Meg persze mi is irigyelhetjük attól, akinek készült, hiszen a spanyol El Solitario teljesen egyedi megrendelésre készítette a motort, egy „nagyon különleges ügyfélnek”. A ’85-ös Moto Guzzi V65-ből maradt a 650 köbcentis, 52 lóerős motor és a váz, erre az alapra építették rá nagyjából 800 óra (!) alatt a leginkább az 1910-es, ’20-as évek motorjaira, például a Triumph 1914-re, vagy Douglas 1924-re emlékeztető szögletes burkolatokat, még olyan apróságokra is odafigyelve, mint a bőrpántokkal leszíjazott ülés.

A V65-ös beceneve után Trimotorónak elnevezett kétkerekű egyébként igazán furcsa szerzet, hiszen Simpson-alkatrésztől Suzukin keresztül Bimotáig mindenféle motorból tartalmaz valamit, a rugók például a Ducati Corsétól jöttek, a kipufogódobot pedig egy BMW motorból szerelték ki. A végeredmény nagyon tökös lett, nekünk például annyira bejön, hogy el is képzeltük, milyen jól mutatna a szintén mad maxes hangulatú Chevy Camaro mellett a garázsunkban.