Így vigyázz az akkudra – hogyan tölts, hogyan meríts

A legtöbb ember fejében, akinek okostelefonja, notebookja van megfordult már, hogy nem kellene-e jobban vigyázni az „életet adó” akkura. A válasz röviden: de! A technológia, a processzorok, kijelzők, RAM-ok, egyéb hardverek rohamosan fejlődnek, amivel sajnos az akkumulátor ipar nem tud lépést tartani, ezért tényleg fontos, hogy figyeljünk az „elemeink” egészségére, hiszen egy mai notinál egy gyári akkucsere több tízezer forintos tétel, ráadásul a legújabb gépekben sokszor csak a szerviz tud garanciavesztés nélkül akkut cserélni, ami megint plusz költség.

Az akkutöltés témában megoszlanak a vélemények régóta, de a beszédes nevű Battery University kutatása elég megbízhatónak tűnik a témában, így ez alapján nézzük meg hogyan bánjunk az egyik legelterjedtebb típussal a lítiumion-akkumulátorokkal (Li-ion), amelyek a legtöbb notebookban és okostelefonban szolgálatot teljesítenek.

1. Ne merítsd le teljesen

A Li-ion akkuk sokkal jobban szeretik a teljes lemerítés, teljes feltöltés metódus helyett ha kicsit töltöd, kicsit meríted őket. A felmérések szerint a leghatékonyabb, ha felére meríted, majd újra rádugod a töltőre. Kicsit konkrétabb számadatokkal a 40-80%-os arány hozza az egyik legjobb akkuélettartamot, ami azt jelenti, hogy sosem töltöd fel teljesen (max. 90% az ajánlott), és ha ez a kapacitás visszaesik használat közben a felére, akkor csatlakoztatod újra a töltőt.

2. Ne legyen folyamatosan töltőn

Ez leginkább a notebookokra vonatkozik, de például az éjszakai-, vagy egy hosszabb autóút közbeni mobiltöltésre is vonatkozik. A legújabb Li-ion akkuknak nem tesz igazán jót sem az ha folyamatosan 100%-ra vannak töltve, az pedig pláne nem, ha feltöltés után még hosszú órákig rajtamaradnak a töltőn. Ha már csak ezt az egy szabályt használod akkus ketyeréidnél és többivel nincs időd/kedved foglalkozni, már akkor is sokat tettél saját akkud egészségéért. A Fujitsunak van olyan gyári notebook töltője, ami ha érzékeli, hogy az akku feltöltött (ugyan 100%-ra, ami nem a legjobb) megszünteti az áramellátást, így kíméli az akkut és spórol a villanyszámládon is, de vannak olyan speciális adapterek, amik ezt tudják bármilyen töltővel, konnektorral, így ez a probléma könnyen megoldható kis befektetéssel.

3. Havonta egyszer nullázd

Ez elsőre ellentmondásnak tűnik az eddigiekhez képest, de ha havonta egyszer teljesen lenullázod az akkudat, azzal segítesz annak a legtöbb akkuban megtalálható áramkörnek, ami órában percben közli veled a várható akkuidőt menet közben. Az úgynevezett okos akkuk ugyanis ezt a plusz áramkört használják a vizuális információközlésre, amely áramkör viszont előfordulhat (nem minden esetben, de eddigi tapasztalataink alapján gyakran, főleg régebbi akkuk esetén), hogy kissé elveszti az időérzékét például a javallott 40-80%-os töltési metódus miatt, így nem a valós akkuidőt fogja kiírni (azért napokat nem fog tévedni), viszont a nullára merítéssel újra magára találhat.

4. Figyelj a hőre

Ugyanúgy ahogy a processzornak, vinyónak nem tesz jót a hő, az akku is kifejezetten szereti, ha hűvös fogadtatásban részesül, így kánikulában, tűző napon, kocsiban hagyva komoly károkat okoz a hő az akkukban, épp ezért például a notiknál érdemes nyáron a légkondi nélküli helyiségben laptophűtőt alkalmazni, ami a gép összes részegységére jótékony hatással lesz. Mobilnál ez a dolog kissé nehezebb, ott arra mindenképp vigyázzunk, hogy huzamosabb ideig ne érje folyamatos napsütés a készüléket és ha mód van rá, akkor kocsiban tegyük olyan helyre (menet közben) a telefont, ahová tudunk némi légkondit irányítani, ezzel hűtve a cuccot.

Ha ezt a cikket hasznosnak találtad nézz körül Tuning rovatunkban!

Az új konzolgeneráció hozta a szinte már elvárt hatalmas grafikai ugrást, de az öncenzúra még mindig működött, így a Sony, a Microsoft és a Nintendo asztali gépein elképzelhetetlen volt keményebb erotikus tartalom megjelenítése. A PC már nem küzdött hasonló korlátokkal, aminek meg is lett az eredménye: japán barátainknak szó szerint elborult az agya és sorra jelentek meg az egyre keményebb pornográf programok. A kétezres évek a mindent elárasztó faék egyszerűségű erotikus flash-játékok és szaftos botrányok évtizede, amiről nehéz szalonképes értekezést összehozni, de mi azért megpróbálkozunk vele. Következzen a múlt évtized öt legérdekesebb, legfontosabb vagy épp legnagyobb port kavart erotikus játéka.

