Teljes titokban dolgozik a következő nagy dobásán az Apple

A Financial Times szerint az Apple egy több száz főből álló virtuális- és kiterjesztett valósággal foglalkozó csapatot rántott össze az elmúlt időszakban, akik már teljes gőzzel dolgoznak egy saját hardware kifejlesztésén.

Hogy pontosan milyen hardware-ről van szó, az egyelőre persze titok, de az Apple ügyködéséből arra lehet következtetni, hogy nagy dolog van készülőben: miután múlt évben több, kifejezetten virtuális valósággal foglalkozó céget is felvásároltak, idén bekebelezték a Flybyt is, ami a Google-lel együtt fejlesztette a Project Tango nevű 3D-s kamerát, valamint a Microsoft Kincect mozgásérzékeléséért felelős PrimeSense-et is. Emellett számos embert csábítottak át a Microsofttól és a Lytrótól, és a tetejébe leigazolták a 3D-technológia egyik atyaúristenét, Doug Bowmant is.

Ez alapján arra lehet következtetni, hogy bármit is tervez az Apple, az minimum mozgás- és térérzékelős lesz, amivel szélsőséges esetben akár még a Samsung elé is bevághatnak (technológiai szempontból).

De ha ez nem is sikerül nekik, az biztos, hogy még nem maradtak le semmiről, hiszen bár a koreaiak a zseniális Gear VR-ral momentán hatalmas lépéselőnyben vannak, a többi mobilgyártó egyelőre nem harapott rá a virtuális valóságra, így ha az Apple-nek sikerül a jövő évig előrukkolnia valamivel, még mindig bőven az elsők között lehetnek, akik nyitnak a virtuális valóság felé.

A „háború tubái” nagyon viccesen festenek, pedig fontos funkciójuk volt. A radarok felfedezése előtt ezekkel hallgatták le az eget.

A légi hadviselés I. világháborúban indult be igazán, vadászgépek mellett Zeppelinekkel is hajtottak végre bombázásokat. Hogy időben tudjanak reagálni a támadásra, létfontosságúvá vált, hogy minél hamarabb meghallják a közeledő gépek zaját, és felszállhassanak a légvédelem repülőgépei.

Mivel a gépek hangosak voltak, a hadseregek hatalmas lehallgató eszközöket építettek, amelyek dizájnja szinte országonként változó volt. A legtalálóbb elnevezést Japánban találták ki rájuk: a háború tubái.

Még a harmincas években is használatban voltak, de a repülőgépek sebessége és a radar felfedezése feleslegessé tette őket.

(Forrás: Mashable)

Tavaly októberben egy szemfüles egyetemista, Sanmay Ved kiszúrta, hogy egy figyelmetlenség folytán a Google.com domain eladóvá vált, és azonnal fel is vásárolta a világ egyik legértékesebb címét 12 dollárért, vagyis nagyjából 3500 forintért. Nem járt vele rosszul.

Sanmay mindössze egy percig birtokolta a keresőoldal címét, ugyanis a Google ahogy kiszúrta a hibát, azonnal visszavonta a vásárlást, Sanmayt pedig bőségesen kárpótolták: 6006,13 dollárt, vagyis nagyjából 1,8 millió forintot fizettek neki, amit látva az egyetemista srác nagyon hálát adhatott az égnek, hogy Larry Page és Sergey Brin annak idején nem OOO-ra keresztelte a céget (ha nem jött át a poén: az összeg a Google neve, számokkal leírva).

Sanmay egyébként nem tartotta meg a könnyen jött pénzt, hanem felajánlotta a The Art of Living India nevű szervezetnek, amiről értesülve a Google azonnal megduplázta az összeget.