Ennek felismeréséhez mondjuk kellett némi idő, ugyanis a telefont egy hét használat után úgy adtam vissza, hogy szinte semmilyen benyomást nem tett rám. Semmi bosszankodás vagy hiányérzet, semmi szégyenkezés amiatt, hogy egy Huawei telefont tartok a kezemben – a kínaiak olyan telót raktak össze, amely megjelenésében és teljesítményben is abszolút felveszi a versenyt a nevesebb gyártók készülékeivel, miközben ár-érték arányban simán hozza az LG Optimus L7 II szintjét.

Vonzó külső

A Huawei biztos utakon haladt a telefon tervezésekor: a kicsit elcsépelt, Galaxy S2-re emlékeztető forma azonnal bizalmat ébreszt a készülék iránt, bár a 134x67x9,9 milliméteres méretből még faraghattak volna egy kicsit egy vékonyabb kerettel. A telefon ennek ellenére gyorsan kézre áll, a hátlap lekerekített formája pedig kifejezetten kényelmes fogást biztosít. 150 grammos tömegével a kategóriában már nehéznek számít, de a néhány grammos plusz gyakorlatilag észrevehetetlen, izomlázunk biztosan nem lesz tőle.

A korábban tesztelt Ascend P1-gyel szemben kellemes meglepetés, hogy a hátlap levehető, az illesztések ennek ellenére rendben vannak, nagyon erős marokra van szükség, ha meg akarjuk ropogtatni a G510 burkolatát.

Erős proci, kevés RAM

A G510 egyik legnagyobb előnye kétségkívül a kategóriájában hatalmasnak számító, 4,5 colos kijelző, amely az IPS technológiának köszönhetően majdnem 180 fokos betekintési szöget, a hagyományos kijelzőknél szebb színeket és gyorsabb válaszidőt biztosít. A 854x480 pixeles felbontásnál és 218 ppi-s pixelsűrűségnél azért láttam már jobbat is, de olvasáshoz, netezéshez ez is bőven elég.

HD filmek nézegetésére pedig úgysem ezt a telót fogjuk használni, ugyanis a sebességgel már akadnak problémák. Az 1,2 GHz-es, kétmagos Cortex–A9 proci még a nem túl izmos Adreno 203 grafikus chippel együtt is elég erős párost alkot, az 512 megabájt RAM viszont ma már kifejezetten kevés, ami még a lapozási sebességen is meglátszik, a 720p-s vagy ennél nagyobb felbontású filmeket pedig egész nyugodtan elfelejthetjük, ha nem akarjuk néhány percnyi szenvedés után földhöz vágni a telefont. A belső tárhelyet is elég szűkösre szabták, a 4 GB-ból mindössze 2,2 GB-ot használhatunk szabadon, így egy 32 GB-os microSD memóriakártya beszerzése erősen ajánlott.

Látványos felhasználói felület

A telefonon Andoid 4.1.1 Jelly Bean fut, amelyre a Huawei a teljesen egyedi megjelenésű Emotion UI-t húzta fel. Az új felhasználói felület legfontosabb újítása, hogy az iOS-hez hasonlóan nincs klasszikus főmenü, minden alkalmazás a kezdőképernyőn foglal helyet, az alkalmazások mappákba rendezésével pedig ez a megoldás jóval kényelmesebbé és átláthatóbbá teszi a telefon kezelését.

A Huawei különösen nagy figyelmet fordított a látványra, így az Emotion UI-hoz öt különböző témát is kapunk, amelyek az ikonok megjelenésétől a hangokig és a feloldó képernyőig mindent megváltoztatnak, így egy új téma beállítása után úgy érezhetjük, mintha teljesen új telefont nyomkodnánk. A lapozási animáció és az aktuális időjárásnak megfelelő, animált időjárás-alkalmazás szintén telitalálat.

Praktikus alkalmazások

A telefonhoz emellett nagyjából a szokásos programokat kapjuk alapból, a Google-alkalmazások mellett van FM rádió, hangrögzítő, háromfokozatú zseblámpa, biztonsági mentés, jegyzetfüzet, számológép, óra, fájlkezelő, naptár, zenelejátszó és a médiafájlok más eszközökön való megosztásához használható DLNA, amivel egy pillanat alatt átküldhetjük a kedvenc zenénket a hifire vagy a tévére. Remek ötlet és sokaknak hasznos lehet a SIM eszközkészlet, amelyben az autópályadíj, a mobil lottó, a parkolási díj és az egyenleglekérdezés kapott helyet.

