külső szemlélőként vicces. Képzeljük el José Mourinho vöröslő arcát, miután Cristiano Ronaldo kérkedik hasonló mondatokkal.

Dream Team helyett Los D’Antoni Lakers

Jellemző a mostani sanyarú helyzetre, hogy a Lakersnél már a hárommeccses győzelmi sorozatnak is örülnek. Ez is nagy siker, ha már előtte négyszer egymás után kikapott az együttes. Az igazi mélyütés viszont mégiscsak az, hogy az álomcsapat játéka nem sokkal haladja meg Metta World Peace, vagyis leánykori nevén Ron Artest legújabb hiphop számának színvonalát, és ez nem sok jót jelent D’Antoni jövőjére nézve.

Sokan már az edző kinevezésekor felhördültek. A gyors támadásokhoz ért, de a védekezéshez egyáltalán nem – szólt a rövid, sommás ítélet, amely az eredmények alapján nem volt alaptalan. A Lakers rengeteg pontot kap, és ha egy Utah közel 120 pontot dob Los Angelesben, akkor nem nagyon van miről beszélni. A mester szerint nincs ritmusa a játékuknak. Okos meglátás, de ezt vajon mégis kicsodán fogja leverni a vezetés?

Még a bástyát is rosszul használja?

„Mintha nem is tudnánk, mit akarunk játszani” – panaszkodott Bryant a napokban, és a szakértők szerint is ez a legnagyobb probléma. A társaság egyelőre nemigen lépett túl a majd Bryant megoldja támadásépítésen, s ebben vastagon benne van az is, hogy Dwight Howard feltűnően nem találja a helyét D’Antoni rendszerében. Bemutatkozása ugyan ígéretesre sikerült, de a folytatásban már elmaradt a fokozott várakozásoktól. Nyilván az edzőnek kell rájönnie a megoldásra, mégiscsak a jelen legjobb, de mindenképp legtöbbre tartott centeréről van szó. Nem véletlen, hogy korábban ő volt az Orlando játékának kulcsfigurája. Igaz, abban a csapatban nem kellett senkivel sem osztoznia a rivaldafényen.

Steve Nash karácsonyi ajándék és megváltó

Lehet, hogy végül D’Antoni helyett Steve Nash fogja összekapni a csapatot. „Karácsonykor mindenképp szeretnék már játszani” – mondta Nash, miután hétfőn hosszú idő után újra megjelent edzésen. A kanadai játékmesternek hihetetlenül magas a játékintelligenciája, ráadásul rutinos és képzett irányító. „Még nem állunk készen” – mondta már ősszel a kétszeres MVP, s természetesen még most is így gondolja: „Az együttes még mindig formálódik. Nem gyakorolhattunk az edzőtáborban, új edzőnk lett, és támadásban 180 fokos fordulatot vett a játékunk. Velem vagy nélkülem, idő kell ennek a csapatnak.” Nagy kár, hogy ez utóbbi hiánycikk a modern sportban.

A rájátszásban dől el minden… Ha egyáltalán bejutnak

Óriás közhely és még nagyobb igazság: az NBA-ben is a rájátszásban kell villogni. Éppen ezért korai lenne leírni a Los Angeles Lakerst, még akkor is, ha már a rájátszás elérése sem lesz egyszerű. Karácsonykor jön egy igazi vizsgafeladat: huszonötödikén a remek New York Knicksszel találkoznak Bryanték. Ha Nash is játszani fog, akkor teljes fegyverzetben vághatnak vissza a néhány nappal ezelőtti vereségért. Érdemes lesz megnézni a Sport Tv közvetítését.

Tovább:
A Player férfias karácsonyához
A sportrovathoz
Költői kosár, blokkoló bíró, harmincezres Bryant – NBA top 10

(Fotó: tumblr)