 Battle Raper

A Battle Raper sorozat első része 2002-ben jelent meg az Illusion gondozásában. Ezt a programot úgy szokás emlegetni, mint az erotikus verekedős játékok nem túl népes táborának távoli ősét, melyet olyan címek követtek, mint a konzolokra is megjelent Dead or Alive vagy a Rumble Roses sorozat. Míg ezek csak diszkrét fehérneműkbe bújtatott rengő mellű lánykákat eresztettek össze, addig a Battle Raper ennél egy kicsit továbbment. Itt ugyanis az egymás haját tépő bombázókról egy-egy keményebb maflás hatására leszakadt a melltartó és a bugyi, hogy aztán anyaszült meztelenül folytassák a meccset. Nem is japán játék lenne azonban, ha a sokkolás megállna a meztelenkedésnél. A Battle Raper első részében ugyanis a játékos a férfi főhőssel konkrétan megerőszakolhatta a vesztes hölgyeményt, mely lehetőséget ugyan a második részből kivették, de ez semmit sem javított a helyzeten. Mivel az Illusion úgy gondolta, hogy van elég perverz tőlük nyugatabbra is, ezért exportálta a produktumot a szigetország határain kívülre. Amerikában a játék egy szép nagyra fújt botrányban fejezte be a pályafutását, melynek hatására 2009-ben létrehozták a Computer Szoftverek Etikai Szervezetét. Ha lehámozzuk a gusztustalan körítést, attól sem lesz vonzóbb az összkép; a játék csak jóindulattal nevezhető közepesnek.

Sexfriend

Nehéz megmondani, hogy mikor durvultak el az előző összeállításunkban említett True Love című programmal is fémjelzett randijátékok, de mi leginkább a 2003-as Sexfriend című produktum környékére tesszük ezt a váltást. A korábbi alkotásokban a számítógép előtt vihogó pattanásos kamaszok maximum egy-egy mell vagy szoknya alól kifehérlő bugyi miatt takargathatták a monitort a szülők elől, a Sexfriend-ben azonban már magát az aktust is megmutatták a (megint csak) japán fejlesztők. Képtelenség lenne felsorolni az ezt követően piacra dobott – hentai stílusban képernyőre álmodott – erotikus randijátékokat, a tendencia azonban egyszerűen leírható: Míg korábban a játékosnak esetenként komoly feladványokkal, hovatovább a főhős kapcsolatainak menedzselésével is meg kellett küzdenie mire valamelyik célszemélyt ágyba tudta csalogatni, addig a műfaj Sexfriend után megjelenő képviselői már a kevesebb duma, több akció-elvet alkalmazták. A zsáner az interneten számtalan helyen megtalálható pornográf flash-játékokban fejezte be pályafutását, ahol néhány kattintás után már indul is a muri. Így múlik el a világ dicsősége.

Playboy: The Mansion

Egy lélegzetvételnyi szünet erejéig hagyjuk pihenni a japán szamurájokat és nyergeljünk át Amerikába. 2005-ben PC-re és konzolokra is megjelent a Playboy: The Mansion című 18-as karikás menedzser-játék, melyben a játékos feladata Hugh Hefner birodalmának felépítése volt. Ezt a produktumot leginkább a The Sexy Empire némileg visszafogottabb követőjeként tudjuk azonosítani. A programot inkább jellemezte pikantéria, mint nyílt színi erotika, amely ismerve a felnőtt-játékok korabeli helyzetét több mint árulkodó. Arról van ugyanis szó, hogy Japán szinte futószalagon köpködte a gamer-társadalomra az egyre silányabb és egyre egyszerűsödő erotikus tartalmú alkotásokat, melyektől a Nyugat látványosan elhatárolódott. Ennek eredményeként egy idő után maguk a felhasználók is azonosították a zsánert az interneten ingyen elérhető igénytelen rajzokkal pusztító szösszenetekkel. A The Mansion szolid siker volt, ami nem is annyira a lengén öltözött bombázóknak, mint a tisztességes marketingnek és a végtermék szórakoztató humorának köszönhető.

RapeLay

Az Illusion nevű fejlesztőstúdió fejeseinek kevés lehetett az említett Battle Raperben ábrázolt szexuális abúzus, ezért 2006-ban kiadták a RapeLay című alkotást, mely immár kizárólag csak nemi erőszakkal akarta szórakoztatni a nagyérdeműt. Diplomatikusan fogalmazva a játék tulajdonképpen arról szól, hogy a főhős a büntetőjog különböző tényállásait (a legváltozatosabb pózokban) valósítja meg egy jobb sorsra érdemes hölgyemény, valamint két lánya sérelmére. Az egyik lehetséges befejezés az volt, hogy az áldozatok valamelyike teherbe esik, ami öngyilkossághoz vezet, a másik lezárásban viszont éppen a lányok gyilkolják meg a főhőst. Igen, tudjuk mire gondolsz. Mi is szívesen küldtünk volna egy pszichológust a fejlesztőstúdió falai közé, bár jobban belegondolva, lehet, hogy a szakember megkötözve végezte volna a kiéhezett designerek gyűrűjében. A játék természetesen hatalmas botrányt kavart. A téma megjárta az angol parlamentet is, melynek egyik képviselőjének sikerült elérnie, hogy az Amazon.com levegye a RapeLay-t a rendelhető termékek listájáról. Számos országban betiltották a forgalmazását, köztük a hasonló jelenségekre következetesen fütyülő Argentínában is. Később az Illusion is elhatárolódott saját alkotásától, ami a mai napig példa nélküli a játékiparban.

