Az OSIRIS–REx űrszonda a tervek szerint 2018 augusztusában éri majd el az 500 méter átmérőjű aszteroidát, a Bennut, hogy anyagmintát vehessen róla. Az űrszonda még 2016 őszén indult útnak, a NASA-projekt révén pedig új információkat szerezhetünk a Naprendszer kialakulásáról, illetve az élet keletkezéséről. Na meg erről-arról.
Az is jó érv volt a projekt elindítása mellett, hogy bizonyos számítások szerint szűk két évszázad múlva, 2182-ben igencsak jelentős veszélyt jelenthet ez az óriási méretű aszteroida a bolygónkra – az összeütközés esélye mindössze 1 lesz akkor az 1800-hoz, de ne feledjük: két éve a Leicester bajnoki címére Angliában is nagyjából 5000-szeres pénzt fizettek, azaz háromszor valószínűtlenebbnek tűnt. Szóval az aszteroidabecsapódás ha nem is túl sanszos, még az elképzelhető kategóriába esik, tekintélyes méretei miatt pedig az egyik legveszélyesebb ránk nézve.
Amúgy összehasonlításképp: a 65 millió év becsapódott meteor, amely egyes elméletek szerint a dinoszauruszok kipusztulásáért volt felelős, 12 kilométer átmérőjű lehetett, és így is egymilliárd hirosimai atombombának megfelelő robbanással ért fel. Ez a kisbolygó viszont – az egyszerűség kedvéért képzeljük el a meteort és az aszteroidát is tökéletes gömbnek, valamint feltételezzük, hogy mindkettő összetétele megközelítőleg hasonló – hetvenezerszer akkora tömegű lehet. Ja, a Leicester pedig bajnok lett.
Az űrszonda jelenleg is nagyban halad a Bennu felé, és ha már arra járt, akkor lőtt egy képet a Földről és a Holdról – a fotó még még 2017. október 2-án készült, egészen pontosan 4 828 032 kilométer távolságból, de a NASA csak most hozta nyilvánosságra a felvételt:
(forrás: NASA)