A fejeseket már régóta foglalkoztatta a kérdés, hogy a Mars felszínéhez leginkább hasonlító, szélsőségesen száraz földi területeken talált mikroorganizmusok vajon állandó lakói-e a sivatagnak, vagy csupán haldokló élőlények, amelyeket az időjárási tényezők sodortak a vesztükbe.
Hogy erre a kérdésre választ találjanak, egy nemzetközi kutatócsoport tagjai 2015-ben a dél-amerikai Atacama-sivatag legszárazabb részére utaztak, hogy vizsgálatokat végezzenek. Ott, ahol évtizedek telnek el egyetlen esőcsepp nélkül. A Chile és Peru területén, az Andok és a Csendes-óceán között fekvő kavics- és homoksivatag kiszemelt területén legnagyobb szerencséjükre nagyon bizarr dolog történt.
Esett az eső.
Az arrafelé szélsőségesen ritka időjárási jelenséget követően a kutatók robbanásszerű biológiai aktivitást figyeltek meg az Atacama talajában, és több olyan őshonos mikroorganizmust is azonosítottak, amelyek teljesen alkalmazkodtak a zord körülményekhez.
Schulze-Makuch és csapata 2016-ban és 2017-ben is visszatért a sivatagba, hogy folytassa a mintavételt, a kutatók pedig megállapították, hogy
a korábban azonosított mikrobaközösségek a talajnedvesség eltűnésével párhuzamosan fokozatosan „álomba szenderültek”.
Schulze-Makuch szerint a kutatásuk azt mutatja, hogy ha az élet a Föld egyik legszárazabb területén is képes fennmaradni, akkor jó esély van rá, hogy a Marson is jelen van, hasonló formában. Ez ellen szól ugyanakkor, hogy a vörös bolygó felszíne – habár nem volt mindig ilyen – szárazabb és fagyosabb az Atacama-sivatagnál; bár összességében még mindig ez a „szunnyadó életforma” lehet az egyik legvalószínűbb, amit a Marshoz hipotetikusan hozzá tudunk rendelni.
Évmilliárdokkal ezelőtt a Mars felszínét apró óceánok és tavak borították, és talán az élet korai formáinak is otthont adtak. Ahogyan a bolygó kiszáradt és lehűlt, ezek az organizmusok hasonló stratégiákkal alkalmazkodhattak a megváltozott környezetükhöz, mint az Atacama-sivatagban talált mikrobák.
A földi Mars-bázis megvolt már?
(forrás: Business Insider, BBC, MTI)