A legtöbben kész tényként veszik, hogy a Naprendszerben egyedül a Földön alakult ki élet, holott a legújabb kutatások szerint ez közel sem olyan biztos, mint amilyennek elsőre tűnik. A csillagászok rövid idő alatt a Jupiter és a Szaturnusz egyik holdján is víz létére utaló jeleket találtak, ami az élet kialakulásának egyik legfontosabb előfeltétele, így most már csak oda kéne menni, és megnézni, hogy él-e valami abban a vízben. A Marssal kapcsolatban is meglepő felfedezést tettek.
A Jupiter körül keringő Ganümédész már a második a Jupiter holdjai közül, amelyen a kutatók vízre utaló jeleket találnak (az első az Európé volt). A Hubble Űrtávcsővel végzett megfigyelések szerint a Naprendszer legnagyobb holdjának fagyott felszíne alatt mintegy 150 kilométerrel egy 100 méter mélységű, sós óceán lehet, amely tízszer mélyebb a földi óceánoknál.
A kutatók egyébként a sarki fény Jupiter okozta mozgásából következtették ki, hogy az égitesten sós víznek kell lennie, ugyanis a Ganümédésznek - a Naprendszerben található holdak közül egyedüliként - saját mágneses mezeje van, ami sarki fény kialakulásához vezet.
Ennél is izgalmasabb, amit a kutatók egy jóval kisebb égitesten, a Szaturnusz körül keringő Enceladuson találtak. A Cassinis űrszonda azt már korábban megállapította, hogy a mindössze 500 kilométer átmérőjű hold jeges felszíne alatt nagy mennyiségű sós víztömeg lehet, amely néha gejzírként a felszínre tör, a legújabb kutatások viszont azt is bizonyítani látszanak, hogy ez a víz meleg, nagyjából 90 Celsius fok körüli hőmérsékletű.
Az Enceladust a felszín alatt zajló hidrotermikus folyamatok különösen alkalmassá teszik az élet megjelenésére, a csillagászok viszont egészen eddig úgy tudták, hogy az égitest Naptól való távolsága kizárja az élet lehetőségét. Az új tények ismeretében viszont már csak az a kérdés, hogy elég hosszú ideig és eléggé magas hőmérsékleten volt-e eddig megtalálható a víz a bolygón ahhoz, hogy az élet kialakulhasson rajta.
Természetesen a szórásból nem maradhatott ki a Mars sem - bár a vörös bolygón továbbra sem találtak vizet a csillagászok, ugyanakkor a legújabb kutatások alátámasztani látszanak, hogy a bolygón valamikor volt víz, mégpedig nem is kevés: a kutatók szerint mintegy 4,3 milliárd éve húszmillió köbkilométernyi víz borította a Mars felszínét, az így kialakult óceán nagyobb volt, mint a Jeges-tenger.
Az Opportunity marsjáró elemzéseiből egyébként a kutatók korábban már azt is kisakkozták, hogy a Marson nem csak, hogy volt víz, de a víz egy részének elvileg ihatónak kellett lennie, így könnyen elképzelhető, hogy a szomszédos bolygón valamikor volt élet, csak egyszerűen túl későn érkeztünk meg a vendégségbe ahhoz, hogy láthassuk.