A vizuális környezetszennyezés sosem volt annyira fájdalmas, mint amikor eredetileg gyönyörű sportautókat csúfítanak el a tehetségtelen dizájnerek. Következzen tíz elrettentő példa.

  1. 10 / 10

    Mansory F12 Stallone

    Minden alkalommal, amikor egy Ferrarit átterveznek, egy kiscica meghal.

    A Mansory autóipar ellen folytatott hadjáratában csúcspontokat keresni olyan, mint a tengerben kutatni víz után, hiszen legyen az Bugatti, Lamborghini vagy Mercedes, a német tuningcég mérnökei olyan mértani pontossággal vágnak tönkre bármilyen kocsit, hogy az már-már csodálni való. Az évtizedek óta tartó ámokfutás legnagyobb vesztese talán mégis a Ferrari, amelynek a Mansoryhoz való kapcsolatát legjobban a hollywoodi sztár–őrült rajongó hasonlattal lehetne jellemezni. Ennek az egyoldalú vonzalomnak az eredménye az idei Genfi Autószalonon bemutatott F12 Stallone, amit nyugodtan tekinthetünk egyfajta mélypontnak.

    Dr. Frankenstein ivadékai azt találták ki, hogy mivel a Ferrari úgyis csak Ferrari, ezért nyugodtan lehasíthatják az F12 Berlinetta elejét, és a helyére odagányolhatják a Ferrari Enzo orrát, aminek köszönhetően az autó nagyjából olyan benyomást kelt, mint a híres névrokon, miután lehúzott a ringben tizenöt menetet Dolph Lundgrennel (a kocsi neve egyébként nem a színésztől, hanem az olasz "csődör" szóból eredeztethető). Az újraprogramozott motorelektronikának és a sportkipufogó-rendszernek köszönhetően ugyan a 6,2 literes V12-es 35 lóerővel erősebb, mint az alapváltozatban, de ebben az esetben ez bizony édeskevés.

  2. 9 / 10

    ASMA Perfectus SLR

    Az SLS Merci elődjéből 2010-ig összesen 3500 darab készült a McLaren wokingi üzemében, így különösen fájó, hogy nincs még egy olyan autó, amit annyian és annyiféleképpen szerettek volna tönkretenni, mint a Mercedes–Benz és a McLaren közös gyerekét. Az ASMA Design az ilyenkor kötelező teljesítménytuningot hiba nélkül kivitelezte, az alapból 626 lóerős 5,4 literes V8-asból 700 lóerőt sikerült előcsalniuk, aztán ugyanazzal a lendülettel mindent tönkretenniük.

    A sárvédőket kiszélesítették, a motorháztetőre plusz szellőzőnyílásokat vágtak, a szellőzőrács pedig kapott egy teljesen indokolatlan plusz osztólécet, de a legnagyobb hiba mégis a lökhárító lecserélése volt, amivel sikerült teljesen hazavágni az eredeti autó dizájnjának patikamérleggel kimért egyensúlyát. Nem tudjuk, hogy az ASMA melyik dolgozója találta ki, hogy a kocsit Perfectusnak nevezzék el, de csak gratulálni tudunk a sötét humorához, mint ahogy annak is, aki úgy gondolta, hogy ezért a förtelemért bárki hajlandó lesz kifizetni az eredeti autó árának több mint a dupláját, vagyis egymillió eurót (nagyjából háromszázmillió forintot).

  3. 8 / 10

    Alpine Sinister 6

    "Mi egy mobilkommunikációs cég vagyunk, tehát halvány fogalmunk sincs róla, hogyan kell egyedi autókat építeni" – kellett volna mondania az Alpine Electronicsnak, mielőtt belevágtak a BMW 645Ci szétgányolásába, de sajnos nem mondták, aminek eredményeként megszületett minden idők legcsúnyább BMW-je, a Sinister 6.