Bonetown

Japán elgurult gyógyszere azért megihletett néhány nyugatabbra székelő stúdiót is. A kanadai D-Dub Software például 2008-ban csapott le Bonetown című szösszenetével. A játék főhőse egy nap arra ébred, hogy a testvére az arcába vizel, így a játékos először a bunyózás rejtelmeiben merülhet el. Miután az öcsikét lezúztuk, megjelenik egy szőke cicababa, aki percek alatt képbe rak minket; ebben a játékban annyi a dolgunk, hogy megfektessük Bonetown összes nőjét, miközben minden behúzott strigula után egyre nagyobb lesz hősünk szerszáma. Maga a játék egyébként alulról súrolja a középszer határát, de fontosnak tartottuk megemlíteni, mivel egyrészről baromi vicces, másrészről a fejlesztők hihetetlen arcok. A cég saját honlapján például a stúdiófőnök, Andrew Hall a Bonetown-ról megjelenése előtt azt írta, hogy hét ember hozta össze három év alatt egy garázsban, és hogy a játék végre megvalósítja a gamerek összes álmát, a videojáték-iparnak pedig fogalma sem lesz róla, hogy mi csapott le rá. Aztán úgy alakult, hogy az utóbbi igaz is lett.

Három évtized tehát lezárult, legalábbis ami a szex és a játékok kapcsolatát jelenti a Player hasábjain, így még egy kicsit várnunk kell (max 8 évet), hogy a mostani évtized munkásságát értékelni tudjuk.

Ha esetleg lemaradtál a szexi 80-as, vagy a keményedő 90-es évekről, akkor a Playeren pótolhatod!

Mára a Google levelezőrendszere gyakorlatilag átvette az uralmat az asztali email kliensek felett nemcsak az otthoni, de a céges felhasználók között is. Kisebb-nagyobb „trükkökkel” és okos beállításokkal még profibb fiókunk lehet.

Új email címre bármikor szükségünk lehet, például ha épp új melóhelyre kerülünk és ott csak céges címet használhatunk. Ilyenkor vagy letöltünk magunknak mondjuk egy ingyenes asztali (ne!) klienst, vagy megmondjuk a privát (vagyis amit eddig már használtunk) Gmail fiókunknak, hogy ezt a címet is kezelje.

Beállítás

Alapvetően nem bonyolult a dolog. Amire szükségünk lesz az egy aktív Gmail fiók és az új, kapott emailcímhez tartozó webmail felület és az utóbbihoz tartozó bejelentkezési adatok. Az új címhez tartozó fiókra azért van szükség, mivel a Gmailnek a beállítások végén be kell bizonyítanunk, hogy az új mailcím a mi tulajdonunk. Ha ezekkel az infókkal előkészültünk, akkor nincs más dolgunk, mint a Beállítások menüpontban a Fiókok és importálás fülre majd a További saját e-mail cím hozzáadása linken kezdődik a móka. Nem kell megijedni, hiszen az eddig leírtak még kávézgatás közben is megléphetőek maximum 40 másodperc alatt, úgyhogy ez a való életben sokkal gyorsabb.

Miután rákattintottál a További saját e-mail cím hozzáadása linkre felugrik egy furcsa sárgás új ablak, ahol megadhatod, hogy milyen néven szeretnél megjelenni az épp felvivendő email cím küldésekor. A következő rubrika maga a cím, amit hozzá szeretnél adni, majd megadhatod, hogy milyen módon kezelje az új címet a jelenlegi Gmail fiókod. Mivel most azt szeretnéd, hogy a saját privát Gmail fiókodból is küldhess bármikor (esetünkben) céges emailt, így pipáld ki a Kezelés aliasként opciót, hogy a levelek elküldése előtt kiválaszthasd, hogy melyik címről küldenéd a mailt. Ezután kétszer mehet a Következő lépés (a második lehetőségnél maradhat az első opció, nekünk az kell), majd mehet a Hitelesítés küldése. Most szusszanj egyet és eközben lépj be az új munkahelyedtől megkapott webmail felületen a megfelelő adatokkal és a Gmail csapatától kapott levélben kattints az ott megadott hosszú linkre és már készen is vagy az új mailcímeddel. Ráadsul a Gmai van annyira intelligens, hogy ha ezentúl a céges címedre kapsz levelet, akkor alapból azt állítja be válaszcímként is, amit természetesen bármikor átállíthatsz, ha a kedved úgy tartja.

Még több hasznos infó a Player tech rovatában!