Eladó a világ legocsmányabb autója

Döntésképtelenség? Őrület? Vagy miért épít össze valaki egy hatvanas évekbeli pickupot és egy harminc évvel fiatalabb Pontiacot? De a fő kérdés: lesz ember, aki megveszi?

Mondhatnánk, hogy két autó egy áráért: az egyik egy 1962-es pickup, a másik egy kilencvenes évekbeli Pontiac Grand Am. Lehetett volna rosszabb is, ha mondjuk egy BTR–80-as és egy kempingbicikli összeépítését határozza el a készítő – bár ki tudja. Így mindenesetre borzalmas eredmény született, talán ezért is válik meg tőle gazdája. Őszintén kíváncsiak vagyunk, van-e bárki, aki ezért a kétségkívül egyedi, de vitathatatlanul ronda és igénytelen szerkezetért pénzt ad ki, méghozzá háromezer dollárt.

A hirdetés szövege:

for sale 1962 international truckcar, has every optional that a car could have ,has frontwheel drive driveline disk brakes all around , has air bags that are in working order has oldsmobile dash with tilt cruise , power seats , air -did work but i low of freon due from setting -can drive it anywhere, every light works as well as new cab lights allready has grandam door handles installed and work great, has alloy wheels and this truck has a good title which is titled as a international, has a grand am rear with the original duel exhaust, car is fuel injected and there are no check engine lights on?everthing is in working order but the aircondition is low of freon.

Inkább Lambót vennél kétmillióért? Vagy Hello Kitty-Peugeot-t?

Egy biztos: az állat sosem hibás. Az viszont bonyolult, hogy akkor ki az, és ki fizet kinek, ha megtörtént a baj. Segítünk eligazodni nyulak, őzek, önkormányzatok és vadásztársaságok között. Kiderül az is, miért volt érdemes figyelni biológiaórán.

Egy útra tévedt vad elütésekor az anyagi kár a kisebb gond, de ha szerencsésen megússzuk sérülés nélkül, előbb-utóbb elkezdjük számolni a százezreket, és szeretnénk, ha valaki meg is térítené a kárunkat. Sok mindentől függ, hogy ki fizet a végén, ezért ha bekövetkezett a baj, mindenképp rendőrt kell hívni. Azt érdemes rögtön az elején tudomásul venni, hogy az állatok sosem hibásak. Mindegy, hogy szarvas, őz, vaddisznó, róka, fácán, nyúl vagy éppen sündisznó, az biztos, hogy régebb óta honos a területen, mint az úttest.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy kifejlett vadkan hatszázezer, egy többéves szarvasbika pedig három és fél millió forintot ér az államnak, a mezei nyúl is húszezer forint; aki netán direkt üti el egy jó pörkölt reményében, lopást követ el. A szeptember közepén kezdődő bőgési időszakban a bűncselekmény esetleges megúszásától függetlenül sem jár jól senki a céges teherautó lökhárítójára kent szarvasbikával, hiszen az állat mirigyei által ilyenkor termelt rigyetési szagnak köszönhetően a húsa gyakorlatilag ehetetlenné válik.

Arról sem az állatok tehetnek, hogy az autók erős fényétől azonnali menekülés helyett inkább ledermednek az út közepén, az pedig kifejezetten az emberek sara, hogy ínycsiklandozó kukoricával ültetik be az út menti vidéket. Ezek szerint tehát mindenképp az ember a hibás. De ki fizet?

Amikor az autós a hibás

A józan paraszti ész segít: ha valaki nem a KRESZ szerint, és főleg nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, csak saját magát okolhatja. Szintén így van, ha a baleset után a sietség kedvéért nem hívjuk ki a helyszínelőket. Utólag senki sem fog hinni nekünk. Amennyiben minden szabályt betartva, ám a saját ügyetlenségünk (lassú reakció, a fékezés hiánya) miatt ütöttünk el egy vadat, szintén senki sem fizet majd helyettünk az autónk javításáért, és még örülhetünk is, ha a vadásztársaság állja a saját kárát. Minden a vizsgálattól függ. Ha szándékosan ütünk el egy állatot, vagy ha a reflektortól leblokkolt állatot csapjuk el, minden költség minket terhel. Akkor is mi vagyunk a hibásak, ha szarvasbőgés idején ütünk el egy szerelmes jószágot, ez ugyanis jogi rendellenességnek minősül.