    A guruló szórakoztatóelektronikai-bemutatóteremben a sofőrt nyolc darab PDX hangfal, valamint négy, összesen 8000 wattos mélynyomó veszi körbe, az LCD képernyőkből pedig az autó műszerfalán túl még a hátsó fényszórók helyére is jutott kettő. Valahol itt kellett volna megállni ahhoz, hogy a Sinister 6 egy értelmetlenségében is szórakoztató tanulmányautó legyen, az üvegszálas anyagból készült, Predator-mintás karosszéria gyomorforgató látványa viszont azonnali visszavonulásra készteti még a legelvakultabb zenerajongókat is.

  4. 7 / 10

    B. Engineering Edonis

    Az 1991-től gyártott Bugatti EB110 furcsa fényszóróival és szögletes alakjával nem kimondottan volt egy pininfarinai értelemben vett szépség, de a külső hiányosságokat jól ellensúlyozta az autó – különösen pedig a '92-ben érkező Super Sport változat – hihetetlen teljesítménye (611 lóerő, 3,2-es gyorsulás, 348 km/h végsebesség), amely kvázi a kor Bugatti Veyronjává tette az EB110-et.

    A B. Engineering "gyere sánta, itt egy púp"-szellemben kivitelezett optikai tuninggal súlyosbította a hendikepes dizájnt, bár az biztos, hogy a 680 lóerősre pumpált motor és a gyártó által ígért 365 km/h végsebesség miatt – amivel a kocsi még ma is odaférne a leggyorsabbak közé – így is sokan szerettek volna beülni az összesen 21 darabban gyártott Edonis valamelyikébe, amelynek neve még az ASMA Perfectusánál is betegebb humorról tanúskodik.

  5. 6 / 10

    ASMA Design PhantASMA CL65 Wide Body

    A gyilkos mindig visszatér a tett színhelyére, és így tett az ASMA Design is, akik miután az SLR-t kicsinálták, ismét egy Mercit szemeltek ki az áldozati bárány szerepére. A szenvedő alany ezúttal az új CL65 AMG volt, amelyet a német tuningműhelyben egy óriási sajtreszelővé alakították át, és persze nem feledkeztek meg a szokásos kínos névadásról sem, amit ezúttal egy béna szóviccel is súlyosbítottak. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a belbeccsel ezúttal sem volt gond, hiszen a több mint száz lóerővel felpumpált, 735 literes V12-es motorral a kocsi 3,8 másodperc alatt gyorsul százra, a végsebessége pedig 330 km/h – ilyen tempónál már legalább nem nagyon látszik, hogy miben ülsz.

  6. 5 / 10

    Hamann MemoR

    Egyvalamiben biztosan egyetértünk a Hamannal: a MemoR névre keresztelt egyedi McLaren MP4–12C-t lehetetlen nem észrevenni – kár, hogy a szivárványszínűre festett sportautó olyan ronda lett, hogy leginkább egy beomlott szénbánya legmélyebb tárnájának a végébe fúrt lyukban illene tartani.

    A német tuningcég szerint az átalakított kocsi több aerodinamikai elemét is a McLaren F1-ről mentették át, amiből mi annyit látunk, hogy az MP4–12C jellegzetes hűtőrácsát sikerült lecserélniük egy teljesen jellegtelenre, a hátuljára felhegesztettek egy indokolatlan hátsó szárnyat, ahol pedig még ennyi ötletük sem volt (sárvédők, motorháztető) ott az eredeti alkatrészt egyszerűen lecserélték egy szénszálas elemre. Még jó, hogy az egészből szinte semmit sem látni a borzalmas szivárványfestés miatt.

  7. 4 / 10

    Vector M12

    Az indonéz Megatech által gyártott Vector M12 Jeremy Clarkson szerint a "valaha készített legrosszabb autó", szerintünk pedig az egyik legrondább is, ami annak fényében mindenképpen meglepő, hogy az autót a gyönyörű Lamborghini Diablo alapjaira építették. Az indonéz cég 1994-ben csekély negyvenmillió dollárért kaparintotta meg az olasz sportautógyártót, az akvizícióval pedig kezdetét vette a Lamborghini legsötétebb, dél-amerikai szörnyekkel és a Diablo teljes megalázásával megtűzdelt korszaka.

