A The Wolfram Language képfelismerője kicsit hasonlít a Microsoft korbecsüséhez, azzal a különbséggel, hogy itt legalább utólag korrigálhatjuk a hibákat, és megmondhatjuk a programnak, hogy mit kellett volna látnia a képen. Ennek mondjuk semmi értelme, hiszen egy ilyen program pont arra lenne jó, hogy a képek Shazamjaként azonosítsa az általunk nem ismert tárgyakat, városokat, bármit, ami néha még nekem is jól jönne, de például egy látáskárosult ember számára egy kiterjesztett valóság-szemüveggel ötvözve egészen nagy segítséget nyújthatna. Pedig olyan szépen indult minden.

A tesztet a Gizmodo nyomdokain haladva egy korsó sörrel kezdtem, mert ami nem ismeri a sört, azzal tök fölösleges tovább foglalkozni. A képet cselesen water néven mentettem el, hátha ez megzavarja az azonosítást, de a program így is sikeresen teljesítette a beugró kérdést.

Ez viszont csak egy internetről letöltött mintakép volt, amit talán még egy átlagos országgyűlési képviselő is felismert volna, fogtam tehát a telefonomat, és elkezdtem olyan hétköznapi tárgyakat keresni a lakásban, amiknek az azonosítása senkinek sem jelenthetne igazi kihívást.

Azt gondoltam, hogy a teniszlabda egy könnyű kis bemelegítő feladvány lesz, de a program csúnyán felsült, és ehető gyümölcsnek nézte a labdát. Ebből így nem lesz emberek leigázása egyhamar.

Adtam neki még egy esélyt a teniszlabdáról készült másik képpel, de csak annyit értem el, hogy pontosította a hülyeséget, és kijelentette róla, hogy ez bizony egy sárgadinnye. Te bizony nagyon hülye vagy, fiam.

Kis szépségtapasz, hogy amikor a programnak megmondtam, hogy ez bizony nagyon mellé ment, akkor a javítási lehetőségek között már óvatosan faljánlotta, hogy ez lehet egy labda is. Amivel persze nem lennék kisegítve, hiszen azt még egy hülye is látja, hogy ez egy labda, ami itt tényleges segítséget jelenthetne egy ember számára, ha megmondaná, hogy tenisz labda, és nem például golflabda.

Ezek után kifejezetten kellemes meglepetés volt, hogy az unortodox órát gond nélkül felismerte a program, és alul egy részletes leírást is adott róla, hogy mi az az óra és milyen szinonimái vannak.

A program ettől a sikertől valósággal megtáltosodott, az ültetett muskátlinál pontosabb leírást egyszerűen nem is adhatott volna arról, hogy mi látható ezen a képen. Talán az "ültetett muskátli egy Trabanttal a háttérben" még ekzaktabb lett volna, de ne legyünk telhetetlenek.

A következő képnél pedig kiderült, hogy a mesterséges intelligencia annyira fejlett, hogy már gúnyolódni is tud.

Szinte már láttam magam előtt a menetelő terminátorokat, ahogy az kérdezi egyik a másiktól: "te hallottad már azt az emberes viccet, hogy..."? De aztán megmutattam a mini tajine edényt, és az erre adott válasza végleg szétrombolta minden reményemet abban, hogy a mesterséges intelligencia valaha is túljut a retardált korszakán.

Szerinte ez ugyanis a képen egy bunda. Az, hogy nem szőrös, nem akkora és még csak nem is bunda alakú egy percig sem érdekelte az ostoba programot.

Mégse fejezzük már be így a tesztet, rákérdezek New Yorkra - lettem olyan vajszívű a szegény retardált mesterséges intelligenciával, mint az a tanár, aki az Arany Bullát kérdezi a kegyelemkettesért, de hiába. Kiderült ugyanis, hogy New York a program szerint feltűnően hasonlít egy olajfinomítóra...

... egy obeliszkre...

... és egy építkezésre.

Pedig itt már annyira megenegdő voltam, hogy az előtérben ott van a Szabadság szobor is, de a mesterséges unintelligenciát ez nem érdekelte.

A The Wolfram Project képfelismerője tehát egy nagyon ígéretes kezdeményezés, ami jelenlegi formájában piszkosul szórakoztató, viszont kicsit sem hasznos.

A tervezője, Stephen Wolfram szerint a "hibák, amiket elkövet nagyon emberiek". Én ezt nem vettem észre, szerintem egy teniszlabdát még egy hárshegyi beutalt sem kevert össze soha egy sárgadinnyével.

Az viszont igaz, hogy sok múlik a felhasználókon is. Ha a program algoritmusa rendben van, és a felhasználók veszik a fáradságot, hogy kijavítsák, amikor téved, akkor a képfelismerő elvileg minden egyes hiábával egyre okosabb lesz, és előfordulhat, hogy egy idő után már tényleg csak minimálisan kevés hibát fog véteni. Akkor pedig már csak abban kell reménykednünk, hogy tényleg a látáskárosultaknak segítettünk ezzel, és nem mondjuk a Skynet létrehozásában vettünk részt a tudtunkon kívül.

(Forrás: Imageidentify.com)