Nem csapkod a farkával a legyek után, kiskorában sem bámult semmilyen kapura, de ugyanúgy mindennap megfejik – röviden ezek a különbségek és hasonlóságok a fejőstehén és az autós között. Ritkán nem panaszkodik, akinek fizetnie kell, de a teljesítményadóval, kötelező felelősségbiztosítással, baleseti adóval, műszakivizsga-díjjal, a jövedéki adóra is számolt áfával súlyosbított üzemanyagárakkal, útdíjjal, parkolási díjjal terhelt autósok mintha tényleg túl előkelő helyet foglalnának el a költségvetés bevételi oldalát meghatározó képletben.

Egyszer már elmélkedtem azon, milyen adónemeket lehetne és volna célszerű még bevezetni, de az nem jutott eszembe, hogy a nem adónak hívott, ám ugyanúgy kiadást jelentő (egyébként idén megemelt díjú) műszaki vizsga intézménye kiterjeszthető lenne, több járműre vonatkozhatna, és gyakoribbá lehetne tenni. „Mert a kormány…” kezdhetnénk a megannyi módon befejezhető mondatot, nem árt viszont, ha előtte tisztázzuk: ez az Európai Bizottság ötlete.

Egészen pontosan az, hogy a mostani, az autó és kisteherautó négyéves korától két-két évre meghosszabbítható műszaki érvényessége helyett hatéves kortól csak egyéves engedélyt lehetne kapni (kivéve, ha a kocsi előbb eléri a 160 ezer kilométeres futásteljesítményt, mert onnantól évjárattól függetlenül jönne az évenkénti vizsga), illetve az, hogy az ötven köbcentinél kisebb robogókat is műszakiztatni kelljen.

Az indoklás: a biztonság. Az a szempont, amivel nehéz vitatkozni. Az EU-ban évente kétezer ember hal meg műszaki hibából eredő közlekedési balesetben, erre nem lehet legyinteni.

Említsünk meg még egy adatot: a magyar autók átlagéletkora közel tizenkét év. Néhány éve még csak kilenc volt; feltehetően nem lett több a veteránrajongó az utóbbi időben, valószínűleg az emberek zöme továbbra is szívesen járna az öregecske kocsija helyett szalonból kigördített, korszerűbb autóval, csak hát nincs rá pénze. A műszakisűrítés pedig éppen a hétévesnél idősebb kocsival rendelkezők anyagi terheit növeli, pontosan a duplájára.

Emberéletekkel akarunk spórolni, vagy egy bő tanknyi benzin árával? Természetesen mindkettővel, de ha csak az egyik lehetőség választható, akkor szintén természetesen az előbbivel. Mert hát a műszaki vizsga valódi garancia arra, hogy az autó megfelelő műszaki állapotú, van rendes fékje, futóműve, kormányműve, nem rohadt szét a karosszériája, működnek a lámpái, rendes gumikon fut, kilátni a szélvédőjén stb., vagyis az autó biztonságos.

Bizonyára még senki sem hallott korábban levelezőn, vagyis az autó távollétében, vagy az újabb, kamerával ellenőrzött rendszerben kisebb hibával átengedett autóról. Olyanról, amelynek az az oldala szép, ahová a kamerát szerelték, a másikban viszont még látszik a másfél éve beleállt Suzuki nyoma. Vagy olyan esetről, amikor motor sem volt a kocsiban, mert még javították, az üres karosszériát damillal húzták végig a vizsgasoron. Esetleg hogy kicsit kevesebb volt a gumi profilmélysége vagy a szőnyeg alatti fém mennyisége a normálisnál.

Ezért nem látunk az utcán mutatóban sem szabálytalanul fóliázott, vakító gagyixenonnal szerelt, sötétített lámpaburájú kocsikat. Ezért szabványosak a felniméretek, szinte szőrösek a gumik, nincsenek típusbizonyítvány nélküli háztáji tuningcuccok semmin. Ezért nincs egy olyan jármű sem forgalomban, amely biztosan nem a legutóbbi műszaki óta rohadt szét, ezért tökéletes minden karambol utáni javítás, nincsenek a bontóból az úttestre visszairányított, romokból feltámasztott, de megkíméltként árult autók, ahogy a kilométeróra-tekergetők is régen éhen haltak már, nagyjából egy időben azokkal, akik pár ezer forintért átgurították a vizsgán azt a kocsit is, amelyik amúgy már a bejáratnál beleütközött volna a jogszabályba.

Kinek nem érné meg ez a biztonságérzet a kétszeres vizsgadíjat?

Vadgázolás – Milliókat fizethetsz, ha elütsz egy állatot