A Perdix egyszerű, mint egy pofon, nincs benne semmi olyasmi, amit ne találnál meg egy kereskedelmi forgalomban is elérhető drónban. A nagyszerűsége tehát nem a lehengerlő technológiában rejlik, hanem abban, hogy ebből tényleg több százat is be lehet vetni a várható költségek miatti különösebb cidrizés nélkül.

A számszerűség persze önmagában nem váltaná meg a világot, de a Perdix-rajzást egy olyan mesterséges intelligencia vezényli, melynek segítségével a drónok önállóan, emberi beavatkozás nélkül is képesek végrehajtani a meghatározott feladatot. Ha az egyik kütyü valami miatt kiesik, a többi azonnal átveszi az adott drón feladatait. A Pentagon most közzétett egy felvételt egy tavaly október 26-án végrehajtott tesztről.

Három F/A-18 Super Hornet vadászgépről eresztettek szélnek összesen 103 Perdixet. A drónok egyébként akár 735 km/óra sebességnél is kioldhatóak, és egészen mínusz 10 Celsius fokig bevethetőek, ezért megnyugodhatsz; a sarki hidegbe fagyott Budapest felett egyelőre biztosan nem kell számítanod rajzásra. A tesztben a robotseregnek az volt a feladata, hogy előre meghatározott célpontokat kövessenek, majd meg kellett formálniuk egy 100 méter átmérűjű kört a levegőben, és láthatod, a missziót különösebb probléma nélkül sikerült is teljesíteni.

Ha a fentiek alapján szemfényvesztést kiáltanál, inkább gondolj bele, mi mindenre használhat egy ilyen eszközt a katonaság. A Perdix tökéletesen alkalmas arra, hogy akár emberi beavatkozás nélkül, önállóan derítsen fel hatalmas területeket, felkutasson, majd robbanóanyag segítségével likvidáljon ellenséges erőket, zavarja az ellenséges kommunikációt, segítse a szövetségesek hírközlését, a levegőben támadja meg a légierőt vagy állandó megfigyelés alatt tartson bizonyos célpontokat.

A fenti teszt csak az első lépés volt. A Pentagon már egy ideje azt fontolgatja, hogyan lehetne egy B-52-es bombázóról egyszerre akár ezernyi drónt műveletbe küldeni.