A lehúzható menüben találjuk a látványos, ámde nehezen kezelhető profil választót, mellette pedig egy rakás gyorsgombot, amellyel ki/be kapcsolhatjuk a wifit, bluetooth-t és egyéb adatátviteli eszközöket, állíthatjuk a telefon fényerejét, vagy egy gombnyomással készíthetünk screenshotot a képernyőről.

Jól szól

Hangzás tekintetében a G510 simán felveszi a versenyt egy átlagos mp3-lejátszóval, köszönhetően a DTS szoftveres hangzásjavításnak, amelyet bekapcsolva azonnal érezhető a minőségjavulás. Néhány telefonnál problémát okoz, hogy a hangerőt nem lehet eléggé felnyomni, így egy forgalmasabb út mellett már alig hallunk valamit a zenéből, de a G510-nél ilyen problémát nem tapasztaltam, és még a telefonhoz kapott, kicsit kényelmetlen Huawei fülhallgatóval is egészen jól szólt a cucc. Minőségi fülessel nyilván még ennél is jobb hangzás érhető el, bár egy megrögzött audiofil azért biztosan nem a G510-zel fogja átélni élete legcsodálatosabb zenei élményét.

Fényképezőgép helyett nem ajánlott

A telefon egyik leggyengébb része az öt megapixeles kamera, amellyel jó képeket készíteni igazi kihívás, bár megfelelő beállításokkal azért egészen szép színeket is elő lehet csalogatni belőle. Az elmosódottságra és a kicsit fakó színekre érdemes felkészülni, bár ha nem a digitális fényképezőgépünk helyett akarjuk használni, akkor a klasszik Facebook-kontentek megörökítésére (Ricsi a zépé előtt, anya a tengerparton, brownie a sütőben) tökéletesen alkalmas, a háromfokozatú vakuval pedig nem csak ideális fényviszonyok mellett használható.

Ugyanez szinte szóról szóra igaz a videókra is: a 640x480-as VGA felbontás és az elmosódott kép nem vágja földhöz az embert, de ennél sokkal többet nem is várhatunk ebben a kategóriában. Ezek a hátrányok egyébként inkább csak rendes számítógép-monitoron nézve ilyen feltűnőek, telefonon visszanézve a képeket és videókat nem fog kifolyni a szemünk.

A másodlagos kamerára nem érdemes szót vesztegetni, ugyanis a 0,3 megapixeles előlapi kamera egyetlen előnye, hogy van, de a létezése ebben a formában lényegében értelmetlen.

Kevés akksi

Adatkommunikáció terén a telefon tisztességesen teljesít, hiányérzetünk talán csak az NFC-szabvány mellőzése miatt lehet. Nagyjából a szokásos dolgokat kapjuk, tehát hotspotként is használható 802.11b/g/n-es wifit (amellyel DLNA-n keresztül más eszközökkel is megoszthatjuk a taratalmakat) 2.1-es bluetooth-t, valamint 2.0-s microUSB-t. A mobiladatforgalom letöltési sebessége 7,2 Mbps, feltöltési sebessége pedig 5,76 Mbps, ami megfelel annak, amit ebben a kategóriában elvárhatunk.

Az 1700 mAh-os akkumulátor elég kicsi, de hogy ez okoz-e problémát, az főleg attól függ, mire és mennyire aktívan használjuk a telefonunkat. Mivel én játszani nem sokat szoktam a telón, ezért átlagos használat mellett simán bírta az egy napot, és nem kellett azt számolgatni, belefér-e még egy pálya az Angry Birdsben. Komolyabb gémekkel, filmnézéssel, napi több óra telefonálgatással viszont könnyen kinyírhatjuk még a nap vége előtt, és arra egész biztosan rá kell szoknunk, hogy éjszakára töltőre dugjuk a G510-et.

Összességében jó választás

A Huawei Ascend G510 mellett szól a kategóriájában nagynak számító és jó minőségű kijelző, az erős hardver és a szép kezelőfelület, ezekért cserébe viszont a szokottnál kicsit kevesebb RAM-ot és belső memóriát, gyenge kamerát és elég kicsi akkumulátort kapunk. Az Y300-hoz képest tulajdonképpen a kijelző méretében és a processzor teljesítményében tapasztalható előrelépés, így a tízezer forinttal drágább árcédula nagyjából reálisnak mondható, főleg, hogy más készülékekhez képest az 53 ezer forint körüli kártyafüggetlen ár még így is olcsónak számít. A G510 tervezésekor okos kompromisszumokat kötöttek, a kisebb hátrányok egyike sem annyira zavaró, hogy az tönkretenné a telefon használhatóságát, a jó ár-érték arány miatt pedig mindenképpen kijár neki a négy csillag.