    A Vector M12 teljesítménye a 499 lóerős Lamborghini motornak köszönhetően persze rendben volt, de a 4,8 másodperces gyorsulás és a 304 km/h végsebesség mit sem ért a bűnronda és teljesen vezethetetlen autóban. Szerencsére csak tizennyolcat gyártottak belőle, a 184 ezer dolláros (kb. negyvenmillió forintos) autóipari katasztrófára ugyanis egyáltalán nem volt kereslet.

  8. 3 / 10

    Mansory Cormeum Mercedes-Benz SLS AMG

    Ha egy Mansory-mérnöknek kölcsön adsz ötven forintot, valószínűleg azt is szénszálas borításban és hatalmas hátsó szárnnyal fogod visszakapni, de ha nagyon sok pénzt és egy SLS Mercit adsz neki, akkor egy komoly mentális kihívásokkal küzdő, debilen vigyorgó, fogatlan gyerekre hasonlító jármű lesz a jutalmad, aminek az oldalába még néhány exkluzív kopoltyút is hasítanak. Értjük, hogy az alapváltozatnál 160 lóerővel erősebb 6,3 literes V8-as elég jól hangzik, de ha erősebb kocsira vágysz, vegyél inkább egy Aventadort, az SLS Mercit pedig hagyd meg azoknak, akik nem gyűlölik a Mercedes sportkupéját.

  9. 2 / 10

    Anliker SLR 999 Red Gold Dream

    Ahogy fentebb már jeleztük, a Mercedes SLR igazi vörös posztónak számít a tehetségtelen tunerek szemében, így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a McLaren által gyártott Mercinek kétszer is sikerült beverekednie magát a legrútabbak közé.

    Felejtsük el az arab olajsejket, akit a borzalmas, huszonnégy karátos arannyal és drágakövekkel díszített kocsi láttán automatikusan odaképzelnénk a volán mögé, az egyedi SLR ugyanis nem az aranyozott Mercik és krómozott Lamborghinik hazájából érkezett – a megrendelő egy svájci üzletember, Ueli Anliker volt, akinek régi álma vált valóra a 3,5 millió fontba (kb. 1,2 milliárd forintba) kerülő autóval. Bár a 640-ről 999 lóerősre húzott V8-asnak köszönhetően a kocsi három másodperc alatt gyorsul százra, a végsebessége pedig eléri a 338 km/h-t, az öt kiló arannyal és hatszáz rubinnal díszített, vörösbe boruló autót elnézve mégis az az érzésünk támad, hogy Mr. Anliker álmai leginkább egy húzósabb Takashi Miike filmre hasonlítanak.

    A tudatot, hogy egy ilyen förtelem parkol a garázsunkban, hosszabb időn keresztül persze lehetetlen elviselni, így Anliker néhány év múlva már inkább szabadult volna az álomverdától, viszont kiváló humorérzékkel az elkészítés költségének a duplájáért hirdette, így valószínű, hogy a kocsi azóta is a svájci üzletember birtokában van.

  10. 1 / 10

    Vodafone Trabant

    Végül, de nem utolsósorban emlékezzünk meg a magyar tuning fényesen ragyogó állócsillagáról, a Vodafone reklámjában feltűnő Trabantról, amely bár az eddig bemutatott gyári rondaságokkal szemben teljesen egyedi fejlesztésű sufnituning, de minden elemében olyan tökéletesen gusztustalan műalkotás lett, ami mellett még a Mansory mérnökei is sírva bújnának vissza a szénszálas oldalelemekkel kibélelt odújukba.

    Nem mindegyik autó olyan szerencsés, hogy el lehessen csúfítani – vannak, amelyek eleve rondának születnek. Kattints, és borzongj!

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Milyen borospoharak léteznek, és melyikből mit igyunk? Mutatjuk, hogy miért nem mindegy!

Helly Hansen ismét a legjobbakkal állt össze a maximális teljesítményért

Ez történik, amikor 320 km/órás sebességgel rámegy egy meglazult csatornafedélre egy F1-es autó

További cikkeink a témában
Milyen borospoharak léteznek, és melyikből mit igyunk? Mutatjuk, hogy miért nem mindegy!
Hirdetés