Amikor az vadásztársaság a hibás

A Ptk. 1996. évi LV. törvény szerint  "a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a károsult részére a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt". Ez azt jelenti, hogy hiába van kint a tábla, ez nem mentesíti a vadásztársaságot a felelősség alól. Ha nincs kint a tábla, még egyértelműbb a helyzet. Illetve lenne, ha ez a gyakorlatban is így működne. Valójában ha a vadásztársaságokról remélünk pénzt, jó kis meccsre lehet számítani. Hiába hiányzik a tábla, a felelősséget egymás között passzolgathatja a helyi önkormányzat, az útkezelő és a vadgazda. Saját vétlenségünket nehéz bizonyítani, az esetek többségében a vadásztársaság csak a vadkárt vállalja. Könnyebb a helyzet, ha egy rossz irányba terelt hajtás következtében kerültek az állatok az útra, bár ilyen amatőr hibára kicsi az esély. A társaságok igyekeznek az etetőket is minél távolabbra helyezni az úttesttől, hiszen senki sem félti úgy az állományt, mint ők.

Amikor az önkormányzat a hibás

Ha a vadásztársaság bizonyítani tudja, hogy az önkormányzati bürokrácia labirintusában kavarodott el a több hónapja beadott táblakihelyezési kérvény, az önkormányzat a hibás. Persze, csak ha mi angyalok voltunk a felelősség-vizsgálat szerint.

Amikor az út karbantartója a hibás

Ha az útszéli növényzet elhanyagolt, nincs levágva, és ezért történik a baleset, a karbantartó a hibás. A helyszínelők ezt elég egyértelműen eldönthetik.

Állati adatok

A szarvasok általában éjszaka, csapatban (rudliban) közlekednek, ezért ahol eggyel találkoztunk, valószínűleg többel is fogunk. Az őz ezzel szemben magányosan bandukol, de a gida követi az anyját. Ne várjunk sokat az őzektől: elég butácskák szegények, így különösen figyelni kell rájuk. Persze egy harminckilós őz pusztítása semmi egy kétmázsás vaddisznóéhoz képest: ha az beesik az ablakon, nem sok jó vár ránk. A kukoricások állandó vendégei, mezőgazdasági területek mellett érdemes számolni velük.

Bár a disznókra jobb esetben tábla figyelmeztet, a mezei nyulaknak már nem jár ekkora megtiszteltetés. A bő hatkilósra is meghízó nyulak zokszó nélkül leülnek az út közepére, főleg ha fényt látnak (a duda segít). A fácán áprilisban, a párzási időben rohangál a legtöbbet, de az útszéli magvak is a civilizáció felé csábítják. Hajlamos pont túl későn felrepülni, összetörve a szélvédőnket. Egy mozgásképtelenné tett fácánnak a róka örül leginkább, akivel nem csak erdős területeken, hanem a települések környékén is találkozhatunk, mert hajlamos a veszettségre, és mert imád tyúkot lopni.

A vadbaleseteket teljesen nem tudjuk kizárni, ám ha betartjuk az alapvető játékszabályokat, nagy eséllyel megússzuk Bambi kivégzését, a sajátunkról nem beszélve.

 

Míg jó pár éve a klíma a legtöbb autó esetében a lehúzott ablakokat jelentette, mára szinte minden új autóban alapfelszereltséggé vált. Mint minden, ez is igényli a rendszeres karbantartást, és mivel egy rosszul működő egység akár az egészségünket is károsíthatja, igazán nem érdemes rajta spórolni.

Az orrunk remek diagnosztikai berendezés. Ha a kocsiban büdös van, de se halott túszok nincsenek a csomagtartóban, se a gyerekek/haverok nem hányták tele a hátulját múlt héten, és a majonézes szendvics sem esett be az ülések közé, valószínűleg a klíma a ludas. Ennek oka, hogy az őszi-téli időszakban, amikor alig használjuk a klímát (néha csak a megfelelő kenés kedvéért is érdemes bekapcsolni), a pára lecsapódása következtében nedvesség képződik a rendszerben, amely ideális élettér a különböző baktériumok számára. Ezek elszaporodása a kellemetlen szagokon túl veszélyes is az autóban ülőkre, hiszen allergiás reakciókat, légúti panaszokat is eredményezhet. Mivel a klíma eleve szárítja a levegőt, a nyálkahártya különösen érzékenyen reagál a baktériumok támadására.

Ha a meleg idő beálltakor kiderül, hogy szennyezett a rendszer, négy tisztítási módszer közül választhatunk, ám akár otthon állunk neki, akár a profikra bízzuk, egy dolog nem változik: első a pollenszűrő cseréje! Könnyű megállapítani, milyen állapotban van: ha tiszta fehér, még jó. Ha szürke a piszoktól, netán töredezettek a szélei, cserére szorul.

