Döbbenetes vetítés a varázskupolában – videó

A foci Eb csoportmérkőzéseinek is helyet adó Wroclawban található a város egyik nevezetes kupolaépülete a Hala Stulecia.

Az 1913-ban épült 65 méter átmérőjű kupolaépületet 2006-ban az Unesco világörökségi helyszínnek nyílvánította a Hala Stuleciat. Romain Tardy és Thomas Vaquié úgy gondolta, hogy érdemes méltóképp megünnepelni a közelgő 100 éves évfordulót így megkomponálták az eddigi legkomolyabb projection mapping vetítést, amit valaha láttunk. A teljes kupolát 360 fokban bevilágító projektorok tökéletes képi szinkronban vannak Thomas Vaquié külön erre az eseményre írt zenéjével. Hangerőt maximumra, play gomb klikk, száj becsuk (bár ez utóbbival lehetnek majd gondok)!

(forrás: vimeo.com)

Még több látványos mozgókép a Player tech rovatában!

Mi az, ami elvárható egy ilyen apptól? Tudjon több feladatot egyszerre kezelni, legyen határidő- és kommentfunkció, meg lehetőleg legyenelérhető a weben, gépen és mobilon is, hogy útközben is képben legyünk a teendőinkkel.

Az iPad a munkában című cikkben érintettük a feladatkezelés témáját. Én Calendart használok, de az utóbbi időben éreztem, hogy nem mindig tudom, melyik feladat éppen hol tart, le lett-e zárva, kell-e még valamit csinálni vele. Persze temérdek megoldást kínál nekünk az App Store, kezdve az egyszerű pipálós bevásárlólista-kezelő appoktól a bonyolult és túlgondolt feladatkezelőkig. Megnéztem 3 ingyenes alkalmazást, és lehet, hogy rá is szoktatom magam az egyikre.

Producteev

Többen használják az irodában, és ha ennyi idő után még mindig tart, akkor rossz nem lehet – gondoltam, miközben lekúszott a gépemre a desktop verzió. Nagyon egyszerű felület az egész. Workspace szerint lehet rendezni a feladatokat, így én rögtön létre is hoztam egy céges munkaterületet, amibe el is kezdtem felvinni a feladatokat. Ami jó az egészben, hogy egy taskhoz több alfeladatot is fel lehet vinni, mert nálam általában egy feladat több részfeladatból áll. Ez az, ami nincs az egyszerűbb appoknál. Az egyes feladatoknál lehet kommentelni, címkézni, fájlt csatolni és határidőt megadni. Ha nincs kész határidőre egy feladat, akkor értesít a program. Több felhasználót is kezel a rendszer, meghívhatjuk a kollégákat is, de a több felhasználós verzió már pénzbe kerül. Letöltöttem az iPhone appot is, ami ugyancsak szép és mindent tud, amire az asztali vagy a webes felület képes. Egyébként elérhető Androidos telefonokon és Windowsos gépeken is. Talán a Producteev adja a legteljesebb lefedettséget az ingyenes appok közül, tehát eléred a gépeden, a weben és a telefonodon is, de ehhez természetesen regisztrálni kell.

Any.DO

Szép felület fogad, de nem szeretem, ha rögtön a Facebook-accountomat kéri egy alkalmazás. Azért megadtam neki. Szép minimalista kinézet és okosan kitalált irányítási funkciók fogadják az embert a belépés után. A csúzli mozdulattal lehet új feladatot létrehozni, és ami a legjobb, hogy nem kell feltétlenül begépelnünk, hanem bele is mondhatjuk a mikrofonba. Ha megrázzuk a telefont, törlődik a feladat, és persze úgy rendezzük őket, ahogy akarjuk. Itt is mappákba rendezhetjük a tennivalókat, ráadásul ha vízszintesen forgatjuk a telefont, akkor drag and droppal mozgathatjuk a feladatokat a mappák között. Oké, az irányítást elég jól eltalálták. Emellett kapunk egy naptárat is, ahol látjuk, hogy melyik feladat mikor esedékes. A "Make things happen" szlogen tőlük egy kicsit puncsos, de ők is teljes megoldást nyújtanak: van asztali, webes, Androidos és iPhone-os változat is.

30/30

Ez a program más szemszögből közelíti meg a feladatok elvégzését. A 30/30 appban az időtényező áll a középpontban. Egy nagyon egyszerű felületen, könnyű irányítással vihetjük fel a feladatokat, amikhez meg kell adnunk, hogy mennyi időt szánunk rá. Kicsit pomodoros az egész, mert megadhatjuk azt is a feladatnak, hogy 50 perc munka és 10 perc szünet ismételve, így egész nap jelez nekünk a telefon, hogy mikor kell a gépen zongorázni, és mikor menjünk ki a gangra egy kis napfényt szívni. Ha betartod az időket, észreveszed, hogy tudsz hatékony is lenni. Azt mondják, az lehet hatékony, aki jól tud fókuszálni egy feladatra. Ha mondjuk az 50 perc alatt nem jön az a gondolat sem, hogy nyitnál egy Facebookot, akkor már jó vagy. Az alkalmazásnak egyelőre iPhone és iPad verziója van.

Még több applikáció mobil eszközökre a Playeren!

