Égkékek lesznek a fővárosi buszok. De miért bugyiárnyalatról szól a Budapesti Közlekedési Központ közleménye? Mi a helyzet a csónakkal, a bilivel, és átnevezik-e a húgyszagot is?

Nem gondolom, hogy azért, mert a taxisnyavalygásról szóló írásomban három hete példaként hoztam fel, hogy míg a taxisoktól rögtön azt várják el, színezzék az egységesen meghatározottra saját kocsijukat, addig a BKV-buszok a rozsdabarnán kívül is számtalan színben pompáznak a trafiksárgától a türkizig, de tény, hogy a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) most bejelentette, világoskékek lesznek a buszok egytől egyig.

Persze a taxisokkal szemben a BKK-nak nincs egyszerre sok pénze, ezért fokozatosan, négy-öt év alatt fújják egységes színűre a buszokat, mindig csak azt festik át, amelyiket amúgy is fényezni kéne, ezért nem lesz pluszkiadás. A BKK további előnyőket is sorol közleményében, levezetik, miért szükséges az „buszok színeivel kapcsolatos zavaros, nem egyértelmű rendszert” felszámolni, miért előnyös az egységes arculat („könnyebbséget jelenthet a vidéki, külföldi használók számára abban, hogy megállapítsák, a budapesti közlekedési jeggyel, bérlettel milyen buszokat vehetnek igénybe például a Volánbusszal vagy épp a turisztikai célú hop-on-hop-off buszokkal közös használatú megállókban”), miért jobb „a kissé komor, idejét múlt sötétkéknél” az új, világos árnyalat (például mert „hőségben a buszok utasterének felmelegedését is mérsékelheti”), de a legfontosabb mondatrész egy kissé sértődött, ténymegállapító helyreigazítás az új buszfényezésről, amelynek „színe égkék és nem bugyikék, mint ahogy az egyes tudósításokban megjelent”.

Lehetne most azon vitatkozni, hogy hol van definiálva, pontosan milyen árnyalatú is az égkék, mert az ember fölé hol egészen világoskék, hol tónusosabb és sötétebb kék, hol szürkéskék égbolt borul, tehát minimum kérdéses, melyik ebből az égkék és melyik az, amelyik égkék ugyan, de mégsem az égkék, ám ez legalább olyan hosszan tartó és értelmetlen volna, mint azt fejtegetni, melyik a bugyikék, mert hát női alsónemű is van ilyen kék meg olyan kék, de még ha meg is egyeznénk, melyik a bugyikék, akkor sem lehetnénk elégedettek, hiszen a sokadik mosás után biztos fakul majd valamelyest az a bugyi, tehát még a bugyikék bugyi is csak ideig-óráig marad valóban bugyikék.

Lehetne arra is ötleteket adni, biztosan az ég és a bugyi-e a megfelelő hasonlat, én bedobnám még a köztudatba a bilikék jelzőt is, de ha vesszük a fáradságot, és beírjuk a Google-be a BKV-buszok jövőbeni színének RAL-kódját, akkor meglepetésre egy motorcsónak, egy sűrítettlevegő-tartály, egy G-osztályú Mercedes–Benz, egy műanyag kuka, egy műanyag nyelű olló és egy lemezszekrény képét is megtaláljuk az első oldalakon, mind árnyalatra azonos a BKK-közleményben látható Volvo busz képével, ilyen színű égről vagy bugyiról viszont a Google sem tud.

Butaság lenne viszont leragadni égnél, bugyinál, csónaknál vagy kukánál, amikor egyáltalán nem a RAL 5015-ről van itt szó, hanem arról, hogy kötekedő emberek ide vagy oda, a színárnyalat definiálása csak egy folyamat kezdete, amely nyilvánvalóan a budapesti közösségi közlekedés átalakításának és fejlesztésének egészén folytatódik majd.

Újabb közleményekből tudjuk majd meg, hogy a buszon érezhető húgyszag az valójában nem húgyszag, legfeljebb jellegzetesen savanykás illat, a villamos nem ritkán jár, csak kevésbé sűrűn, a négyes metró nem lassan épül, csak kerülik a kapkodást, bunkó ellenőr nincs, csak olyan, aki argóból jobb, mint magyarból, aki meg azt hiszi, hogy a havi bérlet drága, az próbáljon meg venni egy házat Beverly Hillsen.

Aki meg az égkéken is a felhőt keresi, az maradjon csöndben.

Autógyárak bringái – Kétkerekű Mercedes, egykilós McLaren