Csináld magad!

Ha otthon, költséghatékonyan szeretnénk klímát tisztítani, mindenképp a spray-s módszerek egyikét kell alkalmaznunk.

Az egyik a habfürdős. A klímatisztító habot durván kétezer forintért lehet beszerezni, használata végtelenül egyszerű: nagyjából a felét a légbeszívó üregbe fújjuk, míg a többit a beltérben lévő szellőzőnyílásokba. Ha mindent telefújtunk, hagyjuk hatni negyedóráig, majd nyissuk ki az ajtókat (hogy legyen huzat), és a motor beindítása után addig járassuk a klímát, míg az összes hab el nem párolgott. Ez elvileg elpusztítja az összes baktériumot, eltávolítja a szennyeződéseket, és pár napig érezhető illatot hagy maga után. Hátránya, hogy a hab nem feltétlenül jut el minden résbe, illetve folyadékká válva esetleg károsíthatja az elektronikát.

A másik módszer még olcsóbb, hiszen a folyékony klímatisztítók hatszáz forintnál kezdődnek. Ezek működése leginkább egy füstgránáthoz hasonlítható. A beltérben az összes szellőzőt kinyitva, a klímát járatva kinyitjuk a szelepet, majd felhúzott ablakokkal rázárjuk az ajtókat, és hagyjuk hatni a gázt. Néhány perc alatt körbejárja a rendszert, és elpusztítja a baktériumokat. Hátránya, hogy a habhoz hasonlóan ez is vegyszer, és nem feltétlenül jó, hogy mindent beborít.

Bízd a profikra!

Ugyan drágább, de a profi munka sokszor bőven megéri az árát, hiszen alaposabb, mint bármi, amit az otthoni eszközökkel megvalósíthatunk. A klímákra szakosodott cégek többsége három opciót kínál.

Az egyik az ózonos tisztítás. Ennek lényege, hogy egy ózongenerátor segítségével rendkívül instabil ózonmolekulákat juttatnak a rendszerbe. Mivel az ózon (O3) felezési ideje nagyon rövid, és minden vágya, hogy újra oxigén lehessen, az extra oxigénatom reakcióba lép a szennyeződésekkel, és az oxidáció során megköti azokat. Mivel szinte mindent oxidál, hatékony védelmet nyújt a vírusok, penészgombák és a szagokért felelős baktériumok ellen. Hatezerszer hatékonyabb fertőtlenítőszer, mint a klór. További előnye, hogy mivel nem vegyszer, semmilyen káros anyagot nem hagy az autóban. Az ózonos kezelés ára öt- és nyolcezer forint között változik.

Választhatjuk az ultrahangos módszert is. Ez azért hatékony, mert a gép öt mikronra bontja a hatóanyagot, és rezegtetve juttatja a csövekbe, ami így garantáltan körbejárja a kívánt területet. A kezelés végén filmréteget is képez a felületen, amely késlelteti a kórokozók újbóli elszaporodását. A szolgáltatás ára nagyjából ugyanannyi, mint az ózonosé.

Létezik úgynevezett direkt tisztítás is, nagy nyomással (5–6 bar) küldik be a hatóanyagot a rendszerbe, amely azon túl, hogy garantáltan eljut mindenhova, szinte leborotválja a szennyeződéseket.

És ha már szóba került a nyomás, érdemes azt is ellenőrizni, mennyi gáz maradt még a tartályban. Évente 10–15% veszteséggel lehet számolni, így előbb-utóbb minden autóban pótolni kell, hiszen a klíma használata megnöveli a fogyasztást, nem árt, ha ehhez némi teljesítmény is párosul. Töltés előtt nitrogént pumpálnak a rendszerbe, és ellenőrzik, nem szivárog-e valahol. Némi felárért UV-festéket is permeteznek, amitől egyértelművé válik, hol az esetleges hiba. Ha minden stimmel, a hiánytól függően háromtól tízezer forintig terjedő összegért töltik fel klímánkat a gyári értékekre.

Ha a töltést és a tisztítást is ugyanott csináltatjuk, legrosszabb esetben is meg kell úsznunk tizenötezerből, ennyit pedig bőven megér, hogy nem hiába égetünk több üzemanyagot, nem fertőző a levegő, és persze nincs az a melegrekord, amit ne vészelnénk át!

 Ez jó, de mi van, ha inkább családi autót vennék, tökéletes klímával? Ez!