Igen, a Földnek egy rövid ideig volt egy mesterséges gyűrűje, mint a Szaturnusznak vagy a Jupiternek. Aztán minden elromlott.
Ez természetesen nem mostanában történt, hanem a hidegháború legsötétebb éveiben, 1963-ban, amikor a paranoia annyira elhatalmasodott az amerikaiakon, hogy még a lábtörlő alatt is kommunistákat láttak. Az amerikai Védelmi Minisztérium egyik nagy félelme az volt, hogy a szovjetek elvághatják a tenger alatt futó kommunikációs kábeleket, így ki lennének szolgáltatva a természet erőinek, hiszen a hosszúhullámú rádióhullámok vételi minősége nagyban függ attól, hogy mi a helyzet az ionoszférában, és már egy kisebb napkitörés is komoly gondokat tud okozni a sugárzásban.
Így hát az amerikaiak elhatározták, hogy apró rézhuzalokból létrehozzák a világ legnagyobb antennáját, ami a Föld körül fog keringeni, és pillanatok alatt képes lesz továbbítani a rádióhullámokat. Ne feledjük, ezek azok az idők voltak, amikor az emberiség még éppen csak elkezdett ráébredni, hogy a homloklebeny eltávolítása talán mégsem a leghatékonyabb módja a depresszió kezelésének.
A Project West Ford keretében ötszázmillió rézdrótot lőttek ki a világűrbe, amelyek egyenként 1,8 centiméter hosszúak voltak, a szélességük pedig egy emberi hajszál negyede volt. Találd ki, mi történt:
A terv bevált.
A katonai vezérkar legnagyobb megelégedésére a rádiókommunikáció teljesen zökkenőmentesen zajlott az űrantennán keresztül, Massachusettsből Kaliforniába 20 Kb/s sebességgel tudtak üzenetet küldeni. Nagyjából négy hónapig.
Bár arra a projekt kitalálói is számítottak, hogy az első, kísérleti antenna csak néhány évig fogja bírni, azzal viszont nem számoltak, hogy a világűr vákuumában a fém egyszerűen összeolvad a hasonló fémekkel, vagyis a drótoknak az a része, ami nem tért vissza a légkörbe, elkezdett nagyobb labdacsokká összeállni. Ez nagyjából ugyanarra az időre tehető, amikor sikerült Föld körüli pályára állítani az első kommunikációs műholdat, így az amerikai hadsereg már nem is tett újabb kísérletet az űrantenna létrehozására.
Ezzel viszont még nem ért véget a történet, hiszen ami az 1960-as években egyáltalán nem tűnt problémának, az mostanra szépen beérett: a nagyjából 8 km/másodperc sebességgel száguldó hatalmas rézkupacok ugyanis elég komoly veszélyt jelentenek a különböző űreszközökre, többek között azokra a műholdakra is, amik helyett eredetileg fellőtték őket, vagyis hosszú távon a Project West Ford még annál is sokkal rosszabb ötletnek bizonyult, mint amilyennek elsőre tűnt.
(Forrás: Wired, Nyitókép: az első amerikai űrállomást, a Skylabet szállító Saturn V rakéta kilövése 1973-ban/Getty)