A Ferrari alapítóját nem véletlenül hívták il Commendatorének, azaz parancsnoknak. Kemény ember volt, aki nem tűrte az ellentmondást, és csak a győzelemre fókuszált. Gazdag vásárlói csak addig érdekelték, amíg át nem vette tőlük a csekkeket, hogy aztán minden fillért a versenyistállóra költhessen. A korai utcai Ferrarik olyan csapnivalóak voltak, hogy egy bizonyos Lamborghini nevű traktorgyáros csak azért kezdett el autókat építeni, hogy megmutassa Enzónak, hogy is kéne ezt csinálni.

“Az ügyfélnek nincs mindig igaza!”

Enzo makacssága, és sokszor arisztokratikus hozzáállása a mai napig érezhető a Ferrari működésén. A Scuderiának gyakorlatilag vétójoga van a Forma–1-ben, hiszen szent meggyőződésük, hogy nélkülük meghalna a széria. A csalás és sportszerűség kérdését déliesen lazán kezelik, a Ferrari győzelme vagy kudarca pedig politikai kérdés, az olasz öntudat szerves része, így a Ferrari nem csupán egy autógyár, hanem Olaszország egy darabja. És mint ilyen, kritikán felül áll. A gyár felpiszkált tesztautókat ad az újságíróknak, aki pedig ezt megírja, örökre ki van tiltva a Ferrari-rendezvényekről. Szabadkozás nincs, és soha nem is volt. Mert az ügyfélnek nincs mindig igaza.

Érdekel, hogy a többiek mind mondtak? Automobilizmus idézőjelben!

Parfümök 30-40% kedvezménnyel! Te drágán veszed még, vagy már ismered a Parfümcentert? (X)