Tegnap mutatta be a japán gyártó a legfrissebb termékpalettájukat notebook fronton. Érkezett pár érdekes darab.

A Sony végre elkezdte azt, amit évek óta nem értek, hogy miért hanyagol. Egyrészt egyszerűsítette a termékpalettát, mivel eddig volt, vagy 6-8 notebook család, rengeteg modellel és olyan fantáziadús nevekkel, mint a VPCCA3S1E, ami a C széria egyik modellje volt, de ezt egy átlag user soha meg nem jegyezte az biztos. Most lett négy család egyszerű és logikus nevekkel: a legkisebb E széria, ahol pl. az E11 a családba tartozó 11 colos kistestvér, míg az E15 értelemszerűen  négy collal nagyobb kijelzőt kapott és így tovább, egészen a 17 colos FullHD-s E17 atomreaktorig. Ezen felül maradt az üzleti S modellpaletta, a legendás és piszokdrága Z csúcsmodell, illetve a vadonatúj jövevény a T széria, ami az első hivatalos Ultrabook a japán gyártótól. A nevek egyszerűsödtek és a konfigurációk is: kb. minél nagyobb a kijelző a családon belül, annál komolyabb a belső hardver a gépben. Kevesebb gép lett, ezáltal jobban átlátható mit is kínál a Sony, míg dizájnban visszatértek (legalábbis az S, a T és a Z szériánál) oda, ahol mindig is  jók voltak, a japán minimalizmushoz.

Az új VAIO modellekkel kb. azt kezdte el a Sony, amit annak idején még Sony Ericsson márkanévvel az Androidos mobilokkal. Aránylag kevés modell (a koreai gyártókhoz képest mindenképp), átlátható paletta, ahol a divatozni vágyó tini azért éppúgy megtalálta a neki való telefont, mint az öltönyös üzletember. Jót is tett a cégnek ez az egyszerűsítés és jót fog tenni a VAIO-k esetében is. Most azonban még egy dolog kezd körvonalazódni, mégpedig az, hogy ahogy a mostani, már csak Sony márkanévvel fellogózott telefonokba, úgy a legfrissebb VAIO-kban is erősebbek a cég más területein látható, tapasztalható fejlesztései. Az új noteszgépekben fel-felbukkan a Sony kamerákból ismert Exmor márkanév, itt azonban a webkamerák kapják meg a sötétben jobban teljesítő érzékelőket, míg a hangrendszerekből ismert xLOUD technológia segít, hogy az új VAIO-k jobban szóljanak. És még egy kicsit továbbmentek, hiszen, ha például a brutális teljesítményre képes E17-et választjuk a maga négymagos i7-es processzorával, akkor bizton feltételezheti a Sony, hogy nem csak Excel táblázatok kezelésére használja majd tulaja a gépet, hanem játékra, vagy akár videó- és fotóeditálásra is. Milyen jó lenne, ha a vásárlást követően, mindenféle netes keresgélés nélkül használhatnánk jófajta multimédiás szoftvereket. Hoppá! Hiszen a Sony-nak van egy elég jó szoftverfejlesztő részlege is, miért is ne pakolná tele a frissen vásárolt gépet, teljesen jogtiszta szoftverekkel? Így lehetséges, hogy a saját portájukon körbenézve az amlített E17-es gépen megtalálhatjuk a teljes Imagination Studio Suite 3-at, amiben a hang-, videóeditáló, zeneszerkesztő szoftverek mellett egy egész kellemes, 360 dalt számláló szabadon felhasználgató tracklista is található, amikkel sokkal, de sokkal profibb videókat, DVD-ket lehet összepakolni például a YouTube-ra, mint az ingyenes cuccokkal. Így már tényleg, rögtön kibontás után komoly multimédia állomássá válik az E17. Mindez pedig a Sony-nak igazából nem kerül pénzébe, cserébe viszont komoly reputációt adhat a márkának, mivel teljeskörű megoldást kínálnak.

A sok, pár évvel ezelőttig ismeretlen, vagy épp a B kategóriába sorolt gyártó ma már ontja magából a minőségi cuccokat, a Sony pedig mintha kicsit leült volna pihenni, ami ilyen technológiai fejlődés mellett minimum hiba, de olykor halálos is lehet. Ma már hardvert összerakni nem gond. Jó hardvert, jól összerakni sem, ezért kell valami plusz. Ez lehet például valami egyedi megoldás, példás mérnöki munka, vagy az előbb említett komoly szoftverezettség. A Sony pedig most mindháromban remekel, ugyanis az új Ultrabook, a T modell, az első cserélhető akkus és bővíthető Ultrabook, úgy, hogy közben vékony, gyönyörű és akár 7 órát is elketyeg szolid terheléssel, mielőtt enni kér. Az S családban előszeretettel használják a zseniális IPS paneleket FullHD felbontással és a bivalyerős processzorok mellé még dedikált VGA is került, dokkolóval, felcsatolható pótakkuval, aminek segítségével akár 13 órán keresztül dolgozhatunk konnektor nélkül. A Sony tehát felállt a pihenőből, és elkezdett megint tempót diktálni, amivel masszív rajongótábort alakíthat ki újra magának és a VAIO logó legalább olyan fényesen ragyoghat, mint pár évvel ezelőtt.

Ha tetszett, nézz körül a Player tech rovatában!