• 11.
    Munka (1964)

    Nem csak a név telitalálat a hatvanas évek Szovjetuniójában, hanem a forma és a kidolgozás is. Készítője nem csupán a funkcionalitásra figyelt, hanem olyan részletekre is, mint a kocsi oldalnézetének harmóniáját adó bemélyedés – akár sorozatgyártású típusként is megállta volna helyét.

    Tovább

  • 10.
    KD (1963–1969)

    Ha csak egy fokkal bonyolultabb nevet akarnánk adni neki, hívhatnánk ZAZ GT-nek is a feltehetően jelentős hűtőlevegő-igényű látványos kupét, ugyanis a Zaporozsec méltán híres hajtáslánca rejtőzik a lemezek alatt. No nem a kopoltyúsé, hanem a 965-ös modellé, amely annyira minőségi darab volt, hogy szovjet–magyar barátság ide vagy oda, a Kermi nem engedélyezte magyarországi forgalmazását.

    Tovább

  • 9.
    Rakéta (1965)

    Semmit nem tudunk róla, úgyhogy nem vonja el a figyelmünket a repülős-rakétás-tengeralattjárós formavilágról a túl sok információ, gyönyörködjünk hát csendben!

    Tovább

  • 8.
    Katam (1966)

    Nem véletlen a hajószerű forma, ez bizony egy kétéltű, amely a 402-es Moszkvics és a 350-es Jawa műszaki elemeit is tartalmazta, világítóberendezései pedig a folyami hajózás szabályainak is megfeleltek.

    Tovább

  • 7.
    Maxi (1967)

    Szintén a kitiltott Zaporozsecre épült Vlagyimir Arjanov autója, amely minél kisebb karosszériában próbált minél nagyobb utasteret biztosítani. Hogy pontosan hogyan, sajnos nem tudjuk, mert csak ennyi maradt meg az egész kocsiból.

    Tovább

  • 6.
    Muravej (1968)

    Eduárd Molcsanov mert nagyot álmodni: míg más miniautókat próbált készíteni, ő egy családi kocsit tervezett, feltehetően azért nem túl népes és testes családok számára, amelyeket még mozgatni tudott volna a 350-es Jawa-motor.

    Tovább

  • 5.
    Gepárd (1968–1973)

    Igazi rejtély, miért nevezték el készítői a tapírra hasonlító, Zaporozsec-alapú, tehát sebességrekordra nem túl esélyes járművüket Gepárdnak, ahogy az is, hogy a kellemes formára miért rajzoltak ilyen borzasztó orrot. Az feltétlenül dicséretet érdemel, hogy a kép tanúsága alapján egész nagy szériát sikerült gyártaniuk.

    Tovább

  • 4.
    Elbrus (1960-as évek vége)

    Az eleje se szép, de az igazán nagy bajok a B oszloptól hátrafelé kezdődnek, szerencsére nincs fotónk róla. Amúgy egy M21-es Volga alapjaira épült.

    Tovább

  • 3.
    Gnóm (1970-es évek)

    Nomen est omen – mondhatnánk, szegény miniautó akkor sem lenne tananyag a formatervező-iskolákban, ha a világ tudomást szerzett volna róla. Tetőnélkülisége valószínűleg a költségcsökkentést, és nem a kabriózás luxusát vagy a karosszéria merevségét szolgálta.

    Tovább

  • 2.
    Ogonyok (1970-es évek)

    Kicsit a Minire, kicsit a Morris Minorra emlékeztet a magyarul Szikrát jelentő autó neve, pedig az angolokhoz aztán végképp semmi köze. Mozgatásáról egy Ural motorkerékpár blokkja gondoskodott, karosszériaelemei részben a 1202-es Skoda kombitól örökölte.

    Tovább

  • 1.
    Sport 1500 (1977)

    Elsőre talán a Datsun 280Z-re emlékeztet Jurij Rubel alkotása, amely a VAZ–2103-as, magyarul az ezerötös Zsigulit rejtette üvegszálas műanyag karosszériája alatt. A moszkvai tervező kupéja bizonyosan az egész szocialista blokk álomautója lett volna, ha valaha gyártásba kerül, ez már csak azért sem következhetett be, mert Rubel a Peresztrojka örömére sietve elhagyta az országot.

    (Fotók: Oldtajmer Galerij)